Mozgásszínház

Turbuly Lilla: Jónás és az árnyékvilág

jonas leadKriptonit: Jónás könyve – KRITIKA

...az alapbenyomásom mégiscsak az volt, hogy egy – rendkívül szépen – illusztrált versfeldolgozást látunk, amelyben a mára reflektáló gondolatok nem tudnak hozzáadódni az irodalmi alapanyaghoz, hogy ezzel valami új, más minőséget hozzanak létre, hanem az előadás nagyobb részt megmarad az eredeti mű felidézésénél, újramesélésénél.

Nehéz elképzelni olyan idillikus korszakot, amelyben a Jónás könyve menekülésről, feladatvállalásról vagy annak elutasításáról, cinkos hallgatásról, közönyről szóló sorai irodalomtörténeti emlékké rozsdásodnak, és nem visszhangzanak az igen, ebben élek igazságával az olvasóban. A 2015-ös Magyarország különösen távol esik ettől a boldog utópiától, a Babits-műben felvetett kérdések mindennapjaink kérdései, így Szitás Balázs választása telitalálatnak tűnik.

Az előadás színlapja már kevésbé: többszöri elolvasás után is csak valami olyasmit tudtam leszűrni belőle, hogy egy erősen modernizált, a virtualitás világába áthelyezett feldolgozásra számíthatunk, amelyben Jónás nem a cethal gyomrában, hanem a virtuális térben veszik el, az Úr szerepét pedig a mesterséges intelligencia veszi át.

jonas1

Szabó Mátyás Péter / fotók: Jókúti György

Ehhez képest az volt az igazi meglepetés, hogy maga az előadás többnyire a lehető leghagyományosabb módon illusztrálja a költeményt, néhány szöveg nélküli mozgásjelenetet iktatva a Babits-mű részei közé. Ezzel nem azt mondom, hogy nem volt felismerhető az alkotói szándék, hogy érzékeltessék az emberi és a mesterséges világ elkülönülését, az érző, lélegző ember elveszettségét, kitörni vágyását az embertelenből. Csak azt, hogy az alapbenyomásom mégiscsak az volt, hogy egy – rendkívül szépen – illusztrált versfeldolgozást látunk, amelyben a mára reflektáló gondolatok nem tudnak hozzáadódni az irodalmi alapanyaghoz, hogy ezzel valami új, más minőséget hozzanak létre, hanem az előadás nagyobb részt megmarad az eredeti mű felidézésénél, újramesélésénél.

A hagyományos illusztrálást nem a technikára értem, Görgényi Gábor munkája nagyon is különleges megoldásokat alkalmaz, így éri el, hogy a színpad mögötti vetítővásznon úgy jelennek meg képek, jelenetek, mintha árnyjátékot látnánk. Ott imbolyog a hajóskapitány, ott látjuk Ninivét, ott élik mindennapi életüket a városlakók, ott nyújt árnyékot a tök. Jó nézni ezeket a képeket, igényes a grafika, látványosak a tömegjelenetek. Az a megoldás azonban, hogy az elbeszélő azt mondja, hogy „fölkele Jónás, hogy szaladna", és Jónás valóban fölkel és szalad, Ninive látképe az adott soroknál tényleg újra és újra fölépül és összedől, a tök szára a szöveg megfelelő pontján lekonyul – mégiscsak egyszerű szövegillusztrációnak tűnik.

jonas

Szabó Mátyás Péter

Szabó Mátyás Péter Jónása az egyetlen, testi valójában is látható szereplő. Már akkor ott fekszik a színpadon, a hullámok által partra vetett Jónást idézve, amikor belépünk a nézőtérre. Sokáig csak a meztelen hátával, izmaival mozog, így még a hátán lévő, messziről lombkoronával és gyökérrel ábrázolt fának látszó tetoválása is játszik, amiről nem nagyon lehet eldönteni (és jó, hogy nem lehet eldönteni), hogy a színészé, vagy a szerep kedvéért került a bőrére. A szöveg nélküli, csak mozgásos jelenetek repetitív, sokszor gépiesnek ható mozgássorokra épülnek, ahogy a hozzájuk illesztett zenét is a gépies ismétlődés jellemzi. Ezekbe a jelenetekbe filmes utalásokat is beleszőttek az alkotók, például a Mátrixból, a vetített háttér pedig időnként (főleg Jónás futásánál) a számítógépes játékok világát idézi.

A szövegmondásban mind a narrátor (aki maga a rendező), mind Szabó Mátyás Péter egyszerű, sallangmentes előadásmódra törekszenek, csak bizonyos pontokon hangsúlyozva a versmetrumot. (Ez az egyszerű szövegmondás azért néha túlságosan is hétköznapira, egy-két ponton nehezen érthetőre sikeredik.) Szabó Mátyás Péternek a legjobban a végén, Jónás imájánál sikerül átizzítania a verssorokat. Itt már nincs mozgás, a nézőkkel szemben állva beszél, és utána még sokáig ott marad, mozdulatlanul, akkor is, amikor (szintén filmes megoldással) már a stáblista is lefut mögötte. Talán ekkor jut a legközelebb Babits emberien esendő Jónásához.

jonas2

Szitás Balázs és alkotótársai munkája rokonszenves, számos szép megoldást felvonultató vállalkozás. Jó, hogy a fiatal alkotók tudtak kapcsolódni a Babits-műhöz, hogy továbbgondolták. Hiányérzetet az okoz, hogy ez a továbbgondolás a nézőtér felől inkább újraolvasásnak, mint egy új olvasatnak látszik.

Jónás könyve (Kriptonit – Pro Progressione)

Babits Mihály műve alapján készült. Operatőr, látványtervező, grafikus, az animáció és a fotók készítője: Görgényi Gábor. Szcenika: Galkó Janka. Vágó, vetítés: Tarcsay Gábor. Rendezőasszisztens: Hodászi Ádám. Díszlet, zene, koreográfia, rendezés: Szitás Balázs.
Játsszák: Szabó Mátyás Péter, Sütő András, Hodászi Ádám, Király Dániel, Levko Esztella, Szakács Zsuzsa, Szitás Balázs, Szitás Sári, Várnay Zsuzsi.

Bethlen Téri Színház, 2015. november 5.