|
Hézső István kritikája párizsi és amszterdami balettelőadásokról
 Nem véletlen, hogy a párizsi opera több Kylián-művet is repertoáron tart, hiszen a koreográfia művészetének kortárs jelesei, mint Mats Ek, William Forsythe is boldogan tanítják be alkotásaikat a társulatnak. Ez az egyetlen együttes, melynek Pina Bausch is átengedte néhány művét, hiszen koreográfiái itt sokszor új dimenziókat nyertek.
Tovább...
|
|
Beszélgetés Kiss Jánossal a VII. győri Magyar Táncfesztiválon
 Én igazgatóként ötvennégy emberért felelek. Közöttük van katolikus, református, evangélikus, ateista, zsidó és sorolhatnám… Van köztük jobbos, balos, ultrajobbos, ultrabalos, zöld, kék, sárga és piros… Ennek ellenére a csapat egysége számtalanszor megmutatkozik, ha nem különböző nézetekről, hanem művészetről van szó.
Tovább...
|
|
Bemozdult a Tánckritika.hu! Mozgóképes interjú Volf Katalinnal és Solti Csabával
 Magánhalál, közélet. A Magyar Nemzeti Balett felújította A halál és a lánykát. Robert North Franz Schubert vonósnégyesére koreografált remekművét június 5-én az Örvényben című balettesten mutatta be az Operaház. Vajon fog táncolni Volf Katalin a fia esküvőjén? Solti Csaba szerint is eljött az apokalipszis négy lovasa? Videointerjú-premier!
Tovább...
|
|
Spicc Manci kritikája az Operaház Örvényben-balettestjéről
 Lukács néhány éve a magyar balettművészet Csaba királyfija: ha az operaházi balett-megújulást várók feltekintenek az égre, Lukács András képében várják a reménységet. A koreográfus kevés szereplős egyfelvonásosokkal már többször bizonyította is kiemelkedő tehetségét, ezúttal egykori, hasonló című kettősét bővítette ki tizennyolc szereplős koreográfiává.
Tovább...
|
|
Beszélgetés Szabó Rékával
 Nincs olyan, hogy ülök otthon, és azon gondolkodom, ennek vagy annak a színházi felfogásnak van-e jövője. Én az igazságát keresem annak, amit csinálok… Az érvényességét, az őszinteségét és nyilván a megszólító erejét. Fontos, hogy ne ragadjunk bele egy fajta kifejezési módba, hanem folyamatosan menjünk az utunkon, kísérletezzünk, próbálgassuk, milyen megszólalási formák érvényesek a mai világban.
Tovább...
|
|
|
Szoftpornó
Kortárs tánc, Egyéb
|
|
Varga Sándor Márton esszéje Isadora Duncan Életem című memoárjáról
 Arra jött rá – bár nincs új a nap alatt –, hogy legjobb csomagolás a nem csomagolás, vagyis ha a kor tűréshatárának végső határáig elmenve (eltáncolva), oly sejtelmes fátylakban tárulkozik ki mindenki szeme láttára, amivel kivívja, hogy magas méltóságok követeljék: tekerőddzék fehér gyolcsba!
Tovább...
|
|
Kutszegi Csaba kritikája – Kanyó Béla fotóival – a Magyar Táncművészeti Főiskola vizsgaelőadásáról
 Csupa játék, móka, poénkodás – lubickolt is benne rendesen a társaság. A pályán a siker érdekében majd együtt kell hozni a három felvonásban néha külön-külön felmutatott erényeket: egyszerre kell törekedni iskolázott technikai fegyelemre, átélt előadóművészetre és ha kell, önfeledt humorra.
Tovább...
|
|
Szoboszlai Annamária kritikája a XI. Kortárs Koreográfusok Estjéről
 Új nevek fedezhetők fel a koreográfusok közt, például Annabelle Ochoa Lopezé, aki régebbi (2006-os, illetve 2009-es) koreográfiáit tanította be az Operaház kortárs szekciójának. De vannak egészen fiatalok is, mint Jalonen Jenna és Rónai Attila. Ők nyerték meg a májusi, Trafóban rendezett főiskolai koreográfusversenyt, s valószínűleg így kerültek a „nagyok” közé a programba.
Tovább...
|
|
Szoboszlai Annamária a Magyar Táncművészeti Főiskola modern szakirányú vizsgaestjéről
 Míg egy hagyományainál fogva klasszikus struktúra (esetünkben a MTF-é) elsősorban a testet akarja kiművelni, alkalmassá tenni a balett, a különböző színpadi táncok technikailag magas szintű előadására, addig a „kortárs” az ember felől, lehetőségei, alkata, irányultsága felől közelít a cél, vagyis az autonóm művésszé nevelés felé (külön hangsúlyozva a testtudat magas szintre emelését).
Tovább...
|
|
Török Ákos kritikája a Budapest Tánciskola estjéről
 A Budapest Tánciskola estje tizenhúsz színpadon lévő előadóval még inkább a mozgásbörze érzetét kelti, ráadásul olyan kevés idő jut egy-egy táncosra, hogy az egész saját értelmét tűnik eloldani. A koreográfiák egyébként szemmel láthatóan passzolnak az előadókra, amelynek pozitív nézőtéri hozadéka, hogy egy élvezhető előadást látunk, negatív szakmai következménye, hogy a fiatalokat nem „próbálják meg” a koreográfusok.
Tovább...
|
|
