Jegyzet

Kortárs tánc, Balett, Néptánc

Petrova Mira: Kettős keresztek

Internationale Tanzmesse, Düsseldorf 2016 -

Az egyik táncos mulatságos, ironikus szólókombinációja közben osztja meg velünk minden egyes átmenetileg formált „képhez” köthető kettős keresztjét: #magasra dobott láb, #spicc, #balett, #tánc, #kettős kereszt.

Törzstől menekülni látszó, csapongó végtagok, szakadozó kötelékek, káosz. Egy tucatnyi vérrel bekent táncos testében megbúvó őrület szabadjára engedésének építkező folyamatát figyelem.

carteCarte Blanche: The Who of things / fotó: Helge Hansen

A norvég nemzeti társulat, a Carte Blanche tagjainak nincs könnyű dolguk a 2016-os Tanzmesse nyitónapján. Mintha valaki azt kérte volna tőlük, hogy töröljék ki az emlékezetükből a korábban oly sokáig tanult, a társadalomba illeszkedéshez szükséges illemszabályokat és viselkedésformákat, és mutassák meg a mindenfajta külső szabályozástól független őszinte önmagukat. Az ösztön és a puszta akarat vezérelte nyers, gondolatszegény önmegnyilvánulás izgalmas ötlet, de sajnos egyáltalán nem teljesedik ki. Épp ahogyan az ennek kontrasztjaként megjelenő közösség ereje sem. Minden felmerülő ötletből csak kisebb kóstoló falatkákat kapunk, melyek a biztonságos „bio” kategóriában maradnak a merész fűszerezés és izgalmas ízek helyett. Marcelo Evelin koreográfiája, a The Who of things a kannibalizmus által a lélek további megőrzésének ötletét használja fel mint kiindulópontot, de ennek is csak halovány atmoszféráját érzékelem a vér mint szimbólum használata és a rituálészerű közös, ritmusos részek révén. Azt gondolom, a rendelkezésre álló táncosok és a nagyon erős színpadképeket felvonultató téma ennél sokkal megragadóbb, kirobbanóbb, őrültebb koreográfiát eredményezhetett volna – a „helyét nem találó” vér és az egymás testére kent csillámos anyag nélkül is.

Carte2Carte Blanche: The Who of things / fotó: Helge Hansen

Egy sokkal kisebb volumenű, azonban annál hatásosabb előadás a nyitónapról Philippe Saire munkája: a Vacuum egy képzőművészettel együttműködésben létrejött előadássorozat harmadik része. A cselekmény színtere az egyébként teljesen sötét színpad közepén található két neoncső közötti tér, ahol az optikai csalódás sokrétű lehetőségeit kihasználva „játszik” velünk az alkotó, egy kellemes kihívás elé állítva víziónkat és fantáziánkat egyaránt. Apránként vezeti be nézőit ebbe az intim, finom világba. Kezdetben a megjelenő testrészek beazonosításával, a csalafinta árnyékok és fények analizálásával foglalkozom, majd hamarosan átadom magam a látottak alapján a képzeletem által formált megannyi kép, forma, élőlény tiszta élvezetének. Fokozatosan egyre nagyobb, egyre változatosabb testfelszínt enged láttatni a koreográfia, melyet dinamikai váltások, majd egyfajta végső kitárulkozás követ. Philippe Saire egészen az előadás végéig arányos adagokra bontva kínálja új meglepetéseit, ha esetleg az izgalmas, változatos látkép önmagában nem lenne elegendő valaki számára.

vacuumPhilippe Saire: Vacuum / fotó: Philippe Weissbrodt

A reggeltől délutánig tartó intenzív csevegést, névjegykártyacserét és információzáport követően még a szervezett buszjárat ellenére sem könnyű közönséget csalogatni a Düsseldorftól körülbelül egyórányira található Krefeld városába. Az itt található előadóhelyszínen, a Fabrik Heederben a második napon két szólót és egy triót láthatunk, mely utóbbi feltétlenül említésre méltó. A Black Box Dance Company előadása (100 likes) azt hiszem, nemcsak engem nyugtatott meg eme kisebb „kirándulás” helyességéről. A 2013-ban alakult dán társulat táncosai pezsgők, könnyedek, mozdulataik egymásból következnek, így követhetővé és élvezhetővé teszik az energia áramlását. Ami pedig a témát illeti, még egy helyes, vagy legalábbis hasznos döntésemre derült fény. Néhány napja regisztráltam az Instagramon, ennek köszönhetően maximálisan élvezhettem annak rendkívül találó paródiáját. Tágabb értelemben a fiatalok szocializációs lehetőségeiről, nehézségeiről és a közösségi média hatásáról van szó. A társulat menedzserének elmondása szerint a darab eredetileg a fiatalabb közönség számára készült, de nemrégiben sikeresen kiterjesztették a célközönséget az idősebb generációra is. A sikert illetően nincs is kétségem, bár tény, hogy sok-sok ironikus utalás és vicces jelenet marad rejtve azok előtt – legyen az fiatal vagy idős –, akik nem ismerik az Instagramot. Az applikáció lényege (már ha van egyáltalán lényege) fotók publikálása – a hozzájuk kapcsolódó, lehetőleg minél több kettős kereszt után beírt szóval ellátva. Így a kép a keresőben fellelhetővé, lájkolhatóvá, tulajdonosa pedig követhetővé válik. A darab „bizsereg” a gyors váltásoktól és a humortól. Az egyik táncos mulatságos, ironikus szólókombinációja közben osztja meg velünk minden egyes átmenetileg formált „képhez” köthető kettős keresztjét: #magasra dobott láb, #spicc, #balett, #tánc, #kettős kereszt. A közönséggel a háttérben készített giccses fotók, a szelfik és a színpadon pózolás, szépelgés közben olykor zene helyett olyan megjegyzések hangoznak el, mint: „Ha látsz egy pókot, az még nem baj. Baj akkor lesz, amikor eltűnik.”

