Kortárs tánc

(Báb)színház az egész világ…

Kutszegi Csaba kritikája a Shakespeare-mesékről

lead_shakTárnok egyszerre Shakespeare és a „csillagokban csüngő Sors”, mely a veronai szerelmesek „unt életét” majdan „gonosz csellel korahalálba kergeti”. Mindemellett rögtön fel is merül bennem a kérdés: vajon egész este ilyen „bábszínházi” Shakespeare-t fogunk látni?

Kutszegi Csaba kritikája a Shakespeare-mesékről

Tárnok egyszerre Shakespeare és a „csillagokban csüngő Sors”, mely a veronai szerelmesek „unt életét” majdan „gonosz csellel korahalálba kergeti”. Mindemellett rögtön fel is merül bennem a kérdés: vajon egész este ilyen „bábszínházi” Shakespeare-t fogunk látni?

Évszázados rejtély oldódott meg a Közép-Európa Táncszínház Shakespeare-mesék című bemutatóján. Lehullt a lepel a nagy angol drámaköltő valódi kilétéről, mostantól ország-világ tudhatja: Shakespeare maga Tárnok Marica. Gyorsan hozzáteszem: én is ugyanúgy Shakespeare vagyok. Azért merem ezt így kijelenteni, mert nagyon remélem, hogy állításomért sem Marica, sem pedig Willy nem fog beperelni, mint ahogy a magát világhírűnek tartó koreográfus beperelte a magát nem világhírűnek tartó zsurnalisztát.

shak_188

fotók: Dusa Gábor

De a jog asztaláról térjünk vissza a csepűrágók boldog világába, utóbbiak jövőbeni tartós boldogságának szilárd alapjait jelenünkben folyamatosan rakják le a törvényhozók és -módosítók (mint ahogy az említett per is a közeli napokban kezdődik), a tartós boldogság biztos alapja ugyanis az, hogy ne legyen semmid, és akkor nincs is mit elvesztened. A független társulatokra idén rászakadt mámoros boldogság állítólag jövőre még fokozódni fog.

Azért politizálok ennyit, mert nemcsak Shakespeare, hanem a kortárstánc-előadást alkotókként jegyző Gergye Krisztián - Vlad’ka Malá - Tárnok Marica trió is a darab felütésében politikai felhangokat kóstolgat. Tárnok színháztudományi intézetes szakértő főnéniként invitálja a nézőket a fóliával letakart színpadra, és már az elején megjegyzi: a jobb és a baloldalon helyet foglalókra egyaránt számít. A színpadon a függöny felnyílása után a nagyérdemű szembe találja magát a nézőtéren rezzenéstelen faarccal ülő előadókkal, akiket Tárnok kezükre kötött zsinór segítségével mozgat. Például megmutattatja velük, hogyan kell tapsolni a színházban. Az ember – a bőség zavarában – hirtelen nem is tudja, hogy a zsinórral előrángatott tetszésnyilvánításról mely korszakunkra is asszociáljon.

shak_184

A bábmozgató zsinór az előadásbéli előadás elején még egy darabig fontos eszközszereplő marad, Tárnok ugyanis (szellemesen utalva eredeti szakmájára) a volt Bethlen mozi nézőtéri erkélyéről e kötelékkel „irányítja” a szereplőket. Ötletes, izgalmas megoldásnak vélem a bábozás átcsúsztatását, hiszen lent éppen a Rómeó és Júliát adják, és erőltetett szájbarágás nélkül is hamar összeáll a kép: Tárnok egyszerre Shakespeare és a „csillagokban csüngő Sors”, mely a veronai szerelmesek „unt életét” majdan „gonosz csellel korahalálba kergeti”. Mindemellett rögtön fel is merül bennem a kérdés: vajon egész este ilyen „bábszínházi” Shakespeare-t fogunk látni? És ha nem, akkor hogy fogunk megszabadulni a spárgáktól?

