Kritika

Kortárs tánc, Balett

Pálffy Zsófi: Szex, Mendelssohn, kortárs balett

Kulcsár Noémi Tellabor – Gyulai Várszínház: Szentivánéji álom -

…halljuk a klasszikus zenét, de látványban és mozgásvilágban nagyon is kortárs filmet vetítenek nekünk.

Az a jó a Shakespeare-darabokban, hogy téma szempontjából nem nagyon lehet mellényúlni velük: adhat hozzá vagy vehet el belőle az adott rendezői koncepció, de a W. S.-üzenet örökérvényű. Nincs ez másként a Szentivánéji álommal sem: mi lehetne univerzálisabb, mint a szerelem, a testi vágy, a szexualitás, a tudatalattiba süllyesztett ösztöneink, az örök tabuink?

A Szent Iván éjjelén, tehát eleve marginális, kizökkent időben történő, fantáziavilágokba kalandozó vígjáték motívumain Freud biztosan „na ugye, megmondtam” arckifejezéssel csóválta a fejét: az erdőben bolyongó szerelmesek, a kalandvágyó tündérek, az animális szerelem, az orgiákra emlékeztető párcserék Shakespeare-nél mind-mind az emberiség tudatalattijában lappangó elfojtott vágyakat testesítik meg. Milyen lehet ez a túlfűtött tündérmese tánccal, testekkel (és nem nagymonológokkal) elmesélve? Kulcsár Noémi Szentivánéji álomja az egyik lehetséges válasz erre a kérdésre.

kulcsár1Szarvas Krisztina / Fotók: Mészáros Csaba

Ebben a táncjátékban leginkább két vezérmotívum érvényesül: az egyik a tánc maga – vagyis a mozgásban lévő test, a virtuóz, kontakt- és társastánc-elemekkel kiegészített kortárs balett, illetve a klasszikus zene, a romantika korszakában íródott Mendelssohn-művek, a Shakespeare-darabbal azonos című Szentivánéji álom nyitány és kísérőzene, valamint az E-moll hegedűverseny (op.64), melyek tételeit kortárs zajzenei betétekkel updatelik egy-egy jelenetben.
A koreográfus-rendező erre a két tartóoszlopra építi saját koncepcióját a görög mitológiából és angolszász népi irodalom tündérvilágából merítő Erzsébet-kori vígjáték színrevitelében. Olyan mintha műfajilag a mágnes két pólusa közé szorultunk volna: halljuk a klasszikus zenét, de látványban és mozgásvilágban nagyon is kortárs filmet vetítenek nekünk.

kulcsár2

A legénybúcsúra emlékeztető, spicces mesteremberekből és Theseusból verbuválódott férfiak az esküvő előtti éjszakán Oberon, Titánia és Puck, a tündérek erdejébe tévednek, ugyanúgy, ahogy Lysander, Demetrius, Heléna és Hermia is. A szereplők belépőjét nemcsak a jelmez, hanem az testreszabott mozgásvilág is meghatározza: a menyegzőre készülő szerelmespár, Theseus (Csizmadia Tamás) és Hyppolita (Stohl Luca) saját, tangóelemekkel tarkított szólóval mutatkozik be, a legénybúcsús férfisereg többször táncol csoportos koreográfiát, Oberon (Halász Gábor) és Titánia (Szarvas Krisztina) tánca az érett szerelmet képviseli ebben az ösztönös, buja vágyvilágban.

Puck (Hajszán Kitti) a cirkuszok, kabarék világára emlékeztető jelmezében és a többiektől eltérő, sokkal gátlástalanabb, akrobatikusabb mozgásával a szerelmi bonyodalmak hoppmestereként vezényli a szereplők között fonódó szálakat. Úgy bonyolítja a történéseket, hogy végül mindenkiről kiderül: az eredeti szándéka, érzése szemfényvesztés volt. Egyetlen varázscsettintés elég ahhoz, hogy a nagy érzelmek száznyolcvan fokos fordulatot vegyenek: a menyasszony Hyppolita Gyaluval, az asztalossal keveredik össze, Demetrius végre beleszeret Helénába, Titánia, a tündérkirálynő megcsalja Oberont, a tündérkirályt.

kulcsár4

A Puck indította, Szent Iván éjszakájának leple alatt lezúduló orgialavina hangulatát a koreográfiákban használt elemek is nagyon jól visszatükrözik: szinte folytonosan érintkezik egyik táncos a másikkal, egyetlen suhintásra kicserélődnek a partnerek, a férfi szereplők a forgatókönyv szerint átveszik egymástól a stafétát (így lehet, hogy Hyppolita Theseus helyett egy másik szereplő ölelésébe fut), groteszk momentumokban felvillan az állatias szexualitás (Titánia és Zuboly duója).

