Kortárs tánc

A kopasz énekesnő


Péter Márta kritikája az Apropó előadásáról

Tünet lead_apropoSzabó Réka valóban elénk pakolja mindazt, ami egy nőből, nőemberből az évek múlásával kitörhet, potenciális képeket a testi-lelki változásokról, életpozíciókat, amelyek feszültséget hoznak, vagy felemás feloldást.

Péter Márta kritikája az Apropó előadásáról

Szabó Réka valóban elénk pakolja mindazt, ami egy nőből, nőemberből az évek múlásával kitörhet, potenciális képeket a testi-lelki változásokról, életpozíciókat, amelyek feszültséget hoznak, vagy felemás feloldást.

A Tünet Együttes neve igazán nem mondható tipikusnak; azonnal egyfajta szellemi elkötelezettséget sejtet, fogékonyságot az élet olykor abszurd jelenségeire, s mellette gyorslövetű reagálást, minden értelemben frissességet. A Szabó Réka vezette formáció maradéktalanul eleget tesz a vállalásnak, illetve reméljük, hogy tehet ezután is. Merthogy...

Már sokszor és sok helyen írtak a függetlenekre (is) mért kulturális és gazdasági csapásról, amelynek következtében hirtelen elhullanak, avagy lassabban kivéreznek/kivéreztetődnek a terepen még mozgolódó elszántabbak és reménykedők, ugyanakkor a Tünet bemutatóihoz így elég hozzágondolni azt a hatalmas inspirációs bázist, amelyet a honi mindennapok spontán szállítanak. Mondhatni, dúskálunk a tünetekben, ami persze együttvéve mégis egy komoly betegségre utal, ám a Tünet, részben épp a sajátos körülmények miatt, legújabb bemutatóján is kiválóan teljesít. A számok jegyében születő Apropó című program első része Szabó Réka maga-köszöntése, ugyanis negyvennégy éves, míg a második felvonás a „körülbelül" tíz éves társulat ön-köszöntése, természetesen sok-sok önreflexióval.

tünet szabóré1 
Szabó Réka / forrás: http://www.facebook.com/tunetegyuttes

Ez mind én leszek egykor – szól a címbéli állítás, és Szabó Réka valóban elénk pakolja mindazt, ami egy nőből, nőemberből az évek múlásával kitörhet, potenciális képeket a testi-lelki változásokról, életpozíciókat, amelyek feszültséget hoznak, vagy olykor felemás feloldást. És egy-egy pillanatra azt is láttatja, ami egy életből testi torzóként visszamaradhat. Bevezető akciójában a hasfalával játszik, köldöke körül összefogja, tolja-húzza-nyomorgatja, rezgeti és rázza (talán nem véletlenül, Ladjánszki Márta juthat itt eszünkbe). De ez a nő sokat is beszél, a feje teli van ellentmondással, látszólag össze nem illő részletekkel: „Kedves akarok lenni. És szeretném, ha eljönnétek. Jó volna, ha kíváncsi lennék rátok... Tiszta a fejem, nem zúg a fülem. Nincs késő." Mintha a Szabad-ötletek jegyzéke komorítaná e bizonytalan könnyedséget, független individualitást. És közben a gyerekes vágy, amely az interaktivitás jegyében nézőket szólít meg, buzdít valamilyen cselekvésre vagy egyszerűen alvásra, először szépen, majd számon kérve, ingerülten. Szabó aztán hisztérikusan dobálja magát a földön, nem akarja elhinni, hogy az ő korában meg kell szokni bizonyos dolgokat. Hangsúlyos jelenetében bodros szőkeségét kibontja, és egy hajkefét szorongatva végtelen sétába kezd; lépteit énekkel kíséri, eldalolja szexi voltát, vonzerejét és sok mást, miközben egyre fésülködik; útját grandiózus hajcsomók jelzik, no meg látványosan kopaszodó feje. Ennél egzaktabb, ennél erősebb már nem lehet. Amikor azonban ruhát, bugyit, melltartót elhajítva, saját barna hajzatával egy lassú, meditatív jógaszólóba kezd, felszabadultsága magánjellegűvé, s így magáneseménnyé válik, ami e színházon túli praxisra gondolva, természetes is.

