Jegyzet

Néptánc

Kutszegi Csaba: Az erő legyen veletek…

XXVIII. Zalai Kamaratánc Fesztivál –

…az idei, XXVIII. Zalai Kamaratánc Fesztivál nemcsak volumenében, hanem sokszínűségében és minőségében is a legjobbak közé tartozik.

Eltelt két év, a néptánc-expressz megint átszáguldott Zalaegerszegen. Sőt: a sebesség, a szerelvény hossza, a volumen és az intenzitás határozottan fel is múlta a múltkori találkozóét. De hangtalanul suhanó, légpárnás szuper vonatról ezúttal sem beszélhetünk, ám ez a műfaj sajátosságából fakad: halkan néptáncolni – legalábbis a Kárpát-medencében – egészen biztosan nem lehet.

Magyarozdi MANEMÁNE Kamara Társulata: Magyarózdi csicsergők / Fotók: Koch Máté / A fotók forrása a facebookez (némi paradoxonként) már a tradicionálisan csendes péntek esti első fordulóban kiderült – elsősorban Appelshoffer János két koreográfiájának köszönhetően. A néptáncot a Magyar Táncművészeti Egyetemen is oktató táncos-koreográfus kiválóság a hallgatóinak készített PÁSZTORale címmel míves jelenetet, amelyben három fiú pásztorbotokkal virtuskodik egymással – szilajul, de professzionális formafegyelemmel. Néhány számmal később aztán a mester maga mutatta meg, hova lehet fejlődni: című (nem tévedés, nem kihagyás, az opus címe ennyi: három darab pont) szólójában tisztelettel-alázattal munkálja meg a tiszta forrásból merített anyagot. Szétszedi, majd játékosan összerakja, ugyanúgy, ahogy azt kitűnő komponista és muzsikus partnere, ifj Csoóri Sándor „Sündi” teszi élőben a színpadon a zenei szekvenciákkal, hangokkal. Ők is – artisztikusan – virtuskodnak egymással, bemutatva, hogy a népzene- és néptáncalapok mennyire alkalmasak arra, hogy formai elemekből építkező jelentéses szerkezetté váljanak.

Cifrabanat SomogySomogy Táncegyüttes: Cifra Bánat

Az első forduló egyik színfoltja volt a Somogy Táncgyüttes. Cseszmei emlék (Törökkoppány) című kompozíciójuk (koreográfusai: Merczel Sára, Bogdán Gergely, Fándly Csaba) nosztalgikus hangulatban vizsgálja jelen korunk hagyományokhoz fűződő viszonyát. Már ekkor felmerült a kérdés, hogy érdemes-e a kiírásban két kategóriára, autentikusra és táncszínházira bontani a versenyszámokat. A somogyiak ugyanis autentikus kategóriában is – bár igyekeztek eredeti formájukban megmutatni a táncokat – bőven éltek színházi eszközökkel: fragmentált kompozícióban mozgásos akciókkal, jelentéses jelmezváltásokkal igyekeztek többlettartalmat teremteni. Hasonlóan jártak el a Zalai Csüntök alkotói: Kósa Ruben a Sárközi hangulatokban humoros népszínházi keretekben táncoltatta meg a Zalai Táncegyüttes utánpótláscsapatát, Horváth Gábor a Pásztorokban pedig eredeti felvételek vetítése után jelenítette meg a dél-alföldi egykori pásztorok helyenként nyers, erőszakos, karcos, parodisztikusnak tetsző mulatozását. Mindhárom szám (tehát a Somogyé is) megmutatta, hogy autentikus néptánc kategóriában is van igény a többletjelentésre, de az is bebizonyosodott: az alkotóknak a színházi tudásukon, érzékükön még van mit fejleszteniük.