Az egyetlen szereplő, aki nem keveredik bele a Puck nyalóka-varázspálcája által kirobbantott orgiába, az Oberon. A tündérkirály a trónjáról, a fémemelvényekből álló minimalista díszletszerkezet tetejéről nézi végig, hogy Titánia a szamárképű Zubollyal üzekedik. Ugyanilyen feszültséget teremt ez a kívülről szemlélődés, amikor az előadás zárójelenetében Oberon a szamárfejet viselő Titániával a darab üzenetének felkiáltójeleként némán figyeli a halandókból álló násznépet, akik a Szent Iván éj leple alatt történt eseményekről megfeledkezve önfeledten ünnepelnek.

kulcsár6Halász Gábor és Hajszán Kitti

Kulcsár Noémi táncjátéka egy komplex párkapcsolati palettát vonultat fel, a nő- és férfiszerepek széles skálájával: Theseus a fiatal, féltékeny vőlegény, Hyppolita piros ruhájában a femme fatale, Demetrius a szívtelen macsó, Heléna a reménytelen, kétségbeesett hősszerelmes lány, Oberon a felszarvazott, érett férfi, Titánia a hűtlenség terhét hordozó feleség – utóbbi a Zubollyal eltöltött pásztoróra után leveszi tündérkoronáját, és az ő fejére kerül a szamárfej.

Ez a Szentivánéji-adaptáció éppen a tündérpár-értelmezése miatt kérdőjelezi meg az eredeti darab vígjátékjellegét: Oberon és Titánia letisztult mozgásán, fehér jelmezén, ha úgy vesszük, halandóktól távol eső, tiszta világrendjén esik csorba ezzel a szamármaszkkal, ami most már felkerült a tündérkirálynő arcára, és nem lehet onnan eltüntetni.

kulcsár9Stohl Luca és Csizmadia Tamás

Van még egy egészen hátborzongató, erkölcsi romlást idéző látványelem ebben a nagy, látszólag boldog fináléban. Bár elvileg helyreállt a rend, mindenki visszatalált a párjához, Hyppolita és Theseus újra együtt táncolhatják a tangóelemekkel tarkított, nyitányban is látható szólójukat, valami mégsem stimmel. Az tangós menyasszonyruha tartozéka a fátyol helyett egy furcsa, koponyára emlékeztető maszk, amiről azonnal Mrozek Dámájára (az Özvegyekből) asszociálok, aki haláltáncba viszi a darab férfi szereplőit.

Számomra ettől válik univerzálissá a Kulcsár Noémi-féle Szentivánéji álom: lehet egy erdő, egy kizökkent idő, ahol a tabuktól elzárkózva szabadjára engedhetjük a bennünk lakozó ösztönlényt, és lehetnek varázsszereink, amelyekre ráróható a felelősség, de attól még ott figyel Zuboly szamárfeje, mint egy intő pallos, mely azt üzeni: Puck ellenszere sem hat mindenre.

Szentivánéji álom (Kulcsár Noémi Tellabor – Gyulai Várszínház - Aulea Alapítvány)

Látvány: Kulcsár Noémi. Dramaturg: Cseh Dávid. Koreográfus-rendező: Kulcsár Noémi.

Szereplők: Csizmadia Tamás, Stohl Luca, Csere Zoltán, Grecsó Zoltán,
Kalmár Attila, Szabó Levente, Darabont Áron, Schell Martin, Tóth Brigitta,
Bacsó Gabriella, Halász Gábor, Szarvas Krisztina, Hajszán Kitti.

Nemzeti Táncszínház, Várkert Bazár, 2017. október 28.