Jegyzet

Balett

Kenessei András: Teher alatt nő a LOL

Magyar Nemzeti Balett: LOL

…nem koreográfiai regényeket ír, hanem novellákat.

A három balett közös, összefogó címe egy, az internet népe által jól ismert és gyakran használt angol nyelvű rövidítés. Oldjuk fel: Laugh Out Loudly, vagy Lot Of Laugh (magyarul kb.: nevessünk hangosan). Holland szlengben a „lolling” azt jelenti: vicces.

És valami effélét mondott Hans van Manen, világhírű holland koreográfus a bemutató előtti sajtótájékoztatón – bár nem utalt a három balettjét egybefogó műsor címére, lévén, hogy azt nem ő adta az estnek, hanem Solymosi Tamás, az Operaház balettigazgatója. Egyébként az ő terve és szándéka volt a három koreográfia kiválasztása és sorrendbe állítása. Ami dicséretes dolog, lévén, hogy 2017-ig magyar balettszínpadon, hazai előadásban még nem volt a világhírű holland mesternek önálló estje, noha idén töltötte be 85. életévét, és műveit minden valamire való balett-társulat a repertoárján tartja Ausztráliától Kanadáig, Buenos Airestől Szentpétervárig.

lol1Trois Gnossienes - Aliya Tanykpayeva és Iurii Kekalo / Fotók: Rákossy Péter / A képek forrása a Magyar Nemzeti Balett facebook oldala

A Budapesten most bemutatott három mű egymástól teljesen különböző karakterű és mondandójú koreográfia, a kapcsolat köztük csak a koreográfus személyisége, stílusa és talán az a – gondolati, érzelmi, erkölcsi és filozófiai – kapocs, amelyet Hans van Manen fontosnak tartott hangsúlyozni ugyancsak az említett sajtótájékoztatón. Idézem: „Összes koreográfiámban a férfi és nő közti egyensúlyra törekszem, mindíg fele-fele arányban.” És ezek a szavak éppen mostanában különös jelentőséget kapnak itthon és a nagyvilágban egyaránt.

Hans van Manen sokszorosan jelentős koreográfusa az utóbbi ötven-hatvan évnek. Nemcsak műveinek jelentős száma és színvonala miatt, hanem azért is, mert neves kortársai közül szinte ő az egyetlen, aki nem koreográfiai regényeket ír, hanem novellákat. Egyfelvonásos, és még rövidebb darabokat. Nem mintha nem volna tehetsége a dramaturgiához. Sőt. Novelláit szigorú dramaturgiai elvek szerint építi fel és a bennük történteket – már amennyiben hagyományos cselekményvezetésről beszélhetünk – biztos kézzel kormányozza a végkifejlet felé. Erről a művészi attitűdről szólva aligha találunk biztosabb forrást Hans van Manennél, aki ekképp jellemzi önmagát: „Nagyon rossz vagyok történetek elmondásában, ezért aztán soha nem készítek egészestés baletteket. Ehelyett inkább rövidre veszem és annyira precízre, amennyire csak lehet.”

lol25 tangó - Karina Sarkissova, Leblanc Gergely

Ide kívánkozik az is, hogy alkotói életének elválaszthatatlan része a fotózás. Ismert és elismert fotóművészként tartják számon nemcsak hazájában, hanem világszerte. Vonzódása a fotóhoz, a képi látvány fontosságához minden koreográfiájában utolérhető.

Erről győződhettünk meg az 1982-ben született Trois Gnossienes esetében. A cím nem véletlenül maradt Erik Satie zongorára írt kompozíciójának eredeti, francia változatában. Ugyanis szinte lehetetlen egy szóban lefordítani. Van azonban a Különleges és ritka kifejezések című szótárban segítség. Lefordítom, mert fontosnak tartom mind Satie zenéjének, mind van Manen koreográfiájának megértéséhez. „Gnossiennes: Annak a tudatosulása, hogy elismerjem: (függetlenül attól, mennyire érzem közel magamat egy másik emberhez, vagy mennyire vagyok valóban közel hozzá), hogy ő a saját, külön életét éli azokkal a titkaival, amelyekhez soha nem tudok hozzáférni. Annak a tudata, hogy soha nem tudom a másik embert igazából megismerni, miután én nem vagyok ő.”