Osszhang FitosFitos Dezső Társulat: Összhang

Ramasz László a Moldovan Nicodin emlékére című koreográfiájában (az Ajka-Padragkút Táncegyüttes előadásában) jóval visszafogottabban alkalmaz színházi eszközöket, mégsem marad el a hatás, mert a szereplők nemcsak kitűnően táncolnak, hanem megmutatják eltérő karaktereiket, végig erőteljes a színpadi jelenlétük.

Másnap délelőtt, a második versenyprogramon – ahogy ez lenni szokott – újabb lendületet kapott a fesztivál. A Budapest Főváros Bartók Táncegyüttese a Szép város Kolozsvár című Sánta Gergő-koreográfiával nyitott, amelyben nagyon erős és nehéz táncokat láthatott a nagyérdemű. Helyenként úgy éreztem, a fiúk nem is egységesen bírják a tempót és a technikát. A sokszínű produkcióban a zenéhez, énekhez, tánchoz egy inkább elképzelt, mint sem eredetiségében rekonstruált kolozsvári sétatéri kavalkád szolgál ürügyül. A sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes Kamara Társulatának a szentgyörgyi együttes kiválósága, Melles Endre készített koreográfiát Ritka címmel, amiben szójáték is lappang: a ritka táncra is utal, miközben a szerzői ajánlás szerint „ritka a nap, amikor nem kell harcba indulni…”. A hat katonalegény sorsa szerkezetileg ritka szépen kibontakozó koreográfia mentén mutatkozik meg, fokozódó harcukat, majd szembenézésüket a halállal persze elvontan, konkrét történetábrázolás nélkül fogalmazza meg a táncalkotó.

Suvadas TabanTabán Táncegyüttes: Suvadás

És ezzel beindult a délelőtti halál- és elmúlás-dömping. A Ha föld fedi is című sok idősíkú és sok (elvont) színterű előadás (Jászság Táncegyüttes) alkotói (Balogh-Vitányi Mária és Balogh Károly) kis opusukba szinte mindent bele akartak tenni, amit csak gondolnak a halálról. Hallhatunk erről szövegben, hallhatjuk régholt zenészek-táncosok hangját, a szólótáncok után a Halál hol nő, hol férfi képében elragadja az előadót, és kiviszi a Halál kapuján, mindezt a végén a férfi Halál botos tánca zárja a halottak élén, miközben a zenébe (elég erőszakosan) ásás és hulló göröngyök zaja furakszik bele. Az darabbal kapcsolatos egyetlen vidám esemény, hogy Balogh Károly előadói díjat kapott a benne lejtett magyar verbunkjáért. Aztán Kiss Gergely Oldás és kötés címmel (Százszorszép Táncegyüttes) mezőségi motívumokkal meghalt katonát (és valószínűleg elmúlt világot, régi életformát) sirat. Szintén (belső) mezőségi anyagot vitt színre Farkas Ágnes és Farkas Tamás a „Suvadás”-ban (Tabán Táncegyüttes). Az igen jól sikerült, mozgalmas, tereket és zenekart is egyaránt jól mozgató koreográfiában szintén megjelenik a haldokló hagyomány képe, de reményteljesen: egy mai ruhába átöltözött táncos egy dupla piedesztálon a végtelenségig járja a csapásolót, pedig már a muzsika is eltűnt a talpa alól.

Varga János a Sopron Táncegyüttesnek készítette a „Siratom őtet…” című megrázó tánckölteményt. A mély átéléssel, hitelesen (gesztussal, mimikával kicsit sem túljátszva) alakító szereplők a cigány-holokauszt borzalmait idézik fel – felhangzó visszaemlékezéssel, fájdalmas dallal-zenével, valamint autentikus néptánc- és kortárstánc-nyelvvel. Ha látszik is, hogy az előbbi táncnyelv a koreográfus eredeti beszélt nyelve, ez nem gyengíti a sokáig emlékezetes előadás hatásfokát.

Siratom SopronSopron Táncegyüttes: "Siratom őtet..."

