Jegyzet

Kortárs tánc, Képzés, Mozgásszínház, Balett, Néptánc

Mihályi Gábor: Inkább legyen Kutszéli, mint útszéli

mihalyi leadVálasz a Nemzeti Táncprogramot ért kritikákra

Mihályi Gábornak, a magyar Táncművészek Szövetsége elnökének hozzászólását változtatás nélkül, betűhíven közöljük. Alatta olvasható Kutszegi Csaba viszonválasza.

Kutszegi Csaba a Tánckritika.hu kritikai portálon megjelent írásában (2015. május 25.) meglehetősen durva és személyeskedő hangnemben elemzi a Nemzeti Táncprogram „Tánctudomány, tánckritika, táncszakmai lapok" című fejezetét.

Miközben az esetek többségében, magam is kedvtelve olvasom Csaba markáns kritikáit, megfogalmazásait, szóhasználatát, jelzős szerkezeteit, jelen esetben azonban nem lehetek elnéző sem a stílussal, sem a tartalommal szemben, mert az általa jegyzett írás, elhallgat és csúsztat. Bár a témakört a Nemzeti Táncprogramban Dr. Bolvári-Takács Gábor jegyzi, azonban a program első számú felelőseként, valamint a részletekben is érintettként kénytelen vagyok megszólalni.

Kedves Csaba!

Mivel az írásodban magad sérted meg a kettőnk között kötött megállapodást, a mellébeszélés helyett, igyekszem pontosan fogalmazni.

Az őszi anyagot - amire hivatkozol - Te írtad, az én felkérésemre. Amikor átadtad, két megjegyzést fűztél hozzá: egyrészt azt kérted, hogy a neved ne jelenjen meg a szakértők között, másrészt az anyagot szabad - még egyszer leírom: szabad! - felhasználásra bocsájtod a rendelkezésemre. Ezek után, a teljes szöveghűséget számon kérni a kész anyagon, meglehetősen udvariatlan magatartás.

A rövidítések, húzások tőlem származnak, nem pedig Dr. Bolvári-Takács Gábortól. A Nemzeti Táncprogram végső szerkesztőjeként, igyekeztem mindegyik fejezetből a fölösleges „szóvirágokat, öndicséreteket, elkalandozásokat" kiszűrni. A dolgozatokat lehetőség szerint úgy alakítani, hogy mind a jelenlegi helyzet bemutatása, mind a problémák összegzése, a megoldási javaslatok irányában koncentrálódjanak.

Csaba!

Én elhiszem, hogy szívesen olvasnád a Nemzeti Táncprogramban, az internetes lapodról az általad írt gondolatok teljességét, de sajnos, ezt sem a terjedelem, sem a szerkesztői elvek nem engedik meg.

Elveim és szavaim bizonyítására, álljon itt egy idézet az általad készített tanulmányból, ami ugyanúgy kimaradt (rövidült) a végső verzióból, mint az általad hiányolt, az újságodra vonatkozó részek.

'A táncművészetnek, mint más hasonló, nemzeti kultúránk releváns, megkerülhetetlen művészetének kell, hogy legyen legalább egy, reprezentáns nyomtatott lapja. Az idén újraindított Táncművészet című folyóirat betölti ezt a funkciót. Az évi négy számmal jelentkező lap a különböző irányzatok legjobb képviselőivel foglalkozik, igényes cikkeivel, képi kultúrájával és jó minőségű nyomdai kivitelezésével méltó módon jeleníti meg a táncot azon igényes (még sokáig szép számú) érdeklődők számára, akik előnyben részesítik a jó minőségű, hagyományos (papíralapú) sajtótermékeket."

Ismerem a tanckritika.hu fennmaradásáért folytatott napi harcaid nagy részét. Feltételezem, hogy a sokszor kilátástalan helyzet nehézzé teszi a mindennapi normális létezést, a higgadt elemzést, a tisztánlátást, a megfontolt válaszadást. Higgadtság és konstruktivitás nélkül azonban a Te általad is áhított "összefogás" reménye valóban elillanhat.