lol35 tangó

Satie álomszerű és mégis nagyon konkrét zenei világában kapjuk van Manentől azt a mozgáslátványt, amelyben a férfi-nő kapcsolat a fenti szómagyarázat és Hans van Manen szerint is értelmezhető. Ebben a koreográfiában néhány olyan mozdulatmegoldást talált ki a mester, amilyet őelőtte még senki (őt követően pedig csak utánzás vagy másolás lett volna). Mivel a szakirodalomban nem találtam rá megfelelő kifejezést, ezért nevet adtam neki: van Manen-emelés. Hasonlóan ahhoz, ahogy a jégtáncban egy-egy jellegzetes mozdulategyüttesnek évtizedek óta bevezetett és elfogadott elnevezése a Batton-ülőforgás, vagy a leszúrt Rittberger (az azt kitaláló és megvalósító személyről). Ebből a Manen-emelésből két fajtát is láthattunk. Az egyik esetében a férfi szólista a két vállánál fogja meg a balerina felső karját és úgy emeli át egyik helyről a másikra. Ennél jóval bonyolultabb az, amikor a balerinát a csípőjénél emeli a feje fölé, aki – nem tudok jobb kifejezést rá – hanyattülésben pózol a levegőben.

Az 5 tangó Astor Piazzolla zenéjére született 1977-ben, budapesti bemutatója pedig néhány nap híján negyven évvel az amszterdami ősbemutató után. S mint ahogy Piazzolla „tango nuevo” stílusú zenéje nem arra való, hogy azt a közönséges és erkölcstelen nagyvárosi utcai táncot ellejtsék, van Manen sem tangókat koreografált, hanem olyan emberi viszonyokat mutat be, amelyek a férfi-nő kapcsolatban bárkivel bármikor előfordulhatnak.

lol4Black Cake - Aliya Tanykpayeva, Dmitry Timofeev

Végül pedig következett a Holland Nemzeti Balett megalakulásának harmincadik születésnapjára koreografált vicc, a Black Cake: egy szellemes, szarkasztikus, önirónikus bolondozás – de azt is nagyon komolyan véve – balettnyelven. Öt zeneszerző (Csajkovszkij, Janaček, Sztravinszkij, Mascagni, Massenet) ötféle zenéjére (szimfónia-tétel, adagio, scherzo, opera-intermezzo, opera-részlet) társasági est – pas de deux – pas de deux – pas de deux – házibuli sorrendben adagolja van Manen a tánc-gegek egymásutánját.

A mester Budapestre látogatott a bemutató alkalmából, és a színpadi próbákat is látta, utolsó stádiumukban. Nyilvánosan is kifejezte elégedettségét a látottak alapján. Részéről ez egyáltalán nem puszta udvariasság volt, hanem tényközlés. Ugyanis a betanító balettmesterek a lehető legjobbak voltak. Aradi Mária a Tres Gnossienes színpadra állításában volt meghatározó jelentőségű mentor, hiszen az amszterdami ősbemutató az ő egyéniségére volt szabva: addigra már tízéves múltja volt a Holland Nemzeti Balett szólistájaként. Ezért a mostani előadók a lehető legjobb személyiségtől vehették át az instrukciókat. Az 5 tangó és a Black Cake betanítója pedig az a két mesternő volt – Mea Venema és Rachel Beaujean – akik ugyancsak az ősbemutatók szólistái voltak annakidején. (A betanító balettmesterek segítségére volt Rujsz Edit, Venekei Marianna és Szirb György.) Vagyis a holland mester és a magyar balettigazgató semmit sem bízott a véletlenre.

lol5Black Cake

Amire nagy szükség volt, hiszen az Operaház felújítása miatt a próbákat egy ideiglenes helyszínen, a Beethoven utcában, kellett tartani. A színpadi próbákat és a három nap alatt öt előadást abszolváló táncosokat pedig hozzá kellett szoktatni a kisebb, bár modernebb helyszínhez és a kisebb számú közönséghez, a Müpa fesztiváltermében. Dehát, már az antik Rómában is tudták: Sub pondere crescit… LOL.

        

LOL – balettest (Magyar Nemzeti Balett)

Trois Gnossienes, 5 tangó, Black Cake – Hans van Manen egyfelvonásos balettjei

Művészetek Palotája, Fesztivál Színház. 2017. október 20.

CAFé Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál