Kritika

Kortárs tánc

Megyeri Léna: Rituális körök

Pataky Klári Társulat: Függőleges pillanat -

Ha nem tudjuk dekódolni a táncnyelvet, annál nagyobb terünk van a saját interpretációra.

A Pataky Klári Társulat új előadásának címéről elsőként rögtön az angol sztárkoreográfus, Akram Khan néhány évvel ezelőtti opusa, a Vertical Road (Függőleges út) jutott eszembe. Mint kiderült, nem is teljesen alaptalanul: Khan darabja az ember spirituális útkeresésével foglalkozott, és ugyan nem ennyire expliciten, de Pataky Klári is hasonló témákat érint a Függőleges pillanatban. A „függőleges” számos vallásban és filozófiában a spiritualitás, az isteni iránya szemben a profán és emberi világ horizontális tengelyével. A függőleges pillanat pedig – Pataky Klári megfogalmazása szerint – „a lét egy kiragadott szelete, belesűrítve kirobbanni kész világunk őrült káosza, száguldása, bizonytalansága, kiszolgáltatottsága”.

Fuggoleges pillanat Pataky Klari JGy 017 Maday Tímea Kinga / Fotók: Jókúti György

Pataky aprólékosan kidolgozott koreográfiájában mintha minden egyes mozdulatnak jelentése lenne, egyetlen gesztus sem csak önmagáért való. A sokféle forrásból merítő mozgásanyagban felismerhetünk számos keleti hatást a tai chitől a jógáig, vagy felfedezhetjük akár a hindu és a buddhista vallás egy-egy jellegzetes kéztartását, vagyis mudráját (például a meditáció kéztartását, a csin mudrát). Ugyanakkor egyáltalán nem akar keletieskedő lenni a koreográfia, sőt, valószínűleg egyetlen stílushoz sem akar szorosan kötődni. A míves, technikás mozdulatok, hosszú vonalak keverednek gyors forgásokkal vagy akár egészen hétköznapi mozdulatokkal. Időnként mintha jelnyelvi gesztusok is beépülnének a táncszövetbe. A mozgásmatériában nagyon fontos szerepük van a köröknek, amelyek számos formában jelennek meg: a táncosok köröket írnak le a karjukkal, a lábukkal, a földön, a levegőben; Maday Tímea Kinga körberajzolja saját testrészeit, majd önmagát a földön, Takács László körbe-körbe sétál Bujdosó Anna körül. De bármit is csinálnak a táncosok, minden olyan, mintha valamilyen cél, valamilyen elvégzendő (Rituális? Kozmikus?) feladat hajtaná őket.

Fuggoleges pillanat Pataky Klari JGy 031 Takács László és Bot Ádám, hátul Bujdosó Anna és Maday Tímea Kinga

Pataky Klári az előadáshoz szinte egy külön ábécét kreált mozdulatokból, ezeket a visszatérő „betűket” fűzi össze „szavakká”, „mondatokká”, mi pedig azon kapjuk magunkat, hogy próbáljuk feltörni a kódot, hogy megértsük őket. És pontosan ez az, ami egy idő után gúzsba köti az előadást. Hiszen az ábécé betűit hamar meg- és kiismerjük, de – bár vannak mozdulatok, amelyek önmagukért beszélnek (például a visszatérő felfelé kapaszkodás), a legtöbbhöz nem tudunk jelentést társítani. Olyasmi ez, mint bizonyos indiai táncstílusok, amelyekben minden egyes mozdulatnak saját jelentése van, amit nyugaton egy-egy előadás előtt gyakran előre elmagyaráznak a közönségnek, hogy aztán össze tudják fűzni a történetet. Itt viszont nem kapunk kulcsot, így hamar kívülállónak kezdjük érezni magunkat. Ráadásul a szigorú szabályrendszer, a megszabott és behatárolt mozdulatkincs azért is zárja keretek közé a darabot, mert eljön az a pont (nagyjából az előadás felénél), amikortól már nem tud újat mutatni, és csak ismétli önmagát.

Fuggoleges pillanat Pataky Klari JGy 072 Maday Tímea Kinga

A táncosok nagy koncentrációval és precizitással, sőt, átéléssel közvetítik a koreográfiát. Különösen a két női táncosnak jut fontos szerep, a két férfi (Takács László mellett Bot Ádám) inkább csak kiegészítőik lehetnek. Nem mintha a nemi szerepeknek fontos jelentősége lenne az előadásban: a duettek nem azért születnek meg, hogy valamilyen viszonyba kerüljenek egymással a táncosok, pláne nem férfi–nő viszonyba – sokkal inkább tűnik úgy, mintha ekkor is közelebbről nem meghatározott feladatukat teljesítenék, csak éppen ilyenkor együttes erővel.

Persze ha nem tudjuk dekódolni a táncnyelvet, annál nagyobb terünk van a saját interpretációra. A koreográfus mintha szándékosan fosztana meg minket minden olyan kapaszkodótól, amely valamilyen irányba tereli az értelmezésünket. A táncnyelvhez hasonlóan a zene is sokféle, sok forrásból merít: a klasszikustól a keletin át a modern elektronikáig és a vízcseppek hullásáig terjed a skála. Az egyes jelenetek inkább töredékek, sokszor nincs határozott elejük vagy végük, csak a táncosok kilépése és belecsatlakozása tagolja őket. A csupasz tér egyetlen eleme egy szék, amely szintén nem akar többet jelenteni önmagánál, puszta kellék marad.

Fuggoleges pillanat Pataky Klari JGy 158 Bot Ádám és Bujdosó Anna

Konstrukció és dekonstrukció, rend és káosz, konkrét és átvitt keverednek tehát az előadásban. És habár úgy tűnik, mintha minden mozdulat céllal történne meg, a végén mégsem vezet az út sehová. Ezért számunkra csak az a lehetőség marad, hogy a megértés kényszere nélkül elmerüljünk a sajátos táncnyelvben és élvezzük a kiváló táncosok magával ragadó munkáját. Így viszont az emlékeinkben valóban nem lesz több az előadás, mint egy pillanat – egy függőleges pillanat, amely önmagában lebeg a világegyetemben.

Függőleges pillanat (Pataky Klári Társulat)

Táncolják: Bujdosó Anna, Bot Ádám, Maday Tímea Kinga, Takács László.

Fényterv: Vajda Máté. Produkciós menedzser: Gyurics-Gelb Eszter. Koreográfus: Pataky Klári.

Bethlen Téri Színház, 2017. december 6.