judy jamison

„Táncoló nő az élet, aki istenien eldobná magától női mivoltát, ha egész a felhőkig követhetné testének szökelléseit.” (Paul Valéry)

A képen Judith Jamison a Cry-ban, Alvin Ailey koreográfiájában. Fotó: Keleti Éva.

Kritika

Mészáros Máté: Ketten; Juhász Péter: Sinni

Mit kezdünk egymással, ha ismeretlenként egy térbe kerülünk, milyen szabályozók irányítanak, és milyeneket hozunk mi magunk létre?

Jegyzet

A távolság mechanikája

Mindenki elhúzódott, amikor jöttek, félreálltunk, pedig a lényeg az lett volna, hogy velük menjünk.

Röviden

GG Tánc Eger: Carnations and Roses

 Egy kínokkal teli kapcsolat szakítás utáni újragondolása lehet az, amit látunk…