judy jamison

„Táncoló nő az élet, aki istenien eldobná magától női mivoltát, ha egész a felhőkig követhetné testének szökelléseit.” (Paul Valéry)

A képen Judith Jamison a Cry-ban, Alvin Ailey koreográfiájában. Fotó: Keleti Éva.

Kritika

PROXEMIKA – avagy a közelség tudománya – KRITIKA

A háttérzene hangjai, a locs-pocs lubickolás, a zokogó cselló, a francia harmonika keserédes melódiája és az idegtépő géphangok mind a mozgás-rezgés lehetőségét rejtik magukban. Mozdulatok polifóniája jellemzi az estét: kontakt, talajtechnika, kedves kisugrások, kisemelések egy kisország kisdiákjaival.

Jegyzet

A Tánc Fesztiválja, 2016, Veszprém – V. GONGÜTÉS

Utolsó fesztivál-előzetes cikkünkben a veszprémi kritikuskurzusra jelentkezők újabb nyolc ajánlószövegét közöljük. Tárgy: Fehér Ferenc Helló, Zombi!-ja, a Fitos Dezső Társulattól A láda titka, a Tünet Együttes Sóvirága és az Artus előadása, az Ulysses nappalija.

Röviden

Magyar Állami Népi Együttes: Násztánc – RÖVIDEN

A Násztánc tulajdonképpen összegzi az elmúlt évtizedek jó néhány néptánc-korszerűsítési törekvését, „kasszát csinál”, mely egy újabb ürügyül szolgál az éneklésre, a muzsikálásra és a táncra.