Krámer György szintén a Táncritika.hu lapot felhasználva, 2015 június 1-én kelt írásában elemzi a Nemzeti Táncprogramot, valamint részletesen annak néhány fejezetét. A végső konklúzió megvonásában azonban, Krámer még Kutszeginél is messzebbre megy - hiszen mint írja - ha lenne erre alkalmas fórum "...a Nemzeti Táncprogram azonnali visszavonására tennék javaslatot".

A Nemzeti Táncprogram 23 fejezetben igyekszik a táncművészet minél szélesebb spektrumát vizsgálni, a lényegi kérdésekre több esetben akár alternatív válaszokat is adni. A munkában szakértők sokasága – 44 fő! - vett részt a táncművészet minden területéről és műfajából, közöttük szerepelhettél volna te is Gyuri, de nem szerepelsz, pedig minden "ajtó" mindig nyitva állt minden "tenni akaró" előtt. De, ha az érdemi munkára nem is jelentkeztél, - remélem, a táncművészet aktív tagjaként nem hivatkozol majd arra, hogy te nem tudtál semmiről! - a több alkalommal meghirdetett előkészítő fórumokon azonban a véleményedet, javaslataidat elmondhattad volna, de te egyikre sem jöttél el!

Amikor a Nemzeti Táncprogramot útjára bocsátottuk, többek között azt mondtam, hogy korszakos a pillanat, de nem lezárt. A program elkészült, de nincs kész és soha nem is lesz készen, hiszen mind a táncművészet, mind a környező világ állandó változása szükségessé teszi a folyamatos korrekciót, finomítást.

A Nemzeti Táncprogram visszavonásának kérése a részedről a helyzet teljes félreértéséről, sokak önzetlen munkájának semmibe vételéről tanúskodik.

Miközben a válaszadást itt akár be is fejezhetném, de nem teszem. Nem teszem, mert tisztelem mindazt, amit eddigi munkásságod során létrehoztál és nem teszem - nem kívánok a te hibádba esni - hogy nem akkor szólalok meg, amikor aktuális és időszerű!

Nézzük tehát részleteiben a felvetéseidet:

1, Hiányolod, hogy a veszprémi fesztivál (A tánc fesztiválja – Országos és Nemzetközi Kortárs Összművészeti Találkozó) nem megfelelő súllyal jelenik meg az anyagban. „A táncfesztiválok helyzete' c. fejezetben egy fesztivál sincs hangsúlyosan kiemelve, hiszen nem fesztivál bemutatás, hanem a magyar fesztiválkörkép bemutatása volt a cél. Kiss János, a témakör vezetője, a győri XI. Magyar Táncfesztiválon megtartott kerekasztal beszélgetésen felajánlotta a számodra, hogy ősszel lesz lehetőség a fesztiválokkal kapcsolatos kiegészítések megtárgyalására. Várjuk az írásban megfogalmazott, reális javaslataidat.

2, Véleményed szerint "követelni" kell az NKA táncszakmai kollégiumának visszaállítását. Ha figyelmesen vizsgálod a Nemzeti Táncprogram fejezeteit, akkor látod, hogy az általad kívánt hangvétel ettől idegen, hiszen a program egy "érzelemmentes", tényszerűségre törekvő szakmai anyag és nem egy "kiáltvány"!

Az önálló kuratórium visszaállításának követelésére más lehetőségeket, módokat célszerű találni, ahogy azt teszi a Szövetség elnöksége a mindenkori hétköznapokban.

3, A pályázók "önmérsékletre" intésének, a "párhuzamos pályáztatás" tiltásának, valamint az "elméleti szakember" kuratóriumi tagságának kérdései – már több éve megoldandó és napirenden lévő kérdések. Ezekről a témákról (is) több körös, érveket ütköztető vita zajlott az előkészítő megbeszéléseken. Az anyagban - akár az én személyes véleményemmel sem egyezően - az akkori többségi által elfogadott szándék szerepel.

A Magyar Táncművészek Szövetsége által elkészített Nemzeti Táncprogram több témaköréhez érkeznek/érkezhetnek még javaslatok, melyek közül minden jobbító szándékú javaslat megtárgyalásra kerül majd a jövőben is.

