Kortárs tánc, Mozgásszínház

Ezerarcú Egy: egy meg egy, meg egy

Komjáthy Zsuzsanna kritikája az egy meg egy az egy előadásáról

lead artus_egymeg6...az előadás arra tör, hogy a veszteség és hiány ellenében elegyengesse a gyász gödreit, és a hézagokat derűvel töltse meg. Az Egy meg egy alaphangulata ennek mentén a fenség és keserűség között egyensúlyoz, olyan, mint a bánattól szakadó lélegzet, melyben az időtávolságok fokozatos csökkentésével a kettő eggyé olvad.

Komjáthy Zsuzsanna kritikája az egy meg egy az egy előadásáról

...az előadás arra tör, hogy a veszteség és hiány ellenében elegyengesse a gyász gödreit, és a hézagokat derűvel töltse meg. Az Egy meg egy alaphangulata ennek mentén a fenség és keserűség között egyensúlyoz, olyan, mint a bánattól szakadó lélegzet, melyben az időtávolságok fokozatos csökkentésével a kettő eggyé olvad.

 

Furfangos címet visel az Artus Stúdió legfrissebb előadása. Találékony, mert magába sűríti a hátterében álló filozófiák szétesettség-egység tengelye mentén elhelyezhető gondolati komplexitást, ötletes, mert utal a választott struktúrára, és ravasz, mert jelzi: az előadás párbeszédbe kíván elegyedni saját múltjával, jelenével, talán még jövőjével is. Egy meg egy az egy.

Goda Gábor, a társulat vezető-rendezője korábbi nyilatkozatai és az előadás bevezetőjében tett személyes ajánlása szerint eredetileg a MU-LT címet szánták a darabnak. Beszédes választás lett volna, túl adekvát is. A performanszelőadás ugyanis azt kutatja, miképpen lehetséges kommunikáció a végesség és végtelenség, az elmúlás és jelenlét metszetében téren át, időn át. Az egy meg egy az egy Leszták Tibornak, a MU Színház alapítójának címzett (Tibornak szeretettel – szól az alcím), e tekintetben pedig olyan melankolikus nosztalgia, melyben az előadás arra tör, hogy a veszteség és hiány ellenében elegyengesse a gyász gödreit, és a hézagokat derűvel töltse meg. Az Egy meg egy alaphangulata ennek mentén a fenség és keserűség között egyensúlyoz, olyan, mint a bánattól szakadó lélegzet, melyben az időtávolságok fokozatos csökkentésével a kettő eggyé olvad.

artus egymeg2

Fotók: facebook.com/artus.studio

Lehetséges címként merült fel a Határtalanítók is, ez a kint-bent egységére utal, arra, hogy ember, tér, idő, zene mind rokonai egymásnak. A világ jelenségei között nincs merev határvonal, kellő odafigyeléssel a tér is ritmizálható, az emberi kapcsolat is transzponálható. És valóban: az előadóművészetek minden eszköze megjelenik az Egy meg egy-ben (élőzene, pantomim, fizikai színház, beszéd, film), egyenként azon van, hogy darabos-egységes előadássá álljon össze, ha kell, támogatja, ha kell, kiegészíti a másik médiumot.

artus egymeg3

A Határtalanítók címopció utal ugyanakkor egy új törekvésre is, melyet csak a közelmúltban voltak kénytelenek magukévá tenni az alkotók. Az Artus Stúdió ugyanis idegen terekbe költözik, a kedvezőtlen körülmények ádáz összejátszása nyomán ismét a város szívébe, azokba az előadóterekbe, melyekből korábban tudatosan kivonult. A mégis-morál függetlenségének szellemében azonban e beköltözés nem esztétikai funkcióváltást, hanem téradaptációt eredményez. Vagyis nem a társulat szelídül a megváltozott színpadhoz, hanem a színpad vadul artusszá. Az egy meg egy az egy a korábbi elvek mentén nem a belső színteremben, hanem a külső kávézóban veszi kezdetét. Ha a gyárban volnánk, biztosan már akkor dobolnának a lámpákon és székeken, mikor megérkezik a közönség, a térváltás egyik vesztesége, hogy ez csak később indul, azt követően, hogy az utolsó vendég is betette lábát az estre. Biztosan kötelezik a szabályok a társulatot; az illúziót, hogy belecsöppenünk valamibe, mégis igyekeznek megteremteni. Majd belépünk a térbe, ahova az előadók invitálnak minket: a performaszkocsmává varázsolt színházterembe. Ki-ki leül egy szimpatikus asztalhoz, ahol teáscsésze, kockacukor és kiskanál várja. Goda leleményessége, a választott kocsmaforma (mely ezúttal inkább teázó) olyan közösségélményt ad, amely egyébként idegen a színháznézés hagyományától: alkalmi asztaltársaság alakul. Gyümölcsteát szolgálnak fel nekünk, ha elfogy, kapunk újat.

