Kortárs tánc

Antal Klaudia: Kirándulás a tudatalatti őserdejében

ejszaka leadTünet Együttes: Az éjszaka csodái – KRITIKA

E női test azonban hiányos, ami ugyancsak eszünkbe juttathatja Freud péniszirigység-elméletét, miszerint a nők a pénisz hiánya miatt alapvetően komplexusokat hordoznak magukban, és teljességüket például a gyermekszülésben próbálják megélni.

A Tünet Együttes a 2008-as Nincs ott semmi, avagy alszanak-e nappal az álmok című előadásában már kísérletezett real time videotechnikával, melynek köszönhetően a szereplők árnyékai önálló életre keltek, és a táncosok egyenrangú partnereikként mozogtak a színpadon. Mára már a különböző – például 3D mapping – vetítések és interaktív videotechnikák használata nem okoz különösebb meglepetést a színházban, azonban ezeket sokan csak egyszerű illusztrációként használják munkáikban. Szabó Réka azonban kivételt képez ez alól, Az éjszaka csodái című rendezésében az interaktív videotechnika, az animáció és a grafika ugyanúgy az előadás játékosai, mint a táncosok, Furulyás Dóra és Szász Dániel. Játékosság – talán ez a legjobb szó, mellyel tömören le lehet festeni a Tünet Együttes összművészeti alkotását, melyben a fény, a zene, a képzőművészet és a tánc végre valóban kiegészíti és kiteljesíti egymást.

ejszaka szasz furulyasSzász Dániel és Furulyás Dóra / fotók: Mészáros Csaba

Az előadás címe és egyben kiindulópontja Weöres Sándor Az éjszaka csodái című verse, melynek burjánzó, meseszerű világa hatja át Mezei Ildikó festményeit és grafikáit, illetve Taskovics Éva animációját, melyet Samu Bence egy saját fejlesztésű Animata nevű software segítségével kelt életre. A hatalmas vásznon megjelennek a Weöres-vers egyes szereplői, többek között az alvó tűzfal, a nagy fülű bagoly, a városvégén álló szürke ház, Vígláb néni lyukas-hordószerű krinolinja, Vígláb bácsi lámpaernyője, a szívdöglesztő hollywoodi filmszínész és persze ott vagyunk mi is, „te meg én". A látványvilág hangulatában és olykor konkrét elemeiben – például a hosszú lábú elefánt képében – megidézi Salvador Dalí szürreális festményeit is, miközben felszínre hozza a tudatalattinkban megbúvó elfojtott vágyainkat és törekvéseinket. A képek álomszerűen váltakoznak: hol egy kéklő sivatagban, hol az óceán mélyén, hol pedig egy varázslatos lényekkel és növényekkel teli sűrű őserdőben találjuk magunkat. A fényjáték is a látomásszerűséget erősíti az Ezeregyéjszaka meséiből ismert atmoszféra közvetítésével, illetve az elfojtott szexuális vágyak és a többarcú én árnyjátékban realizálódásával. A zenészek pedig a képi világot és a táncosok mozdulatait követve hol egy éjszakai buli rock'n'roll hangulatát, hol a képregény-filmek világát, hol pedig a szerelemesek eufóriáját szólaltatják meg.

