Kritika

Néptánc

Sárosi Emőke: Cifra palota és gyökerek

Duna Művészegyüttes: Szerelmünk, Kalotaszeg –

Régen nem egymást nézték, hanem együtt táncoltak, letisztultan. De ez jelenünktől idegen. Ma a feltuningolt áru kell és a hangzavar.

Kalotaszeg. Mi jut először eszünkbe e helységnév kapcsán? Természetesen a néptánc, a népzene, ezek túlcifrázott díszítettsége és Kós Károly emblematikus szavai: „kietlen, szomorú föld”. Juhász Zsolt rendezése a Szerelmünk, Kalotaszeg, a Duna Művészegyüttes előadásában a Művészetek Palotájában debütált.

kalota1Kenéz Enikő, Abonyi Rebeka, Horváth Eszter és Kolumbán Norbert / Fotók: Jókúti György

Az együttes koncepciózus törekvése, hogy produkcióikban az autentikusság mellett újító szellemiséggel ruházzák fel a néptáncot és a népzenét, valamint hogy az így készült előadások izgalmas, friss színházi élményt nyújtsanak a jelen emberének. A korszerűségre törekvés a technikai újítások tárházát vetíti előre. Szó szerint vetíti, hiszen jelenünk vizuális és virtuális dömpingjét a színpadképbe sűríti: adekvát megoldás a visszatérően használt videó-lejátszás és ezek trendin felhájpolható animációs tuningja. Hiszen ez kell ma: pörgős, rövid, menő… Persze, hogy ez megragadjon, ahhoz visszatérően meg kell szakítani a figyelmet, és a vizuális multitask-képességet folyamatosan frissíteni kell a befogadó inputjában . És a rendszer működik is. Súlytalanná válik a kérdés, hogy követhető-e történet a színpadon, sőt, urambocsá’ még a művészi megnyilatkozás kiváltó oka és célja sem fontos. A lényeg a pörgés és a vizuális ingerek sokasága. Ezt az élményt csúcsra járatja az élőzene és a hangosítás, így homogén masszává válik a nézőtér, amelyet letarol és bekebelez egy grandiózus folkszörnyeteg.

kalota2

Ám még mindig néptáncról, népzenéről és emberekről van szó. A kalotaszegi legényes világbajnok és kellően gyors, lenyűgöző és látványos, csak hosszútávon perspektívátlanná válik a lányok karikázó térdíszítése mellett. Persze ott a csárdás, a virtuóz női forgásokkal. Ez jut a lányoknak, pöröghetnek és sikoltozhatnak, bár úgysem hallható, mert rajtuk nincs mikroport (míg a hangszereken igen). Ennyi a női szerep: az előadásban háromszor jelenik meg Navratil Andrea, és gyönyörűen énekel. A témái pedig a boldogtalanságáról regélnek: elhagyta a szeretője, ő mégis szeretné újra látni; szerelmes, és a viszonzott érzelemért esdekel; ha pedig végre el akarja valaki venni, akkor meg szerelemért sírdogál. Nehéz volt a nők sorsa akkortájt (is), ez biztos. Ennyit tudunk meg, mert letarol a folyamatosan visszatérő „csűrdöngölés”. Nagyon jók a fiúk, ez tény. Berecz István férfiszólói virtuózak, technikásak. De nem csak ő, az együttes egésze pazar.

kalota3

A jelmezek és a rengeteg öltözés tudatosságot sejtetnek. Furik Rita meseszép kosztümjei a kezdeti stílusbeli eklektikusságot az előadás végére homogén közeggé transzponálják. Mintha egy időutazáson vennénk részt: a filmes nyitókép hatására, az autentikus adatközlők felvételeit látva és a muzsikát hallva kezd bekúszni a lelkünkbe a folk-feeling. Mintha táncházban lennénk, ahol meg lehet tanulni a mozgásanyagot, és ahol sejtszintig hatolva átprogramoznak folklájkolóvá. A táncosok a színpad elejéről, majdnem a „közönség sorai” közül csatlakoznak és válnak az élmény, az életérzés részeseivé.

Igen, ilyen ma egy támogatott, profi folklórműsor. Szép, mert magyaros, tartalmas, hiszen a gyökereinket találhatjuk meg benne; szórakoztató, hiszen csillog-villog, és közben el is hisszük, hogy ez a klasszikus néptánc. Nem látjuk a szegénységet, pedig ott van a szemünk előtt az adatközlők felvételein. A nem-csicsa. A nyomor és az abban megvalósult összetartozásból fakadó termékeny közösségi lét. Régen nem egymást nézték, hanem együtt táncoltak, letisztultan. De ez jelenünktől idegen. Ma a feltuningolt áru kell és a hangzavar. Nem értjük sem egymás szavát, sem a népdalok szövegét, hiszen nem azok lényegesek.

kalota4

A színpadi élőmuzsikával a Göncöl Zenekar a folklór varázsát erősíti, azt a burjánzó misztikus kapcsolatot, amely minden magyar emberben ott gyökerezik.

Vizuális technikával, ingerdömpinggel lehengerel, de bennem kérdéseket nem fogalmaz meg, gondolatokat nem ébreszt az előadás.

 

Szerelmünk, Kalotaszeg (Duna Művészegyüttes – Nemzeti Táncszínház)

Zene: Dulai Zoltán, Kelemen László, Pál István „Szalonna”. Jelmez:

Furik Rita. Látvány, díszlet: JuZso. Fény: Lendvai Károly. Animáció: Samu Bence, Hajdú Gáspár, Lakos Tamás (XORXOR). Táncmesterek: Gyémánt Ádám, Gyémánt-Csontos Lívia. Koreográfus: Fitos Dezső, Kocsis Enikő, Juhász Zsolt, Mihályi Gábor. Rendező: Juhász Zsolt.

Közreműködik Navratil Andrea, Berecz István, kalotaszegi adatközlők (ének),

Duna Művészegyüttes, Göncöl Zenekar.

Művészetek Palotája, Fesztivál Színház, 2018. április 12.

Budapesti Tavaszi Fesztivál