Kortárs tánc

Gyökerek vagyunk mindahányan

Kutszegi Csaba kritikája a Map és a Re- (II. rész) előadásáról

lead_shenA rendkívül artisztikus, következetes lassúsággal szerveződő koreográfia és az éterien gyönyörű látvány valósággal meditatív állapotba szippantja a nézőt: szavak, fogalmak keresése nélkül szemléljük hosszú-hosszú perceken keresztül a természet visszahódító, civilizációromboló harcát, éljük át a rég letűnt kultúrák makacs jelenlétét, csodáljuk gyökerek és emberi testek látványpárhuzamát.

Kutszegi Csaba kritikája a Map és a Re- (II. rész) előadásáról

A rendkívül artisztikus, következetes lassúsággal szerveződő koreográfia és az éterien gyönyörű látvány valósággal meditatív állapotba szippantja a nézőt: szavak, fogalmak keresése nélkül szemléljük hosszú-hosszú perceken keresztül a természet visszahódító, civilizációromboló harcát, éljük át a rég letűnt kultúrák makacs jelenlétét, csodáljuk gyökerek és emberi testek látványpárhuzamát.

Shen Wei, Amerikában élő, saját együttesét vezető kínai képzőművész-koreográfus-dizájnerről a MűPában kiderült: bár nagy mozgás- és látványújító, szeret jól bevált munkamódszerrel dolgozni. A társulat három évvel korábbi vendégszereplésén ugyanis ugyanez volt a menetrend: az első egyfelvonásosban megfigyelhettük a koreográfus ihletett vonzódását az egzakt elemzéshez, a tudományos alapossággal létrehozott dekonstrukcióhoz, míg a másodikban igen keletiesen el lettünk varázsolva: különös képek, mozdulatok, hangulatok, valamint csönd és lassúság segítségével misztikus, meditatív állapotba kerültünk, amelyben úgy érezhettük, olyan világban vagyunk, amelyben megsemmisültek a tér- és időkorlátok.

A 2008-ban látott műsorban a Rite of Spring-et (Tavaszi áldozat) a Folding (Hajtogatás) követte, az idei Budapest Táncfesztiválon a Mappel (Térkép) kezdett az együttes, és a Re- második részével zárta az estet.

 

map
Map | fotó: Briana Blasko

 

A Mapben a koreográfus szinte perverz alázattal leképezi Steve Reich igényes és összetett zenei kompozícióját. XXI. századi tisztelgés ez George Balanchine szimfonikusbalett-hagyományai előtt, csak az eredmény az elődénél precízebb, valamint poézis és katarzis nélküli. Az embernek néha az az érzése, hogy a hangszerek kezelői mozgatják az alázattól ellenállni képtelen táncosok testét, de éppen ez az, ami korszerű jelentést kölcsönöz a látszatra abszolút jelentésnélküli tiszta táncnak. A Shen Wei-táncosok nem gépiesen eltáncolják a helyenként mechanikusra komponált zenét, hanem együtt léteznek a zenével. A koreográfia sem történést jelenít meg, hanem létezést. A különböző organizációk (csoportok, szóló egyének) mozgását a zene szabályozza, sőt kelti életre, mintha a muzsika az élet megfejthetetlen, misztikus, idealisztikus tartományát jelképezné. Eme együttműködő struktúrák felett azonban (a szintén követhetetlen és megismerhetetlen) racionalitás uralkodik: a teljes horizonton felfirkált matematikai egyenletek, geometriai ábrák, kottába rendszerezett hangjegyek láthatók. A táncosok érzelmet nem nyilvánítanak, járják az útjukat, teszik a dolgukat adott lehetőségeik között. A leginkább kellemes szürkében mutatkozó, balett-termi gyakorlóruhára emlékeztető egyszerű jelmezekben örökmozgó előadók mozgásuk jellegét meg-megváltoztatják ugyan, de groteszk imbolygásaik, páratlan végtagtekeréseik muzikalitása káprázatos marad, és az általuk alkotott térformák struktúráit is mindvégig a zene determinálja.

Kínálkozik az összehasonlítás a néhány hete a Trafóban látott, szintén „racionális-tudományos alapon szerveződött” FAR című koreográfiával (Wayne McGregor alkotása a Random Dance előadásában). Az összevetésben egyértelműen Shen Wei felé billenti a mérleget, hogy érzelemmentes színpadi lényei emberi tartalmat hordoznak (érzékelhetően magunkra, belenyugvással elfogadott sorsunkra ismerhetünk bennük), míg McGregor végletekig hajszolt „fizikalitása” kényszer alatt teljesítő androidokká degradálja az embert. Lehet, Kelet és Nyugat különbsége rajzolódik a ki a két, hasonló alapvetésű koreográfiában.

 

re_2
Re- (II.)  | fotó: & courtesy of Stephanie Berger

 

A Re- (II. rész)-ben tradicionális kambodzsai népzenére (gyanúm szerint annak világzenésített feldolgozására) készült koreográfia vezeti fel azt a bizonyos téridő-korlátok nélküli meditatív színpadi világot. E felvezető tánc is rendkívül muzikális, de nem a zene strukturális alapelemeit jeleníti meg mozgással (mint ahogy az látható volt a Mapben), hanem a muzsika esszenciáját, belső hullámzását, hangulatát mutatja meg múltidéző, kicsit rusztikus, munkatáncra emlékeztető mozdulatokban. Eközben óriásfotók jelennek meg a horizonton, fák lombkoronája, régi fatáblák erezete vehető ki a felvételeken. A helyzet akkor változik meg alaposan, amikor Angkorvat (XII. században épült kambodzsai templomkomplexum) egyik részletéről jelenik meg kicsit elúsztatott, hol halványuló, hol kontrasztosodó fénykép. A képváltáskor takarásba távozott táncosok meztelenül jönnek vissza (egyetlen ruhadarabként viselt testszínű bokszeralsójukban tökéletesen a meztelenség illúzióját keltik). John Tavener Tears of the Angel (Az angyal könnyei) című sejtelmes zenéjére, képi asszociációk sorozatán keresztül percek alatt felépül az időtlen világ.

 

shenwei_web
Re- (II.)  | fotó: Lois Greenfield

 

A fotón hatalmas ősfa gyökerei-ágai benövik-szorongatják az épület falait, a táncosok által lassan váltogatott pózok pedig kísértetiesen hasonlítanak az ágazatok egyes elemeire. Egyértelmű a hasonlóság, mégsem szájbarágós a megoldás. Néhány táncos különleges testtartása erős, fehér megvilágítást kap. A rendkívül artisztikus, következetes lassúsággal szerveződő koreográfia és az éterien gyönyörű látvány valósággal meditatív állapotba szippantja a nézőt: szavak, fogalmak keresése nélkül szemléljük hosszú-hosszú perceken keresztül a természet visszahódító, civilizációromboló harcát, éljük át a rég letűnt kultúrák makacs jelenlétét, csodáljuk gyökerek és emberi testek látványpárhuzamát.

Meggyőződésem, hogy Shen Wei alkotói módszerének és abból következő hatásának titka könnyen megfejthető: egyszerűen következetesen kitart világ- és színpadlátása mellett, divatot teremt, de nem követ divathullámokat, és sokat dolgozik: elmélyülten, alázattal, maximálisan kimunkálja az ötleteit.

 

Map / Re- (II. rész) (Shen Wei Dance Arts)

Látvány, jelmez és koreográfia: Shen Wei

Nemzeti Táncszínház, Művészetek Palotája 2011. április 27.

Budapest Táncfesztivál