Mozgásszínház, Interjú

Röptéből föld alá?

Beszélgetés Ladjánszki Mártával

lead_lmLadjánszki Mártával, a mindezidáig L1 Kortárs Táncfesztivál néven nevezett programsorozat fő szervezőjével beszélgettem egy hatalmas könyvesház kávézójában, pincérektől nem zavarva, képzeletbeli kávéinkat, teáinkat szürcsölgetve. Jártunk közben két lábbal a földön, átéreztük a föld felett repülés örömét, de a föld alá kerülés félelmét is.

Beszélgetés Ladjánszki Mártával

Ladjánszki Mártával, a mindezidáig L1 Kortárs Táncfesztivál néven nevezett programsorozat fő szervezőjével beszélgettem egy hatalmas könyvesház kávézójában, pincérektől nem zavarva, képzeletbeli kávéinkat, teáinkat szürcsölgetve. Jártunk közben két lábbal a földön, átéreztük a föld felett repülés örömét, de a föld alá kerülés félelmét is.

portreM_foto_KNI_5078b

- Tízedik alkalommal rendeztek kortárstánc-fesztivált, de az idén megváltozott névvel: L1danceFest. Mi az, ami változik, és mi az, ami marad?

- Kisebb-nagyobb mértékben már korábban is tapasztalható volt a változás, de ez a tizedik alkalom mindenképpen határozott irányváltást jelez: a múltat lezárva új irányba tekintünk, amely főleg a kül- és belföldi előadások befogadására koncentrál. Az L1 Kortárs Táncfesztivál eredetileg arra született, hogy az L1-tagok munkáit mutassa be, ami mellett – a kezdetektől – aktív művészek adtak a kortársaiknak lehetőséget megmutatkozásra, akár belföldről, akár külföldről érkeztek azok. Tehát olyan nemzedéket karolt és karol fel a fesztivál, melynek tagjai pályatársaink, akik professzionális szinten űzik a kortárs művészetet és táncot, de még nem számítanak befutóknak. Olyanokat mutattunk és mutatunk be, akikre érdemes odafigyelni, akik egyedit alkotnak, és akik nyitottak és kíváncsiak a körülöttük élő más művészeti ágakra, alkotókra. Az évek során az arány az L1-es alkotások és a meghívott munkák között lassan eltolódott, mostantól – voltaképpen a kialakult helyzetet néven nevezve – az a fő célja az immár L1danceFestnek, hogy kortárs alkotókat mutasson be fesztivál keretében. Ez olyan seregszemle (ebben nem változott), amelyen nemcsak nézni, hanem kérdezni is lehet, ahol a fesztivál résztvevői beszélgetések útján elérhetők, közvetlen kapcsolatot lehet velük kiépíteni.

portreM_magyaraz_foto_KozarEdit- Mik a változások okai?

- Az egyik az, hogy én mindig is abban hittem, művészként többet tehetek azzal, hogy beemelek más művészeket is a fesztiválba, mintha csak magamat játszatnám. A másik ok nyilvánvalóan az, hogy az L1 Egyesület maga is változik, egyre inkább eltérnek az elképzeléseink arról, hogy milyen legyen az egyesület jövője. Miután négy tag különböző okokból kilépett, alkotók hárman maradtunk: Szabó Réka, aki igazából sosem pártolta a fesztiválszervezés ötletét, valamint Berger Gyula és én (mi azt gondoljuk: szükség van ilyen fesztiválra, és a hagyományokat is érdemes folytatni). A fesztivál létjogosultságát az is aláhúzza, hogy tavaly bekerültünk egy európai uniós együttműködésbe, a Development of New Art-ba (DNA). Ez azt jelenti, hogy európai uniós partnerektől is várunk ajánlásokat a fesztiválra.

- Csak előadásokat fogunk látni az L1danceFest-en?

- Régi vágyam, hogy ne csak előadásokat nézzünk, hanem alkotó jellegű együttműködés is létrejöjjön. Idén egy lengyel táncost, Małgorzata Haduchot kértünk fel, hogy tartson workshopot. Ő – miután 22-én a lengyel napon (Polska Point) fellép – itt marad a hétvégén, és kétnapos intenzív kurzust tart majd. Az ő David Zambrano-féle, hihetetlen – földközeli, levegős-repülős – mozgás-technikáját ötven napos tréningeken lehet elsajátítani: aki kibírja nála, az taníthatja. Haduch ezt a technikát adja át. Idén a Nemzetközi Visegrádi Alap támogatásával úgy tudjuk megrendezni a workshopot, hogy ösztöndíjasként részt vesz három cseh, három lengyel, három szlovák és három magyar profi táncos, amitől azt remélem, hogy a szokásosnál is kommunikatívabb alkotóközösség alakul majd ki. Vagyis van egy csomó jó ötlet, csak a jövőben is meg kell találni a finanszírozás módjait, útjait.

- Hogyan állt össze az L1danceFest idei költségvetése?

- Idén 700 ezer forintot kapott a fesztivál az NKA táncművészeti kuratóriumától, miközben az ötnapos rendezvénysorozat költségvetése 5-6 millió. Így a fellépők gázsijának kifizetése csak EU-s támogatásból és a magyarországi külföldi intézetek együttműködésével lehetséges. Természetesen a személyes egyeztetések is fontosak. Ezen kívül várjuk, hogy a NEFMI működési szerződése megérkezzen, ami után remélhetően a pénz is befut. Az ott megítélt szűkös 3 millió forintból szintén szeretnénk bepótolni az idei fesztiválba.

- Ez nem ingyenes fesztivál. Mi a helyzet a jegybevétellel?

- Valóban nem ingyenes a rendezvény: idén a helyszínek 1600-ról 2000 forintra vitték fel a teljes árú jegyeket. De ezért a pénzért egy este két-három portraitM_mozgasban_foto_KozarEditelőadást láthat a néző. A fellépők számára meg (az eszmecsere érdekében) ingyen biztosítjuk, hogy megnézhessék egymás munkáit. Ezzel a lehetőséggel egyébként a magyar résztvevők sajnos eddig kevésbé éltek, mint a külföldiek. Azoknak a magyarországi külföldi intézeteknek, amelyek különböző módokon segítettek nekünk, természetesen protokoll jegyeket biztosítunk az előadásokra. A napi minimum harminc ingyen jegy bevételkiesést jelent. Ha van jegybevétel, az mindenképpen jó, de a perspektívát inkább abban látom, hogy a fesztivál elgondolása kellően érdekes legyen az Európai Unió számára ahhoz, hogy támogassa. Azt gondolom, hiánypótló szerepet tölt be Magyarországon az L1danceFest: már profi, de még esetleg nem befutott előadásokat, alkotókat mutat be, és nem egy alkotói csoportosulás darabjait sorakoztatja fel fesztiválrendbe szedve, hanem különböző irányokból érkezőkét.

- Hogyan látjátok az L1DanceFest kilátásait, lehetőségeit?

- Látnunk kéne, mi hogyan alakul a hazai kultúrpolitikában. Amit tudunk: még jövőre is ezen a bizonyos DNA Continuum Programon keresztül fogjuk megszervezni a fesztivált, illetve keressük a pályázati, szponzorációs lehetőségeket. Azt szeretnénk, ha erre a fesztiválra olyan emberek jönnének el, akik éhesek és kíváncsiak a kortárs (vagyis a ma születő) kultúrára. Jó az underground mozgalom, de még jobb lenne, ha a kortárs táncnak nem kéne visszabújnia a föld alá.

Az interjút Török Ákos készítette.

Portré: Kővágó Nagy Imre
Fotók: Kozár Edit

2011. szeptember 16.