Kortárs tánc

Péter Márta: Egy kortárs jegyzetei

jegyzetek leadPataky Klári Társulat: Jegyzetek – KRITIKA

Pataky táncjegyzeteiben úgyszólván hézagmentes mozgásanyagot kreált, centire és másodpercre kidolgozva a koreográfiát, amelyben folyamatos szerep jut az önmagukban akár értelmezhetetlen gesztusoknak is, ám ez az aprólékosan dúsított szövet szólamokra bontva, kánonszerűen ismételve, vagy sokfelé tördelt repetitív alakzataiban nagyon kemény csipkével szolgál.

Pataky Klári Társulat: Jegyzetek – KRITIKA

Pataky táncjegyzeteiben úgyszólván hézagmentes mozgásanyagot kreált, centire és másodpercre kidolgozva a koreográfiát, amelyben folyamatos szerep jut az önmagukban akár értelmezhetetlen gesztusoknak is, ám ez az aprólékosan dúsított szövet szólamokra bontva, kánonszerűen ismételve, vagy sokfelé tördelt repetitív alakzataiban nagyon kemény csipkével szolgál.

Milyen jó, hogy a Bethlen Téri Színház befogadóként is működik, így olykor pótolhatja az elmúlt években letarolt alternatív játszóhelyeket. Nemrég például Pataky Klári tartott itt bemutatót, s ha a koreográfus korábbi premierjeire gondolunk, máris íródik a hiánylista; más művei mellett például a 2004-es Hull az elsárgult emlékezetes estjét is a Merlinben láthattuk. S közben a legifjabbak már azt sem tudják, mi volt az a Merlin, milyen volt a jól látható színpadán táncot, vagy akár kortárs drámafesztivált nézni. Szóval az a bizonyos Merlin megszűnt, de a Bethlen tartja magát, és egyre fontosabb.

jegyzetek maday-bot

Maday Tímea Kinga és Bot Ádám / fotók: Mészáros Csaba

Szerény és pontos címet illesztett darabjához Pataky Klári, és amit vele ígért, maradéktalanul teljesítette; Jegyzetek, egész pontosan és megfellebbezhetetlenül táncjegyzetek kerültek színpadra, és harmonikusan komponált füzérük önálló művé kerekedett. Minthogy nem hiszek abban, hogy egy valódi alkotó mindig és kizárólag új dolgokat talál ki, sőt úgy tűnik, a valódi alkotó megszállottan keresi hiteles önmagát, és az ahhoz illő adekvát jeleket (hiszen a mást is önmagán szűri át), igen természetes, hogy egy érlelődő egyéniség idővel jellegzetesen saját stiláris jegyeket teremt és épít műveibe. Tehát saját, vagyis önállóan kiküzdött tartalmi és formai elemeket, nem pedig egy lazán lenyúlt ilyen-olyan részletet, amely aztán lólábszerűen mered elő a kreációból. Pataky mára elég nagy és elég komoly koreográfusi tevékenységében is kikristályosodtak azon vonások, jellegzetes mozdulatkötések, zenei választások, problémaközelítések, amelyekről majdnem biztosan ráismerni Pataky Klárira. Ha ez az egyéni mű-rajzolat évtizedek alatt sem alakul ki, akkor legfeljebb formaművészről van szó, nem alkotói személyiségről. Ugyanakkor zavarba ejtő szakmai kísérőjelenség lehet, amikor a valakitől kiküzdött ön-azonos stílusjegyeket másolni kezdik anélkül, hogy „sajáttá" lényegítenék. A minta viszont ekképp konzerválódik, és beépülve egy szcéna szabad felhasználású kínálatába, elveszti eredetiségét. Ez ellen nincs védelem, úgy tűnik, a világ így üzemel, és a koreográfus-rendező külvilági tapasztalataival együtt is csak befelé léphet, mélyebbre hatolhat, önmagába. Úgy tűnik, Pataky ezen az úton jár. Mintha kimeríthetetlen kútból, saját megszenvedett élményeiből táplálná műveit, még ha iróniával borítva is. Mintha szomorúsággal telve is szeretné az emberi teremtményt, miközben tisztán látja gyarlóságait. Mintha az alkotó egyszerre lenne otthonos és idegen ebben a feltárult világban.