A tragikus, fájdalmas témák között szinte felüdülést jelentett a Notitia Táncműhely Monásza, Darabos Péter koreográfiája. A cím, a látott koreográfia, a felolvasott szerzői ajánló, valamint boldogult egyetemista korom filozófiai tanulmányai alapján azt gondolom, hogy a táncjáték a leibnizi szubsztancia és az emberi élet működésének párhuzamait igyekszik prezentálni. Természetesen sikertelenül, mert erre a feladatra például Leibniz teljes életműve is kevésnek bizonyult. Darabos Péter viszont készített egy jól szervezett-szerkesztett, ügyesen, koordináltan mozgó táncosokkal jól működtetett néptánc alapú kortárstánc-koreográfiát, amely – véleményem szerint – monászok és Leibniz nélkül is sokat mondhat egységről, erőről, identitásról, összetartozásról, széthullásról, egyszóval, mindannyiunkat foglalkoztató fontos kérdésekről.

A délutáni harmadik versenyprogramon autentikus anyagok sorakoztak, melyek koreográfusai színvonalasan és ízlésesen igyekeztek a bemutatott táncokhoz megfelelő színházi keretet teremteni. Ez általában megfelelően sikerült is, bár kétségtelen, hogy az ilyen zsánerű színpadi dolgozatok között túl gyakran találkozni olyan önismétlő klisés sztereotípiákkal, mint a már említett nosztalgikus viszonyulás a múlthoz, hagyományokhoz, népi szokások felelevenítése, mulatós virtuskodás versus bánat, fájdalom, tragédia kontrasztja stb. De minden nemzedéknek jár a lehetőség a táncok megtanulására, a folklórkincs megismerésére, és ennek egyetlen igazi módja a részvétel az előadásokban.

Fisztezo ZalaiZalai Táncegyüttes: "Fisztező" és más dolgok Szentiványból

Csak felsorolásszerűen azok az említésre feltétlen érdemes számok, amelyek a verseny erős autentikus bázisát képezték: Varró Huba: „…hogy a világ ne szóljon meg” (Kökényes Táncegyüttes), Kovács Jelinek Emese – Kovács József: Barkó szinopszis (Mecsek Táncegyüttes), Lévay Andrea – Ágfalvy György: Befejezetlen múlt (Bihari János Táncegyüttes), Maráz István: „Te keres maj dur – Csináld tovább” (Sopron Táncegyüttes), Sikentáncz Szilveszter: Bácskai táncok (Zalagyöngye Táncegyüttes). Hasonló okokból érdemel említést a délelőtti fordulóból az Antal Áron koreografálta Marossárpataki táncok (Rába Táncegyüttes), valamint az esti, utolsó versenyprogramból a Kósa Rubin készítette „…még mindig hallom, ahogy fütyürel” – Vincze Árpád emlékére (Zalai Táncegyüttes), Galát Pétertől a Kövecses út szélén páratlan gerlice (Kincső Táncegyüttes), Almási Berta Csilla Magyarózdi csicsergők-je (MÁNE Kamara Társulata) és Varga János „Fisztező” és más dolgok Szentiványból című dolgozata (Zalai Táncegyüttes). Ez utóbbihoz hozzá kell fűzni, hogy a zalaiak előadása túlmutat az erős középbázison, a Varga Jánostól megszokott elementáris lendülethez, energiához ezúttal dicséretes formai tisztaság is társult.