Írhatnék a végére akár ilyet is: "Tudom, hogy egyszerűbb - hogy a műfajomhoz közeli népi példával éljek - a kerítésre estefelé kitámaszkodva véleményt mondani a kertben napközben dolgozók munkájáról, mint a lapátot megfogni". De nem teszem, helyette ezt írom: A jobbító szándékú javaslataidat, köszönettel veszem, a formát és stílust azonban megfontolásra ajánlom!

***

Kutszegi Csaba: „Fölösleges szóvirágok, öndicséret, elkalandozások"

Válasz Mihályi Gábor cikkére

Mihályi Gábor megszólít, ezért illik cikkére reagálnom. Ráadásul írásában igen sok a valótlan állítás és a csúsztatás. Menjünk sorban!

Kedves Misi,

(1) állításoddal ellentétben nem írtam most sem „durva és személyeskedő hangnemben". A kellemetlen igazság kendőzetlen feltárása nem durva hangnem, és Dr. Bolvári-Takács Gábort is csak ugyanúgy megszólítottam, ahogy te is engem. Nem Bolvári-Takács személyét minősítettem, hanem a tevékenységét bíráltam, illetve a Táncprogramban végzett munkájáról fogalmaztam meg – érdemi választ remélve – kérdéseket, feltételezéseket.

(2) „Írásomban nem sértettem meg a megállapodásunkat", olvasd el még egyszer az általad is hivatkozott cikket: egy szó, egy halvány utalás sincs benne a „megállapodásunkról". Máshonnan szerzett információt keversz ide: Bolvári-Takácsnak egy magánbeszélgetésben „ismertem el", hogy kérésedre én írtam az őszi munkaanyagba a szöveget. Nem tehettem mást, mert nem szoktam se szembe, se fülbe hazudni, Bolvári-Takács pedig nekem szegezte: „nyilvánvaló, hogy te írtad, más nem tehette...". Egyébként azért kértem, hogy ne szerepeljen a nevem a munkaanyagban, mert csak egy vázlatos, valóban szabad felhasználásra készített rövid szöveget adtam, és maximálisan megbíztam Benned, hogy korrekten, a szakma és a Tánckritika.hu érdekében is (!) fogod (fel)használni azt.

(3) Misi, nem „a teljes szöveghűséget" kérem számon, ezt állítani nevetséges csúsztatás. Cikkemben azt kértem számon (és most is azt kérdezem) a témafelelőstől (vagy bármelyik igazi illetékestől), hogy miért dobta ki a Tánckritika.hu-ról szóló teljes részt. Reagálásodban erre is választ adsz: „a fölösleges szóvirágokat, öndicséreteket, elkalandozásokat" igyekeztél kiszűrni. Gratulálok! Jól értem (mert máshogy nemigen lehet), hogy szerinted a Nemzeti Táncprogram szakmai lapokkal, tánckritikával foglalkozó fejezetében fölösleges szóvirágnak, elkalandozásnak minősül az egyetlen csak tánccal foglalkozó, tánckritikára szakosodott, hat éve folyamatosan működő (fennmaradásáért küzdő), sok száz (lassan ezer) elemző kritikát, szakmai beszélgetést, kisebb tanulmányokat és egyéb cikkeket közlő internetes szaklap fontosságának hangsúlyozása?

(4) „Szavaid bizonyítására" idézed az általam írt munkaanyagból azt a bekezdést, amelyben (korrekten, inkább: kollegiális jóindulattal) a Táncművészet című lap fontosságáról írtam, mondván, hogy lám, az is kimaradt. Jaj, Misi! Maradt még a végleges dokumentumban így is nem egy Táncművészet c. lapot ajnározó mondat és külön pont. De, ugye, ez például nem minősül „öndicséretnek": „A táncszakmai lapok helyzete a »Táncművészet« című folyóirat újraindításával lényegesen megváltozott." (idézet a Nemzeti Táncprogramból) Megsúgom neked, Misi: egy negyedévente megjelenő, a tánckritikusok által érthető okokból bojkottált képes pr-magazin néhány lapszáma nem tudja lényegesen megváltoztatni „a táncszakmai lapok helyzetét". Ehhez kitartó, hosszú, közös munkára lenne szükség, amelyhez én a magam erejével az elmúlt egy évben az összefogás demonstrálása érdekében hozzá is járultam, de sajnos – a lapommal együtt – kidobtatok a Nemzeti Táncprogramból.

