Kritika

Balett

Péter Márta: A csillagok felé

A Magyar Táncművészeti Egyetem balettművész hallgatóinak vizsgaelőadása -

A koncertszámok erőpróbáján bizony minden apróság előtűnik; így a fáradtság jelei, a partner után kapó ideges kezek, a nüánsznyi egyensúlyvesztések és a legcsekélyebb technikai bizonytalanságok is nagyító alá kerülnek.

Az egykori Balettintézet, majd Táncművészeti Főiskola után az idén végző ifjú balettművészek már a Magyar Táncművészeti Egyetem (MTE) hallgatóiként mutatták be vizsgakoncertjüket.

1Változatok egy gyermekdalra / fotók: Kanyó Béla

A háromrészes programot június 22-én a Magyar Állami Operaház Erkel Színházában láthattuk. A precíz helymeghatározást – a régi futballcsapatra hajazó mozaikszóval – az MTE szép kivitelű, információdús alkalmi kiadványán olvasni, s a balettművészeket képző intézmény meg az egykori anyaszínház kapcsolatáról több szó ne is essék… A témáról legfeljebb annyi juthat még eszünkbe, hogy a balettművésznek készülők mostanság vajon hol és miképp tehetnek szert a szükséges színpadi gyakorlatra? Hol van erre alkalmas repertoár?

8Spark – Pinja Sinisalo, Sántha MátyásUtóbbi kérdéseket elsősorban az előadás középrészét adó klasszikusbalett-részletek motiválják, hiszen itt mindössze egy duett volt határozottan kortársi mű, a nem túl szerencsés szcenikai döntéssel fekete háttér előtt feketében mozgó Pinja Sinisalo és Sántha Mátyás Spark című kettőse (koreográfia: Marc Spradling), míg a további darabok leginkább a mindenkori klasszikus képzés koncertekről, vizsgákról jól ismert számait sorakoztatták föl. Persze, a világ nívós kortárs együttesei többnyire klasszikus balettből is kiválóan képzett táncosokkal dolgoznak (még ha olykor engedékenyebb alkati adottságokkal is), így hát az MTE friss balettművészei tudásuk alapján a jövőben akár egészen eltérő stílusú társulatoknál is felbukkanhatnak. Ugyanakkor vitathatatlanul klasszikusan iskolázott testet – s legalább némileg érett lelket – igényel Seregi László közel félévszázados műve, a Spartacus is, bár a Kiss Réka–Somai Valér páros tolmácsolásában látott duett testnyelvét, formavilágát tekintve, a monumentalitásra törekvő szovjet balettdráma nyomai mellett már a neoklasszika felé húz. Az amúgy is hálás közönség Seregi invencióját, muzikalitását és intenzív líráját ovációjával mintha külön is üdvözölte volna. Igen, ez az erő máig hat. Balanchine koreográfiája, a Csajkovszkij pas de deux, amelyet Verbőczi Noémi és Kóbor Demeter dekoratív előadásában láthattunk, ugyancsak a klasszikából kihajtó, ám alapjaiban mégis arra építő neoklasszika technikás műhelyeit idézte meg; a gyorsan sorjázó elemek között is feltűntek az elvileg hasonló lendületből abszolvált, ám változó irányú forgások…

3Párizs lángjai, Divertissement – Omuna Reina, Vesna Ognjanov, Anna Yilaho

A koncertdarabok közül ritkán hiányozhatnak a Párizs lángjai és a Don Quijote ismert táncjelenetei. A középrész a francia forradalom idején játszódó, és 1932-ben az akkori Leningrádban bemutatott Aszafjev–Vajnonen jegyezte balett részletével indult, három nő Divertissement-jával; Onuma Reina, Vesna Ognjanov és Anna Ylilaho triójához később két férfi, Panagiotis Dionysakopoulos és Sántha Mátyás kapcsolódott, míg a világ sok táján ismert virtuóz Pas de deux-t Iwata Karin és Brünn Máté táncolta el technikai és előadói mértékkel is majdnem kiforrottan.

11Don Quijote-pas de deux – Guti Gerda, Kovács Kristóf

A mediterrán kolorit balettszínpadi arzenálját vonultatta föl Minkusz–Petipa elsőül Moszkvában színpadra vitt – később azonban számtalan átdolgozást megélt – Don Quijote című művének részlete. A Grand Pas kötött táncsorrendjéből az Entrée előadóit (Inoha Miyako, Iwasaki Ayaka, Anna Yliaho, Vesna Ognjanov, Békésy Bettina, Onuma Reina) a Variációk táncosnői, Inoha Mlyako és Iwasaki Ayaka követték, míg a koncertek kedvelt táncmutatványát, a magasban kitartott emelései miatt is népszerű Pas de deux-t Guti Gerda és Kovács Kristóf mutatta be, nemegyszer meglepően magabiztos technikával. – A klasszikus balett legismertebb művei közé tartozik a Coppélia is, Petipa koreográfiája, amelynek zenéjét a tánc követelményeihez igen alkalmazkodó Léo Delibes komponálta.

5Coppélia – Kápolnás Gábor, Walter Macchiaroli

Itt a Barátok szerepét Kápolnás Gábor és Walter Macchiaroli táncolta, tág és levegős ugrásokkal, míg az Esküvői kettősben a nyolcadik évfolyamos Takamori Miyu (aki már tavaly is beszállt a végzősek programjába) és az idén diplomázó Kovács Noel mutatkozott be.