Az eletsavaborsa MANEMÁNE Kamara Társulata: Az élet sava S borsa

A délutáni program első robbanását a MÁNE Kamara Társulata produkálta Módos Máté Ardeleana-k a Fekete-körös mentéről című koreográfiájával. A nyolc férfira készült romántánc-kompozíció bár „csak” autentikus táncokat tartalmaz, de a nézőre gyakorolt lehengerlő hatása, valamint elvontan jelentésessé váló, önmagáért beszélő tisztatánc-szerkezete színházi élménnyé emeli a produkciót. Szintén a MÁNE Kamara mutatta be Kovács József Az élet sava S borsa című szellemes táncpamfletjét, mely egy műsor színfoltjának nagyszerű, de aligha tekinthető elmélyült, újút-kijelölő alapvetésnek (az alkotói nyilván nem is annak szánták). Kocsis Enikő és Fitos Dezső társkoreográfusok az Összhangban (Fitos Dezső Társulat) láthatóan törekednek egyfajta elvont, artisztikus színpadi összhang megteremtésére, melyben hol a néhány dallam erejéig letisztult zene, máskor a csendesebb jelenetek igyekeznek megzabolázni az ismeretlen, visszatérően eluralkodó pogány, talán atavisztikus időkig visszamutató őserőt. De Fitoséknál – nem egyszer megtapasztalhattuk már – az erő az úr, mely a kompakt kis előadás nagy fináléjában kellőképpen el is szabadul. Egyebek mellett az is lenyűgöző a Kárpát-medencei néptáncban, hogy a szilaj, erőteljes férfiak mellett direkte nem hangoskodó, de ráolvasó, megigéző, vizet vető asszonyok is fel tudják idézni az őserőt. Ennek tanújelét láthattuk, érezhettük Lőrincz Hortenzia Vizet vetek című előadásán (Egy-Más-Vagyunk Táncegyüttes), mely alkotás leginkább csángó népszokások elbűvölő, múltba varázsoló prezentációja.  

Lelekveszto FoundryFundák Kristóf: Lélekvesztő

Nem esett még szó az esti versenyprogram négy jelentős táncszínházi kísérletéről. Esetükben nem túlzás kísérletezésről beszélni, hisz ezek a koreográfiák vagy mozgásnyelvükben is erősen eltávolodtak az autentikus néptánctól, vagy elvont üzenetükben, mondanivalójukban releváns, Fundák Kristóf Lélekvesztőjének észlelhető-értelmezhető történései szinte bármikor, de a mában, a közelünkben is játszódhatnak: elhurcolt, elűzött vagy menekülni kénytelen embercsoport sok-sok hányadtatást átélve próbál harmóniára, új hazára találni. A magyar történelemből is tudható, hogy a lélekvesztő nemcsak labilis vízi járművet jelenthet, hanem kényszerű elvándorlás következtében létrejövő „lélek-elvesztést” is. Lévay Andrea és Ágfalvy György a Képzavar egy meg sem történt álomból című koreográfiában (Bihari János Táncegyüttes) könnyedebb témában, könnyedébben pengeti a húrt: a szerelem, a párválasztás, az életkezdet van terítéken és az ezekről folyó bájos-játékos álmodozás. A színvonalas táncok és a kedves játék mellett erénye a dolgozatnak, hogy alkotói egységes, jó színházi érzékkel létrehozott hangulatban és színpadi látványközegben maradtak végig. Ugyanez (az egységes, végigvezetett hangulat és vizualitás) jellemző Turi Endre Cifra Bánatára is (Somogy Táncegyüttes). Hat férfi gondosan szerkesztett, székeket rámoló, székekkel „építkező”, teret foglaló tánca valójában belső lélekterekről szól: férfiasan kezelt, őrzött, esetleg néha rejtegetett férfivágyakat szimbolizál. Az erőteljes mozdulatsorok jó (csak végig túl hangos) kontrasztja az újkori szirénhangok képzetét felkeltő igényes kortárszenei kompozíció. Farkas Ágnes és Farkas Tamás „Szimptómá”-ja (Tabán Táncegyüttes) zárta az idei fesztivált – és ez talán nem volt a legjobb műsorszerkesztői döntés. A „börtön, fogság, betegség, kínzás” jelenségeit felmutató koreográfia ugyanis – témájához illően – ugyancsak komor hangulatú. Ráadásul a koreográfusok mintha – kicsit öncélúnak tetszően – kifejezetten rá is akartak volna erősíteni a horrorisztikus szörnyűségek hangsúlyozására, és ennek értelme vitatható, üzenete csak találgatható. Az viszont vitathatatlan, hogy a táncosok kimagaslóan teljesítenek a műben: odaadással, elmélyülten alakítanak, bravúros kortárstáncos mozdulatokat is megmutatnak.