BlackBlack Box Dance Company: 100 likes / fotó: Michael With

A harmadik és a negyedik napon is számtalan eltérő stílusú és irányvonalú előadást mutattak be, melyek közül Victor Fung From the Top című bemutatóját hiba lenne említés nélkül hagyni. A Hong-Kong-i származású koreográfus kreációját nagyon szépen támasztotta alá a Stahlwerk elnevezésű Tanzmesse-helyszín meglehetősen nagy, minden oldalról nyitott, pódiumszerű színpada. A hosszú hónapok eredményeként létrejött, a külvilág elvárásainak, esztétikájának megfelelni vágyó performance túlzott komolyságát, feszültségét töri meg maga a próbafolyamat színpadra vitele. Az alkotó és az előadó korántsem őszinte kapcsolatának paródiája rengeteg gondolatot ébreszt bennem. Eszembe juttatja a munkáját nem szerető, de egyéb képzettség hiányában táncolni kényszerülő, kizárólag pénzorientált táncos példáját. Vagy a rémes, elviselhetetlen, hisztis koreográfusokat, akik megkeserítik az egyébként munkájukat becsülő, keményen dolgozó táncosok életét.

From1Victor Fung: From the Top / fotó: Keith Hiro

Élvezetesnek találom, ahogy ott egyensúlyozok a valódi próbafolyamatba, a megjátszott próbafolyamatba betekintés és az előadni kívánt valódi tánc között. De vajon mennyire valódi, és mit jelent az eredetiség? Vajon láthatjuk-e valaha a színpadon táncolók igazi énjét a távolba meredő tekintetek mögé férkőzve? Vagy lehet, hogy nem is akarjuk látni? Lehet, hogy inkább azt szeretnénk látni, amit mi magunk képzelünk valakiről, amit esztétikusnak, szépnek, izgalmasnak tartunk, ahelyett hogy meg akarnánk ismerni, milyen is ő valójában? Egy biztos, hogy ha az egyre terebélyesedő „konceptuális tánc” és a kesergés helyett, után vagy előtt valami vidámra vágyunk, akkor a két technikás, pontos és vicces táncos duettje a legjobb választás.

magyarstandA magyar stand

Magyar vonalon a két legfontosabb esemény a Hodworks műhelybemutatója, valamint a Focus Forum Hungary elnevezésű kiegészítő program volt, mely hét magyar társulat (PR-Evolution Dance Company, The Symptoms, Feledi Project, TranzDanz, Frenák Pál Társulat, Mészáros Máté, Szegedi Kortás Balett) bemutatkozását tette lehetővé egy másfélórás blokkban. A kétévente megrendezésre kerülő Tanzmesse ez évi programjában újdonságként jelent meg a Focus Forum, mely Olaszország, az Egyesült Királyság és Magyarország részvételével valósult meg. Hogy az adott országból mely szervezetek, társulatok reprezentálhatták magukat, az a Tanzmesse illetékeseinek döntésén múlott. A fent felsoroltakon kívül az alábbi magyar társulatok képviselői vettek részt a 2016-os Tanzmessén: Bakelit Multi Art Center, Badora Társulat, Miskolci Balett, Batarita Társulat, Közép-Európa Táncszínház, Duna Művészegyüttes, FlamencorazonArte Táncszínház, Movein Mission/Duda Éva Társulat, Nemzeti Táncszínház, Pro Progressione, SÍN Kulturális Központ, Trafó Kortárs Művészetek Háza, Sziget Fesztivál, L1 Egyesület, Magyar Nemzeti Táncegyüttes.
A magyar stand, a Dance’In Hungary jelenléte a legnagyobb nemzetközi táncszakmai vásáron a Nemzeti Táncszínház jóvoltából jöhetett létre. A színház igazgatóját, Ertl Pétert kérdeztem meg arról, hogy milyennek látta az idei Tanzmessét: „A düsseldorfi Internationale Tanzmesse kétévente nyitja meg kapuit a táncszakma számára, és mi idén is elengedhetetlennek tartottuk, hogy jelen legyünk ezen a négynapos rendezvényen. Külön öröm számunkra, hogy míg 2014-ben tizenhárom társulat fogadta el meghívásunkat, idén már tizennyolcan képviselték a magyar kortárs táncéletet, kapcsolódva a Nemzeti Táncszínház által megteremtett lehetőséghez. Korábbi tapasztalataink szerint a Nemzetközi Táncvásár amellett hogy bepillantást nyújt a nemzetközi szakmai életbe, remek lehetőséget biztosít a személyes kapcsolatépítésre is, amely aztán alapul szolgálhat további koprodukciós együttműködésekhez, rezidenciákhoz, meghívásokhoz. Ez a törekvésünk idén is megvalósult, elindultak közös gondolatok, tervek, amelyek reményeink szerint beérnek majd.”
Ehhez stílusosan csak ezt fűzhetjük hozzá: #Ámen #Tanzmesse #Tánckritika.hu #Jó olvasást.

2016. szeptember 8.