Kritika

Kortárs tánc

Antal Klaudia: Kezdődjön a tánc, jelentsen bármit is!

Mészáros Máté: United Space of Ambivalence; HODWORKS: SUNDAY -

Egy hét leforgása alatt mutatták be a Trafóban Mészáros Máté United Space of Ambivalence és Hód Adrienn SUNDAY című koreográfiáját, melyek egyaránt egyfajta önreflexív játékra épülnek.

A két előadás természetesen más formanyelven keresztül, de hasonló kérdések mentén gondolkodtatja el a nézőt a táncról és tágabb értelemben a művészetről, a befogadói elvárás-horizontról, az alkotófolyamatról, a szerepjátszásról, a műfaji határokról.

mészárosUnited Space of Ambivalence / Bakó Tamás (a háttérben Mikó Dávid és Téri Gáspár) / Fotók: Jókúti György

A United Space of Ambivalence metaszínházában két idősík mosódik össze: az előadásé és a próbafolyamaté. Snittszerűen egymást váltják a koreográfiát kitaláló és elpróbáló, illetve a bemutató, „előadásszerű” jelenetek, melyek között a határ az idő múlásával teljesen feloldódik. Az előadás kezdetén a rendező, Mészáros Máté mellettünk, a nézőtéren foglal helyet, és vele együtt figyeljük a kollégáit, akik különböző improvizációs gyakorlatokon keresztül igyekeznek összeállítani egy mozdulatsort. Az improvizáció során megmutatkoznak a táncosok közötti hierarchikus viszonyok, és kibontakoznak az eltérő személyiség-, vagy mondjuk inkább úgy, szerepjegyek: Bakó Tamás például a mindent túlbeszélő, rendezői ambíciókra törő művész, míg Kelemen Patrik a flegma, de mindenre kész előadó képében tűnik fel. A koreográfia begyakorlása közben megnevezik az egyes mozdulatokat, melyeket a kritikusok barokk körmondataival ellentétben a táncosok ironikusan egyszerű, praktikus nevekkel írnak le, mint hogy pl. ez a repülés. Az alkotófolyamat reprezentálása közben felmerül a kérdés, hogy hol húzódik az egyes műfajok, illetve az előadó és a szerep közötti határ, majd – következő lépésként – a fókusz az előadók testére kerül. Mészáros Máté koreográfiájában a táncosok teste alapvetően eszközként jelenik meg, hol dinamikus tárgyként, hol pedig ide-oda pakolászható szoborként. A testek tárgyiasságát erősíti az előadás áldokumentarista jellege, a bekukucskálás a próbafolyamatba, illetve a színpadkép, melynek lehatárolt, dobozszerű fehér terében kiállítási tárgyakként tűnnek fel a táncosok, akiket a rendező és a néző kívülről szemlél. A viszony azonban dinamikus, melyet először a rendező színpadra lépése is jelez, aki táncosként ugyanúgy a nézői szemlélődés tárgyává válik, majd másodszor, amikor a nézőtérre feljön a fény, és a látottakra vonatkozóan kérdés szegeződik a közönség felé.

mészáros3United Space of Ambivalence / Mészáros Máté és Téri Gáspár

A Hodworks csapata a Grace és a Szólók után a legújabb, SUNDAY című előadásában gondolkodik tovább a tánc műfajáról, szerepéről és jövőjéről, az előadó és szerep kettősségéről, nem utolsósorban pedig a befogadás folyamatáról. A szerepjátszás problematikáját hívja először játékba Hód Adrienn: a táncosok túlzó tagoltsággal és artikulációval kísért tört angolságban mutatják be egymást egy-egy személyesnek tűnő történeten és/vagy kérdésfelvetésen keresztül. Bemutatják többek között Emesét (Cuhorka Emese), akiről egy előadáson szinte lenézte a bugyiját egy leszbikus kurátor, Csucsut (Molnár Csaba), aki szerint attól, hogy debilt játszik a színpadon, még nem kellene a való életben is annak nézni, Zoltánt (Vakulya Zoltán), aki tart a színpadi meztelenségtől és beszédtől. Megszólalásaik a fikcióval és a valósággal, az eldönthetetlenség esztétikájával folytatott játék révén válnak igazán izgalmassá. Rövid, bemutatkozó történeteik olyan kérdéseket és problémákat vetnek fel, mint hogy milyen hatással van egy-egy szerep vagy előadás a táncos későbbi személyiségére és magánéletére; mennyiben befolyásolja egy adott munka a későbbiekben az előadó megítélését és lehetőségeit; hol húzódik a határ a szerep és a performer között; a színpadon feltűnő meztelen testet a néző vajon a szereppel, vagy a performerrel azonosítja-e.

hod1Sunday / A fotó forrása: trafo.hu

Már ebben a prológusnak is nevezhető részben megjelenik a kiszolgáltatottság kérdése a koreográfus és a táncos, a táncos és a néző kapcsolata révén. Zoltán történetében például – miszerint a rendező, Adrienn úgy oldotta fel a férfi gátlásait, hogy meghívta a lakására egy privát próbára, ahol hátmosás közben kellett felmondania a szövegét – a szexuális atrocitásokat megengedő és elleplező színházi intézményrendszer kritikája jelenik meg.

A befogadás folyamata, a nézői elvárás-horizont sem marad reflektálatlanul: mikor a Molnár Csaba által játszott karakter elüvölti magát, hogy akkor „kezdődjön a tánc!”, a táncosok megválnak ruháiktól és elkezdenek szabadon mozogni. Ironikus reflexiója ez a Hodworks-előadásokkal szemben támasztott nézői elvárásoknak és percepcióknak, másrészt tágabb értelemben arra is rákérdez, hogy mit jelent a tánc, mivel azonosítjuk. A SUNDAY színlapja emellett minden olyan értelmezési lehetőséget felsorol, mely a koreográfia leírásakor konkrétan megfogalmazható lenne, ami felveti a kérdést, hogy mit tartalmazzon így például egy, az előadásról szóló kritika. Mi marad a megfogalmazhatón túl? Mi kerüljön leírásra? Egyáltalán mi a kritika műfajának a lényege, a szerepe, a jövője? A SUNDAY olyan színházi önreflexió, mely senkit és semmit nem hagy kérdés nélkül.

Mészáros Máté: United Space of Ambivalence

Alkotók, előadók: Bakó Tamás, Kelemen Patrik, Mikó Dávid, Téri Gáspár, Mészáros Máté.
Zene: Porteleki Áron. Fénytervező: Bányai Tamás. Díszlet-kivitelezés: Éltető András. Konzultáns: Vadas Zsófia Tamara. Koreográfia, térkoncepció: Mészáros Máté.
Producer: SÍN Kulturális Központ. Külön köszönet: Horváth Nóra, Fischer Balázs, Caterina Teixeira.

Trafó – Kortárs Művészetek Háza, 2018. február 9.

HODWORKS: SUNDAY

Előadók és alkotótársak: Cuhorka Emese, Molnár Csaba, Marin Lemić, Simet Jessica, Vakulya Zoltán.
Fény: Mervel Miklós. Zene: Gryllus Ábris. Jelmez, kellék: Vass Csenge. Dramaturg: Szabó-Székely Ármin. Menedzsment: Eredics Lilla. Koreográfus: Hód Adrienn.

Trafó – Kortárs Művészetek Háza, 2018. február 15.