jegyzetek tonhaizer

Tonhaizer Tünde

A cím régi és újabb papírlapok, megsárgult fecnik titkait, súlyos vagy súlytalan megfigyeléseit jelzi, talán valamiféle ön- és közfeltárás részeként. A René Aubry és a La Grande Bellezza című film soundtrackjéről a koreográfus által válogatott és hangtechnikailag is érzékenyen illesztett részletek önálló dramaturgiát írnak, s megfelelően támogatják a mozgásképeket. A darab felütésében egy feketeruhás női alakot látni, kezében baljósan libegő fekete léggömb, aztán sötét. Az újabb előképben öt táncos áll a színen, és rögvest fejhallgatót képzelünk rájuk, mert mindenki magában és magának, izolált létben lötyögi életét, egyszerre lazák és gépiesek, mint hozzá Gui Boratto monoton ritmikájú, elektronikus zenéje (talán nem véletlen, hogy Take my Breath away című, az előbbi darabot is tartalmazó albumjának művirágos rétjén gázálarcos ifjak álldogálnak.) Ez tehát az „általános helyzetkép", a „hangulatjelentés a máról", ahogy előzetesében pár sor erejéig az alkotó is nyilatkozik. A táncrészletek aztán úgy sorakoznak, mint a jól összevágott film snittjei, és van is az egészben egyfajta filmszerűség, valamilyen optikai játék, amelyben a közeliség, s mellette a történésként alig fölfogható látvány távolisága kapcsolódik. Egyfajta koreográfusi viszonyulásmód ez, sajátos testkezelés, a test lehető legprecízebb eszközzé tétele, mégpedig a legkevésbé anyagszerű szellemi kifejezésére. (E kettőség hihetetlenül pontos összekapcsolása volt korábban az Én, Haiku című multidimenzionális mű.)

jegyzetek bot-barany

Bot Ádám és Bárány Péter

Pataky táncjegyzeteiben úgyszólván hézagmentes mozgásanyagot kreált, centire és másodpercre kidolgozva a koreográfiát, amelyben folyamatos szerep jut az önmagukban akár értelmezhetetlen gesztusoknak is, ám ez az aprólékosan dúsított szövet szólamokra bontva, kánonszerűen ismételve, vagy sokfelé tördelt repetitív alakzataiban nagyon kemény csipkével szolgál. És különös módon szinte változatlanságában is idomul akár Arvo Pärt elvágyó muzsikájához (a Robert Burns ihlette My Heart's in the Highlands... emelkedettségéhez), akár David Lang lehelés-szerű a cappella művéhez (I Lie), akár egy olasz neorealista filmzene kesernyés temperamentumához. Mindezért az erősen egymásra utalt, ám egymást alig-alig érintő előadóktól is rendkívül intenzív koncentrációt igényel a színpadi jelenlét. Az egyik részletben gyönyörűen újraszült jelentésességgel csak szárnyak surrogását hallani, míg két ember szinkron gesztusokban elmeséli a külvilágot és önmagát. A két ember itt és most egy férfit és egy nőt jelent, de a Jegyzetek koreográfiája nem a kapcsolati események felszíni fejezeteiről, könnyen látvánnyá fordítható aspektusairól szól, hanem lényegében mindig a személyről, mindig az ember öneszméléséről ad hírt. Ám az alkotó nem túl optimista: darabja végén ismét behozza magányosan lötyögő figuráit, s bár halkabb kiadásban, ismét Boratto elektronikus ütemei menetelnek.

Ha a „kortárs táncot" s vele a „kortárs táncos" fogalmát ma értelmezni lehet, akkor Pataky Klári előadása ebben a teóriai műveletben fontos alapnak számít. És akárki akármilyen eredményre is jut, egy biztos, csak igen kevesen vállalkoznak egy szigorúan mozgásból, éspedig elvitathatatlanul kortársnyelvi, absztrakt mozgásanyagból építkező mű megalkotására. Ha ez még fontos a kortárs tánc világában.

Jegyzetek (Pataky Klári Társulat)

Világítás: Szirtes Attila. Hangtechnikus: Kollár Péter. Jelmez, zenei válogatás, koreográfia: Pataky Klári.
Előadók: Bot Ádám, Bárány Péter, Maday Tímea Kinga, Sebők Cintia, Tonhaizer Tünde.

Bethlen téri Színház, 2014. december 6.