Interjú

Mozgásszínház

Szeretne meggazdagodni?

Beszélgetés Goda Gáborral -

„Próbáljatok meg legalább úgy együttműködni, ahogy egy egyszerűbb biológiai rendszer képes!”

Szeptember 15-én, 20 órakor lesz az Artus Stúdióban a Raj budapesti premiere (további előadások: 16-án és 17-én). A „tanulmány, avagy a döntések anatómiája” alcímű Goda Gábor-rendezés ősbemutatója májusban a veszprémi A Tánc Fesztiválján volt.

- A veszprémi Raj-bemutató után a kritikusunk azt írta, hogy a néző az előadás végére, kilépve a színházból kicsit több lehet, mint amikor oda beült (lásd: Pintér Viktória: Döntéseiben lakozik az ember). Célotok ezt elérni?

goda portreGoda Gábor- Most már az lesz. Így, hogy kiderült, hogy ez megtörténhet, szeretnénk, ha minél többször megtörténne. Legalábbis titokban szeretnénk. Mert ilyen karakteresen ezt a szándékot nem fogalmazzuk meg sohasem, de legbelül persze ez nyilván célunk.

- Tulajdonképpen ez a célja a színháznak, vagy általában a művészetnek, nem?

- Nekem ez konkrétan nem célom, de ha megtörténik, az nagyon jó. Elsősorban neki jó. Ha a néző az előadástól gazdagabb lesz, az legalább ötven százalékban őrajta múlik. Ha én mindent meg is teszek, nem mindenki fog gazdagabban kilépni a színházból. De ha valaki úgy ül be, hogy szeretne gazdagodni, nyitott és kíváncsi, akkor könnyen előfordulhat, hogy sikerül is neki, persze csak ha mi is jól fogalmazunk.

- Ez a kérdés kortárs színházról szóló vitákban gyakran elhangzik: magatoknak csináljátok az előadást, hogy ti jól érezzétek magatokat, vagy a nézőknek készül?

- A nézőknek, sőt inkább a nézőkkel. Azt, hogy adni, vagy megosztani szeretnénk valamit, a Raj elején – egy kis TED-es bevezetőben (TED: Technology, Entertainment, Design – konferencia, videofelvétel, amelyen a felszólalók rövid előadásokban adják elő terjesztésre érdemes gondolataikat – a szerk. megj.) – el is mondom a nézőknek. Az előadásainkban általában nem az önkifejezés van a fókuszban, hanem a felfedezés, a kutatás, a keresés, a megismerés. A megismerés folyamatában vannak állomások (ezek az előadások), amikor úgy vélem, hogy valamit megértettem, tettem egy lépést, és ezt – egy bizonyos nyelven – megosztom másokkal. Ez a nyelv lehet éppen tisztán verbális is, de lehet képi, mozgás- vagy egy komplex kifejezési mód. A Rajban a megértés, a felfedezés folyamatába vonjuk be a nézőket, nemcsak a végeredményt kapják meg.

- Részvételi színház a Raj-előadás? Konkrétan milyen szerep, feladat vár benne a nézőkre?

- A Rajban természettudományos megfigyeléseket szociológiai megközelítésben vizsgálunk. Rajokat vizsgálunk, és persze kísérletképpen nagyon jó lenne több száz embert mozgatni úgy, ahogy hömpölyög, jön-megy a raj, ez varázslatos volna, de kinek van erre megfelelő méretű helye, illetve elég pénze. Viszont ott van nekünk a közönség! Tökéletes raj. Ők maguk fogják megmutatni, hogyan működik a raj. Feladatokat kapnak, melyek egyszerre igényelnek egyéni döntéseket és kollektív együttműködést. Tehát a nézőkkel megpróbálom modellezni a raj mint egy összetett lény működését. Ez nem konfliktusmentes, könnyű folyamat.

kepatmeretezes hu raj4Fotó: Lajti Balázs A rajok viselkedése az élővilágban, ha megnézzük egyes halak, madarak, rovarok vagy parányi, mikroszintű élőlények együttműködését, egymásra figyelésüket, ahogy a sok apró individuum összeáll egy újabb egységgé, mintha egy lénnyé válnának – hát, megszégyenítő az emberiség számára. Ez kiderül az előadásban, amikor a raj tagjainak együtt kellene működniük. Néha sikerül, de a legtöbbször mulatságos az a zavarodott összevisszaság, ami persze egy fricska is az emberiségnek: próbáljatok meg legalább úgy együttműködni, ahogy egy egyszerűbb biológiai rendszer képes!

- Miért éppen raj? Kínálkozna más elnevezés is, például csapat, nyáj, csürhe…

- A nyájról nekem birkák jutnak az eszembe, a csürhéről disznók, de nem is a szóból indultam ki, engem a működés érdekelt. A raj megnevezés azért is jó, mert rajban lehetnek halak, madarak, rovarok, de emberek is, például katonák, úttörők stb. A rajok mindenhol a csapatmunkáról, az együttműködésről, a közösségről szólnak.

- Más lesz a Raj-előadás itthon, a saját bázisotokon, mint amilyen a veszprémi ősbemutatón volt?

- Nem, ugyanolyan lesz. Egy picit több néző lesz, mert nagyobb tér áll a rendelkezésünkre. Most kell megtalálnunk a léptéket, hogy körülbelül hány néző tud egymásra figyelni, együttműködni. Veszprémben ötven nézővel játszottuk, az Artusban megpróbáljuk kibővíteni hetven-nyolcvanra. A tér és az előadás szerkezete ugyanolyan lesz. Nekem lesz nehezebb dolgom: több embert nehezebb összetartani egy közös játékban.

(Az interjút Kutszegi Csaba készítette.)

  1. szeptember 3.