Esszé

Szerelem – Tabu – Libidó

vénusz-leadHárom tanulmány

E-book kötetbe szerkesztettük Komjáthy Zsuzsanna három tanulmányát. Az első és a harmadik már megjelent a Színház folyóiratban (ezúttal is köszönjük a másodközlés lehetőségét), ám a középső, a „Tudjátok nevét az árvaságnak?”, melynek címét Pilinszky János Apokrifjából kölcsönözte, első közlés.

Három tanulmány

E-book kötetbe szerkesztettük Komjáthy Zsuzsanna három tanulmányát. Az első és a harmadik már megjelent a Színház folyóiratban (ezúttal is köszönjük a másodközlés lehetőségét), ám a középső, a „Tudjátok nevét az árvaságnak?”, melynek címét Pilinszky János Apokrifjából kölcsönözte, első közlés.

A tanulmányok a szerelem, a tiltás, a tabu, a testiség, a szexualitás, a halál, az incesztus, a meztelenség, a félelem, a vágy, a tekintet táncszínpadi előfordulásait vizsgálják. Izgalmas, némi frivolitással is kecsegtető témák, de a dolgozatok valódi értéke nem ez. Hanem annak a tudományos kíváncsiságnak a megnyilvánulása, amellyel a fiatal szerző birtokba veszi a világot, sőt megpróbálja újraértelmezni azt. Ezt nem kevéssé azzal éri el, hogy egyéni nyelvhasználattal, izgalmas, érzéki asszociációkkal dúsítja, színezi a gondolatait, a mégoly egzaktan megfogalmazott jelenség-leírásokat, amelyek ezáltal akkor is saját köntösben tündökölnek, ha már mások is (máshogy) megfogalmazták, leírták őket, vagy utaltak meglétükre. Tudományos igényű kisdolgozatok ezek, míves, művészi esszényelven. Táncot kedvelő szakembernek vagy laikus érdeklődőnek azért is öröm olvasni őket, mert általuk rádöbbenünk, hogy periférikus helye ellenére korunk művészetének mennyire fontos jelensége a kortárs tánc, újra hitet kapunk, hogy érdemes elmélkedni róla.

Egy kis ízelítő:

„A szerelem remete, szinte kommunikálhatatlan, és mindenki számára mást jelent. Beszélni róla csakis a beteljesülés után lehetséges, mert amíg az ember az igézet rabja – ami a verbalitás útvesztőin túl lelhető fel, egy távoli metszéspontban, ahol én és te találkozik –, addig a szó minduntalan felhasad, és jelentése a szakadékba zuhan. A tánc talán ezért fölöttébb szerencsés nyelv a szerelem szempontjából: a testek által képes megragadni a két személy közti intervallumban rejlő intenzitást, a köztességet, ami egyik testet a másikkal összeköti.” (Vénusz, ha táncol)

„…túl gyakran találjuk magunkat szemben azzal a tapasztalattal, hogy valaki sandán tabut emleget, és közben egészen másról beszél. Túl gyakran ragasztják az (tánc)előadásokra a polgárpukkasztó, „tabufeszegető” jelzőt is, miközben fogyatkozni látszik a valódi, és szaporodni a kopírozott, roncsolt tilalom jegyében lázadozó gesztus. Ezzel a magatartással azonban – nincs mese – le kell számolnunk, és kellő bizalmatlanságot kell a fogalomba fektetnünk, hogy a gyanú árnyékának elmosódott peremvidékén ismét megközelíthessük és felfedezhessük azt. Mert mi is a tabu? Voltaképpen »észrevehetetlen térköz, értelemköz, amely egyszerre előfeltétele az értelem szétterülésének és gyökeres átalakulásának«.” („Tudjátok nevét az árvaságnak?”)

„Az idegenség alapvető vonása tehát, hogy szimultán felkelti a vágyat és a félelmet, küszöbre söpör – örökmozgó működése pedig e tekintetben a táncművészetével hasonlatos. Nem véletlenül mondják, hogy a tánc a többi művészeti ág paradigmája: saját mércéjét teremti meg, miközben lemond arról a kényszerről, hogy legitimitását merev jelentések logikai rendszeréhez kösse – azokhoz képest mindig idegen marad. A táncban nincs olyan ugrás vagy forgás, amely kétszer ugyanazt fejezné ki: nincs fixáció, a mozdulat untalan túlcsordul az ábrázolás kényszerén, a folytonos metamorfózis állapotában van. Affektusok színháza az övé, melyben minden „leadott” jel önmagán túlra, egy megnevezhetetlen és önkényes csomópont felé mutat, hogy megközelítve azt, a végtelenbe szóródjék.” (A tekintet libidója)

(Kutszegi Csaba)

A kötet szerzője az Emberi Erőforrások Minisztériumának Fülöp Viktor-ösztöndíjasa.

A teljes tanulmánykötet megtalálható az "e-book" menüpontunkban, és letölthető itt:

Vénusz, ha táncol (pdf)

2013. november 28.