Szimptoma TabanTabán Táncegyüttes: "Szimptóma"

Összességében határozottan állítható, hogy az idei, XXVIII. Zalai Kamaratánc Fesztivál nemcsak volumenében, hanem sokszínűségében és minőségében is a legjobbak közé tartozik. A műfaj és a mozgalom pedig él és virágzik, érződik, hogy „vele van az erő”, ami számomra leginkább azt jelenti, hogy bármikor felbukkanhat benne egy elbűvölő, még alig ismert tehetség, vagy megfogalmazhat valami meglepőt egy már érett alkotó, szóval, igaznak tetszik a sokat idézett szlogen: Zalában bármi megtörténhet…

XXVIII. Zalai Kamaratánc Fesztivál

Hevesi Sándor Színház, Zalaegerszeg, 2018. április 27-29.

*

XXVIII. Zalai Kamaratánc Fesztivál

Díjak

Autentikus néptánc kategória, koreográfusi nívódíj I. fokozat (megosztva):

Farkas Ágnes – Farkas Tamás: „Suvadás” – Tabán Táncegyüttes

Módos Máté: Ardeleana-k a Fekete-körös mentéről – MÁNE Kamara Társulata

Autentikus néptánc kategória, koreográfusi nívódíj II. fokozat (megosztva):

Varga János: „Fisztező” és más dolgok Szentiványból – Zalai Táncegyüttes

Lőrincz Hortenzia: Vizet vetek – Egy-Más-Vagyunk Táncegyüttes

Autentikus néptánc kategória, koreográfusi nívódíj III. fokozat (megosztva):

Sánta Gergő: Szép város Kolozsvár – Budapest Főváros Bartók Táncegyüttese

Almási Berta Csilla: Magyarózdi csicsergők – MÁNE Kamara Társulata

Táncszínházi kategória, koreográfusi nívódíj I. fokozat (megosztva):

Darabos Péter: Monász – Notitia Táncműhely

Fundák Kristóf: Lélekvesztő – Foundry Theatre

Táncszínházi kategória, koreográfusi nívódíj II. fokozat (megosztva):

Varga János: „Siratom őtet...” – Sopron Táncegyüttes

Appelshoffer János: „ … ” – Appelshoffer János-szóló

Táncszínházi kategória, koreográfusi nívódíj III. fokozat (megosztva):

Kocsis Enikő – Fitos Dezső: Összhang – Fitos Dezső Társulat

Lévay Andrea – Ágfalvy György: Képzavar – Emlékek egy meg sem történt álomból – Bihari János Táncegyüttes

Együttesi nívódíjak:

  1. fokozat: Zalai Táncegyüttes
  2. fokozat: Tabán Táncegyüttes

III. fokozat: Bihari János Táncegyüttes

Különdíj:

„A legderűsebb pillanatokért”: Kovács József: Az élet sava S borsa – MÁNE Kamara Társulata

Autentikus előadói – Együttesi különdíj:

Antal Áron: Marossárpataki táncok – Rába Táncegyüttes

Táncos előadói díj (szóló vagy tánckar) megosztva:

Appelshoffer János

Balogh Károly

Kósa Ruben

Zenei nívódíj:

Ifj Csoóri Sándor

Kovács Márton

Elismerő oklevél:

Szigony zenekar

Husi Gyula

Erdőfű zenekar

Stobos Tamburazenekar

Orsovszky István koreográfusi díj (különdíj):

Melles Endre: Ritka – Háromszék Táncegyüttes Kamara Társulata