A spárgáktól „sitty-sutty-nyissz-nyissz” megszabadulunk (később egy időre átalakulnak ugyan hosszú, hózentrágerszerű rugalmas szalagokká), de az eltűnő zsinórokkal együtt egy jól előkészített vonalvezetés is menthetetlenül elpárolog az előadásból. Utalásos üzenet híján (értsd: zsinórok nélkül) ugyanis a szereplők elárvultan, motiválatlanul akcióznak a színpadon: cselekményes Shakespeare-részleteket adnak elő – egyebek mellett – az Othellóból, a Lear királyból, a Hamletból, talán a Macbethből és más királydrámákból is, majd vissza-visszatérően a Szentivánéji álomból. E jelenetek többsége egyszerűen nem él meg a KET táncosainak előadásában. Tárnok Marica végig hősiesen küzd, hogy a nagy irányító machinátor különböző megnyilvánulási formáiban értelmet adjon fenti jelenlétének, alant pedig mintha a táncosok maguk is döbbenten fedeznék fel, hogy a sok-sok prímán eltáncolt „cselekmény nélküli” koreográfia után milyen nehéz cselekményt ábrázoló jelenetben néhány mozdulattal hitelesen karaktert formálni. És milyen nehéz tánc közben az arccal „színészileg” kezdeni valamit.

shak_096

Az előadás akkor vesz kedvező fordulatot, amikor (már a vége felé) föntiek, lentiek és a hátsó függöny mögötti alkalmi árnyjátékosok (merthogy ilyenek is vannak) közösen adják elő bábszínházi eszközökkel Pyramus és Thisbe történetét a Szentivánéji álomból. Ez a jelenet harsány táncos vásári komédiázás és bolondozós diákszínjátszás ügyes keveréke. Az utóbbi őszinte humora könnyedén megteremtődik, a táncosok lazák, bátran adják önmagukat, testükkel, játékukkal uralják a szituációt.

A Shakespeare-mesék szerethető előadás és elismerendő próbálkozás: igen nagyra értékelhető, hogy alkotói és előadói nem jól ismert eszközökkel operálnak, nem rutinmegoldásokkal bíbelődnek, hanem újszerű módszerekkel kísérleteznek. A kísérletnek számos tanulsága adódik. Például számomra (újra) bebizonyosodott, hogy többféle játék- és ábrázolási módot, stílust, hangulatot, utalásrendszert és műfajt nem lehet határozottan összetartó, átgondolt koncepció nélkül színpadra ereszteni, mert bántóan eklektikus és minőségileg erősen hullámzó lesz a végeredmény. Még egy, amit megfontolásra ajánlok: Shakespeare-topicokat szerintem nem lehet drámai mélység, megfelelő szituáció és hangulat megteremtése nélkül színpadra vinni; persze dehogynem lehet – akkor viszont humorral, iróniával kell szétszerelni, kicsavarni.

Apropó hangulat (és öröm). Örök optimistaként most is hiszem, hogy előbb-utóbb eljő az idő, amikor majd Közép-Európa „napsütése rosszkedvünk telét tündöklő nyárrá változtatja át”. Persze csak akkor lesz így, ha már nem régi mesékkel akarnak etetni minket, és nem zsinóron rángatják kezünket, lábunkat, agytekervényeinket.

 

Shakespeare-mesék (Közép-Európa Táncszínház)

Jelmez: Béres Móni. Alkotók: Vlad'ka Malá, Gergye Krisztián, Tárnok Marica.
Előadók: Eller Gusztáv, Frigy Ádám, Hargitai Mariann, Horváth Adrienn, Katonka Zoltán, Mádi László, Molnár Zita, Palcsó Nóra és Tárnok Marica.

Bethlen Kortárs Táncműhely, 2011. november 4.

 

A Tánckritika.hu támogatja a társadalmi gyűjtést, amely a Nemzeti Segélyvonalon keresztül folyik az egyiptomi buszbaleset áldozatainak hozzátartozói, illetve annak sérültjei számára. Olvasóink a 1752-es telefonszám felhívásával egyszeri 250 forintnyi pénzadományt juttathatnak el számukra az öt legnagyobb magyar segélyszervezeten keresztül. Kérjük, hívják a 1752-es Nemzeti Segélyvonalat! A 1752 a 20-as és 70-es mobilokról együttműködés hiányában sajnos nem érhető el.