artus egymeg_Gold

Gold Bea

Az előadás célja a tér instrumentálása. Nos, annyi bizonyos: Goda a Cage-iánus komponista módszerével gondoskodott az alapzajról. A porcelánok finom koccanása a szüneteket is hangossá teszi. Az elkövetkezendő közel másfél óra pedig zsúfolt események kollázsa, mozaikos alá-, fölé- és mellérendelése, csak győzzön a néző mindenre figyelni. Korábbi előadásokat, performanszokat idéz a megváltozott körülmények és jelentések tükrében, a csészék zörgésének zenéjében.

Goda a jelenetválasztásokban kedvelt rendezői módszeréhez nyúl: a felhasznált irodalmat és előadásokat az eredeti kontextusból kiragadva, meztelenül ágyazza az Egy meg egy szövetébe, ahol emlékként és dimenziós kapuként funkcionálnak tovább, afféle nyomként. A gondolatszemcse metonimikusan és szelíden olvad az új közegbe, a néző csak akkor veszi észre, ha aktuálisan és szellemileg felkészült rá. Az egy meg egy az egy kollázsa Planck atomfizikus gondolataitól kezdődően a fraktálelméleten át Tarkovszkijig, Hérakleitoszt és Antonin Artaud-t idézi az egység és atomizált világkép paradox fúziójában. Gondolati tengelye a végtelenség körül forog: minden értelemben. Végtelen=határtalan, végtelen=megszámlálhatatlan, végtelen=plurális, azaz központ nélküli, végtelen=sokszorosított, végtelen=elhagyott, végtelen=megtalált, végtelen=újraértelmezett, végtelen=totális.

artus egymeg5

Ferencz Krisztina 

Lemondva arról, hogy e jelentésrétegeket bővebben kifejtsük, látható: Goda arra a metrikára koncentrál, mely a tér és idő relativitását figyelembe véve kimondja, atomnyi és gigászi, embernyi és világegyetemnyi egyazon fokmérő azonos nagyságai. A rendező egyik elődjének tekinthető Erdély Miklós megfogalmazásában: „Ha valami elég nagy, hogy végtelen legyen, akkor az az egésznek tekinthető, oszthatatlan és elemi. Ha valami elég kicsi, hogy elemi és oszthatatlan legyen, akkor az a mindenségnek tekinthető, mint egész és végtelen. Ha valami elég kicsi és nagy, hogy egész legyen, értelmetlenség osztani vagy sokszorozni, mert a végtelen végül is önmagát nyújtja. Minden elemi az egész maga, ugyanúgy az egész minden elemiben ott van, mint azonosság." – Az egy meg egy az egy e sokszorosított ritmika mentén válogatja össze jelenetszemcséit, ráismerünk a Rókatündérek, az Osiris tudósítások vagy a Kérész Művek morzsáira. A kollázsszerű építkezésben minden önmagában áll, és mégis a koherencia szolgálatában, a mozaikok nem illeszthetők egymásba, ugyanakkor összetartoznak: az egy és a sok tulajdonképpen ugyanaz. Hasonló metódus jellemzi az egyszerűség és teljesség viszonyát. A legpuritánabb megoldások állnak a jelentés totalitásának szolgálatába, amikor például a falibikókán egyensúlyozó, és egymás felé haladó, majd egymástól távolodó performerek a mérleg nyelvével saját szívvonalukat rajzolják, vagy amikor a posztmodern alkimista gesztusával úgy műtenek meg egy házat, hogy tudjuk: emberi szívműtét, sőt világműtét zajlik éppen.

Minden összefonódni látszik tehát a totalitás és atomizáltság égisze alatt, és egy meg egy autonóm emlékmásban ölt testet: az egyben, ami amilyen vékony és egyszerű, éppoly hatalmas és komplex. Egy.

egy meg egy az egy – Tibornak szeretettel (Artus Stúdió)

Alkotók és előadók: Bodóczky Antal, Boross Martin, Debreczeni Márton, Ferencz Krisztina, Gold Bea, Jónás Vera, Juhász András, Kocsis Gábor, Mózes Zoltán, Nagy Ágoston, Téri Gáspár, Tucker András, Vargha Márk Péter, Virág Melinda.

Rendező: Goda Gábor

Trafó – Kortárs Művészetek Háza, 2013. március 22.