ejszaka arny

Ezek az álom- és látomásszerű képek kitűnő tanulmányként szolgálhatnak a pszichoanalitikus irányultságú kutatók és elemzők számára: Szabó Réka akarva-akaratlanul beszél a nőiségről, a nyílt és elfojtott szexuális vágyakról, az én megismeréséről és a személyiség szerkezetéről. Legerőteljesebben a nőiség kérdése dominál: az előadás elején a nő színrelépését éles cipőkopogások jelzik, aki a nézőtér első sorában, a laptopja mögött foglal helyet, szemben a színpadon álló férfival. A színpadon a nő először csak közvetett formában, apró pont alakban tűnik fel a vásznon, majd egyszer csak testet ölt néhány vonal segítségével. E női test azonban hiányos, ami ugyancsak eszünkbe juttathatja Freud péniszirigység-elméletét, miszerint a nők a pénisz hiánya miatt alapvetően komplexusokat hordoznak magukban, és teljességüket például a gyermekszülésben próbálják megélni. Apró fricskaként a pálcikanő elsődleges nemi jellege hiánytalanul feltűnik a vásznon, csupán végtagjai szenvednek csorbát. Miután besatírozódik a pálcikanő, feltűnik benne, a vászon mögött zseblámpával megvilágított női táncos, Furulyás Dóra. Azonban a hús-vér női test is először csupán képként, majd árnyékként jelenik meg a vásznon. Nőisége, női léte korlátok közé van szorítva: míg férfi társa aranyflitteres együttesben tündököl, ő csupán halványan dereng a vetített téglafalon, és csak akkor kap nyilvánosságot, amikor a hollywoodi filmsztár magához húzza. A férfi dominanciája a nő fölött egy másik képben is megjelenik: egy női szembogárral rendelkező fekete párduc vetített képén Szász Dániel piros állatidomár jelmezben táncol. A képregényszerű, ballonkabátos jelenetekben is mindig a nő követi a férfit, és várja, hogy valami történjen a közlekedéslámpánál állva, vagy épp a liftben utazva, és amikor a férfi végre megcsókolja, kibontott hajjal, magabiztosan, kiteljesedve – nőiségét megélve – lép ki a sötét alagútból. A nő két képben látszik kitörni az alárendelt helyzetéből: először is, mikor a szakadt harisnyát és piros magas sarkút viselő ördög szerepébe bújik, miközben férfi társa egy hatalmas vicsorgó szájban elég a pokol tüzében, másodszor pedig, mikor szirénénekével uralmába kerít egy elefántot, mely hosszú ormányával a mindenkori – teljességétől büszke – férfit is szimbolizálhatja.
ejszaka elefant
A nő és a férfi közti kapcsolat megteremtése több szempontból lehetetlen vállalkozásnak tűnik: Dani tánca a pálcikanővel harmóniát és egységet tükröz, olyan, mintha egy hullámhosszra, egy dimenzióba kerültek volna, amikor azonban Dani előrefut a vászontól, fellép a Vácz Péter Nyuszi és Őz című filmjéből ismert effektus, azaz a valóság és a rajzolt világ kibékíthetetlen ellentéte. A problémák, a nehézségek, a kiosztott szerepek ellenére a férfi és a nő összetartozik: a buja őserdőben két félember találkozik, majd forr össze eggyé, míg egy másik jelenetben a két táncos testét piros erek kötik össze, melyek egyetlen szívben egyesülnek. A férfinak és a nőnek tehát találkoznia kell, mégpedig éjszaka, amikor a csodáknak köszönhetően elszabadulhatnak a vágyak és az érzések, amikor bármi megtörténhet. Aztán majd elválik, hogy fényes nappal, a realitás talaján képes-e a nő és a férfi szíve valóban egyként verni, hogy valóban létezik-e olyan, hogy „te meg én".

Szabó Réka és alkotótársai kirándulásra hívnak minket a tudatalatti burjánzó erdejébe, elindulás előtt azonban semmiképp ne hagyjuk otthon a humorunkat, hiszen ők sem teszik: egy nagy adag öniróniával szemlélnek minket, ösztönlényeket, akik – kár tagadni – csodákra várnak.

Az éjszaka csodái (Tünet Együttes)

Rendező-koreográfus: Szabó Réka. Rendező munkatársa: Czakó Máté. Szereplők és alkotótársak: Furulyás Dóra, Szász Dániel, Mezei Ildikó / Taskovics Éva. Vizuális tervezés, kreatív technológia: Samu Bence. Fény és tér: Szirtes Attila. Kosztüm: Szűcs Edit. Zeneszerző G. Szabó Hunor. Zenészek: Csizmás András, Fenyvesi Márton, G. Szabó Hunor.

Trafó – Kortárs Művészetek Háza, 2015. április 16.