tünet szabóré_dusa2 
Szabó Réka / Dusa Gábor felvétele 

A számokkal való játszadozás a második, Nem emlékszem, hogy így neveltek volna című darabban teljesedik ki, nemcsak a fehér négyzetekre applikált színpad eleji számok (rendezői jobbra haladva minden szám héttel több az előzőnél) és a később szerephez jutó szavazó gépezet okán, hanem mert itt a színlap szerint kis emberi statisztikák, szubjektív leltárok, élettöredékek sorakoznak 7-től 77 éves korig. Ahogy olvasni, az együttes tagjai valós és fiktív emlékeiket gyűjtötték össze azon a workshopon, amit Ardai Petra, a holland Space Színház alapító tagja tartott az együttes tagjainak. (A Space a Trafóban is vendégszerepelt már, aki látta előadásaikat, ráérezhetett a sajátos kommunikatív technikára.) Hogy a Tünet bemutatójában végül mennyi szerep jutott Ardainak, azt nem tudni pontosan, de stiláris nyomokat egészen biztosan hagyott. – Zúdul a szöveg, a négy szereplő gyors egymásutánban lép valamelyik számozott négyszög mögé, és mondja el tömören régi vagy aktuális keservét, jövőbeni aggodalmát. Bátrak, bátortalanok, nyersek, őszinték, esetleg félszegen azok, de valamelyest mindegyik epizód komikus, sőt abszurd, mert a személyesség anakronisztikus jelenségével reflektál a társadalom nagy gépezetére. Úgy tűnik, mintha az előadók egy improvizatív játék során magukból, saját adottságaikból sajtolták volna ki a szövegrészleteket; Gőz István például jelenbeli Don Quijote-ként küzd második, harmadik és negyedik legnagyobb szerelmével is, akik persze mindig elhagyják, Szász Dánielnek a magasság, vagyis alacsonyság okoz gondot, s rászabott lelemény az akrobatikus variáció is, amely után azon tanakodik, hogy meddig bírja még ezt. Furulyás Dóra az intim dolgokat csendes jelentőséggel kibeszélő hölgy, jól áll neki, amikor megvallja, hogy terhesen nyolcvan kiló volt, majd némi szemérmes hallgatás után hozzáteszi, hogy nyolcvankettő. Szabó Réka elfogulatlanul beszél arról, hogy a hónalj- és a punciszőr is fontos, de még a lábát sem szőrtelenítené, na jó, legfeljebb térdig.

tünet nem emlékszem_mészáros2
Furulyás Dóra, Szász Dániel, Szabó Réka, Gőz István / Mészáros Csaba felvétele

A darab fináléjaként a nézőket felszólítják a szavazókütyük használatára, és a nézők gyakorlottnak tűnnek; egy részük talán Szabó korábbi bemutatóján, a Voks hasonló feladatain edződött. Most ugyancsak rohamtempóban zuhognak a különféle kérdések. „Loptál valaha?, Tudod, mi a szerelem?, Szereted a munkád?, Fizetsz adót?, Ahogy vetkőzöl, egyre szebb leszel?, Meg fogsz-e halni?, Tudnál szex nélkül élni?, Érezted valaha, hogy ciki, ha szűz vagy?, Érezted valaha, hogy cikik a szüleid?, Különleges vagy? Jó a humorod?" És így tovább, és így tovább. Közben kuncogás, vihogás, nevetés... Aztán az utolsó kérdés: „Akarjátok, hogy meghajoljunk?"

Akarták.

Apropó (Tünet Együttes)

Ez mind én leszek egykor

Alkotó-előadó: Szabó Réka

Nem emlékszem, hogy így neveltek volna

Alkotók-előadók: Furulyás Dóra, Gőz István, Szabó Réka, Szász Dániel

Fény: Szirtes Attila

MU Színház, 2013. március 8.