Végezetül, bár nem akarok Krámer György fogadatlan prókátora lenni, hadd említsem meg, hogy a nekem szóló rész után igencsak furcsa, hogy Gyurinak azt hányod a szemére: nem időben jelentkezett a véleményével, utólag okoskodik, nem vett részt a munkában, pedig megfogalmazhatta volna a meglátásait, és akkor... Nos, én részt vettem a munkában. Az első interjút a Nemzeti Táncprogram ötletéről én készítettem veled a Tánckritika.hu felületén, utána még többször propagáltuk együtt interjúkban a Program készültét, fontosságát, ősszel elmentem a pécsi konferenciára, ahol több kérdéshez hozzászóltam, majd a témáról négy-öt kis interjút készítettem résztvevőkkel, én jelentettem meg a teljes végleges dokumentumot májusban... Apropó Pécs! A konferencián az NKA- és EMMI-kuratóriumokkal foglalkozó rész témafelelőse nekem mint volt NKA- és jelenlegi EMMI-kurátornak feltette a kérdést, egyetértek-e azzal, hogy „inaktív emberek ne lehessenek az említett kuratóriumok tagjai". Még volt, aki közbe is kérdezett: mi az, hogy inaktív? Én elég határozottan kifejtettem, hogy nem a jelenlegi szakmai aktivitás vagy inaktivitás a lényeg, hanem abból lesz jó kurátor, aki komolyan veszi a feladatát, ért a tánchoz, megnéz havonta legalább 8-10 előadást, így átlátja a szakmát, nem részrehajló, hanem felelősséggel, megalapozott munkával alakítja ki minden egyes pályázóval kapcsolatban a támogatási javaslatát. Ezek után a végleges dokumentum idevonatkozó része így hangzik: „A kuratóriumok felállításának kritériumai közé kerüljön be, hogy aktívan tánccal nem foglalkozó (nem táncos, nem koreográfus, nem együttesvezető) szakember és elméleti szakember ne lehessen táncművészettel foglalkozó bizottság tagja sem az NKA-nál, sem az EMMI-nél." Misi! Én hiába beszéltem, írtam erről is, meg a tánckritika és a Tánckritika.hu fontosságáról is. Most azt gondolom, Gyuri sokkal bölcsebb volt nálam: lehet, ő már tudta egy évvel korábban is, hogy úgyis benne hagyjátok, amit benne akartok hagyni, és úgyis kidobjátok belőle, amit ki akartok dobni belőle. Sajnos, tények utalnak erre.

Gyorsan leszögezem: éppen higgadt és megfontolt vagyok, valamint változatlanul az egyedül értelmes szakmai összefogást, együttműködést szorgalmazom. Megértem, hogy mint a program első számú felelőse büszke vagy az elvégzett munkára, az elkészült Nemzeti Táncprogramra (természetesen alapvetően, deklarált céljait illetően hasznos a kezdeményezés). Nemes gesztusnak is vehető, hogy kiállsz az egyes témafelelősökért, véded a csapat egységét. De barátsággal hadd hívjam fel a figyelmedet arra, hogy ha az igazsággal és a közös szakmai érdekekkel szemben is az összetartást véled fontosabbnak, akkor az már inkább összezárás, vagyis a kritikát megfogalmazók kirekesztése. És az utolsó mondatomat sem durván, hanem tényszerűen, szelíden írom le: a Programban lappangó, több helyen felbukkanó kritika-, kritikus- és elméletiszakember-ellenesség védhetetlen, buta provincializmus.

Ha Mihályi Gábor, vagy bárki más, akinek mondandója, véleménye van a vitáról vagy a Nemzeti Táncprogramról, újabb cikkben reagálna, természetesen szívesen közöljük azt. Rövidebb hozzászólásokra pedig ajánljuk, hogy a kedves hozzászólók használják az oldal alján található Facebook-komment-lehetőségeket.