A koncertszámok erőpróbáján bizony minden apróság előtűnik; így a fáradtság jelei, a partner után kapó ideges kezek, a nüánsznyi egyensúlyvesztések és a legcsekélyebb technikai bizonytalanságok is nagyító alá kerülnek. Kiválóan tudja ezt a két évfolyamvezető, Gyarmati Zsófia és Macher Szilárd, és az intézmény minden művésztanárával, illetve a növendékek felkészítését bármilyen téren segítő társakkal együtt, munkájukat elismerés illeti.

7Coppélia – Takamori Miyu, Kovács Noel

Miután a tizenegy végzős leány (köztük hét külföldi) tág, hajlékony és meglehetősen jól spiccel, ki kell emelni a spicc-repertoár tanárát, Volf Katalint – aki próbavezetőként három művet is gondozott –, a tíz fiú pedig (közülük kettő külföldi) plasztikus megjelenéssel, jó ugrókészséggel, valamint korához, fizikai érettségéhez képest szinte kiforrott partnerként tette dolgát, így említeni kell az emeléstan stúdiumát vezető Csillag Pált, és az évfolyamot e téren korábban oktató Keveházi Gábort. Természetesen nem sorolhatom fel mindazokat, akiknek az évfolyam szakmai, emberi neveléséhez, elért sikereihez nyilvánvalóan köze van, hiszen az alapos prospektusban nagyjából ötven szakmai személyiség – plusz több segítő szekció is – szerepel, és az intézményvezető Szakály György e lapokon olvasható soraiban meg is köszöni munkájukat.

10Spartacus – Kiss Réka, Somai Valér

A koncertszámoktól eltérően az első és a harmadik felvonás az előadóknak és a nézőknek is más feladattal szolgált. Seregi László estnyitó opusa, a Változatok egy gyermekdalra című alkotás a háború idején is bennünk élő játékos kedvet, a túléléshez nélkülözhetetlen megtartó emlékezet színeit festi színpadra. A zeneszerző Dohnányi Ernő kompozícióját, ritmikai képleteit pontosan leképező táncmatériával anno az Operaház kiváló szólistái léptek színre, s azóta már a friss végzősek vizsgaelőadásában is többször bemutatták. A művet talán azért is veszik elő újra, mert benne a technikai igényességen is áttörhet az ifjonti erő, így aztán mindig kiváló megméretés öt fiatal párnak, ráadásul ugróköteles jelenetével ott az a kicsi leány, aki valamikori naivitásunk felhőtlen játékával halad át a színen (most a II. évfolyamos Katarina Bužić idézi meg). Gondolom, e darab újabb színpadra kerülését – a Spartacus kettősével együtt – Seregi pótolhatatlan asszisztense, a prospektusban szintén nevesített Kaszás Ildikó is segítette.

13Egy hely a csillagok között

Végül Kosztolányi Dezső A csillagokhoz című versének színészi deklamációjával kissé érzelmesen induló és végződő művet láthattunk. Az ember kozmikus létét továbbgondoló, Egy hely a csillagok között címmel alkotott sűrű koreográfiát a hazai közönség előtt korántsem ismeretlen Leo Mujić készítette, s benne kozmoszunk gazdagságát valóban leképezve, mindenki helyet kapott, mindenkinek volt feladata. A huszonegy fiatal fáradhatatlan tempóval szőtte az olykor igen gyorsnak és bonyolultnak ható, mozgásdíszítményekkel tűzdelt klasszikusan kortársi variációkat. Ebben a műben látszott leginkább, hogy e kis csapat egy iskolán, egy metóduson nőtt fel, azonos koncepció vezérlete alatt. A társaság e ponton szinte összeszokott tagok együtteseként hatott, de lehet, hogy e tánc éppen az utolsó közös színpadi élmény is volt. Szakmai készültségük szerint azonban eleget tehetnek sokféle kihívásnak, s ha testi-szellemi tudásukat soha nem érzik késznek, soha nem hiszik befejezettnek, valóban a csillagok közé juthatnak.    

14Egy hely a csillagok között

A végzős évfolyam

Lányok: Békésy Bettina, Guti Gerda, Inoha Miyako(japán), Iwasaki Ayaka (japán), Iwata Karin (japán), Kiss Réka, Ognjanov, Vesna (Szerbia), Onuma Raina (japán), Sinisalo, Pinja (Finnország), Verbőczi Noémi Zita, Yliaho, Anna (Finnország).

Balettmester: Gyarmati Zsófia

Fiúk: Brünn Máté, Dionysakopoulos, Panagiotis (Görögország), Kápolnás Gábor, Kóbor Demeter Bendegúz, Kovács Kristóf, Kovács Noel Ágoston, Macchiaroli, Walter (Olaszország), Sántha Szilveszter Mátyás, Somai Valér, Takács Ferenc.

Balettmester: Macher Szilárd.

Erkel Színház, 2017. június 22.

További képek az előadásról:

2Változatok egy gyermekdalra

        

4Párizs lángjai, Pas de deux – Iwata Karin és Brünn Máté

9Csajkovszkij pas de deux – Verbőczi Noémi, Kóbor Demeter