Kritika

Kortárs tánc

Varga Kinga: A robot lány küldetése

Zadam Társulat: exPre

Mikor Bujdosó Anna belép a színre, megkönnyebbülünk, fellélegzünk. Könnyedség libben a színpadra.

Stílparódiát látunk? Világmegváltó gondolatokat? Nem derül rá fény. Három, öltönyös-nyakkendős, egyformán felöltözött férfi – men in black, a sötét zsaruk – modern korunk sablonosan elnagyolt karakterei, szigorúan mezítlábasan. És egy tükör.

ExPre 20Fotók: Mészáros Csaba

Sokáig csak ők vannak a színpadon. Jelenlétük sűrű perceket eredményez. Mosolyt nem csalnak az arcokra, lelassul az idő. Már negyed óra után szabadulnánk.Koncentrált jelenlétük mégsem szűnik meg. Triójuk együtt mozog. Változatos, sokszor nyomasztó zenei foszlányok. Először két lábon járnak – táncolnak –, majd guggoló pózuk és a makogásuk jelzi, hogy az emberi állapot kezdeti idejébe kerültek vissza. Később feljebb egyenesednek, majd kiegyenesedik a gerincük. Jön majd még egy visszaesés, amikor megint guggoló táncukat járják. Amikor igazi férfinak érzik magukat, a tükörben tetszelegnek, és még napszemüveget is öltenek – ki nem maradhatna e gesztus. Ez párhuzamba kerül az előadást indító mozzanattal, amikor a három férfi a saját fején babrálva, egy-egy kézmozdulattal mutatja, hogy a másik mozdulatát mímeli. Ott és akkor elkezdődik a társas interakció, az együttélés.

ExPre 19

Az evolúció fogalma élénken villogni kezd a néző tudatában, mintha felírták volna nagy betűkkel a színpadra. A színlap kiköti ugyan, hogy nem maga az evolúció az, amit vizsgálni szeretnének. Csak párhuzam, allúzió, mégis olyan egyértelműen látjuk, talán szájbarágósan is, hogy nem lehet eltekinteni tőle. Az, ahogy a három férfi makog – élesen, ellentmondást nem tűrve teszik ezt –megrázó, mert szánalmat kelt, ahogy az ember buta lesz, és guggolva ugrál, miközben arról nem tud semmit, hogy korábban már milyen szintre ért el. Magunkba nézve elrémülünk.

Álmodoznak egy majom-lányról, aki egyszer csak rávetül egyikük zakót levetett, inges hátára. A mozgóképen egy ülő női alakot látunk. Zakóban van ő is, mezítlábas, kiegyenesített szép, barna haja repül, ahogy megrázza. Banánt eszik. De végül is nem az elképzelt majom-lány érkezik meg, hanem egy robot-lány.

ExPre 28

Mikor Bujdosó Anna belép a színre, megkönnyebbülünk, fellélegzünk. Könnyedség libben a színpadra. Hiába a mikrofonnal eltorzított hang, a szaggatott mozdulatok, mintha egy krimiparódiába csöppennénk. A robot-lány zseniális, a topja, a nadrágja, a karjára és a lábszárára, combjára ragasztott fekete filcdarabok, szaggatott mozgása, copfba kötött haja, szép, kifestett arca… Végez a három szerencsétlen férfivel, megbabonázza, különös, áramkörös erejénél fogva földre kényszeríti, sőt meg is semmisíti őket. Fekete lepelbe, műanyag anyagba bugyolálva végzik, maguk csavarodnak bele a lány kényszerítő hatására.

ExPre 09

Mindenképpen kontraszt van az első és második rész között. A három férfi mozgásában az állatias, az ösztönszint jelentkezik, ezzel szembe állítva jelenik meg a robotika – a színlapon: mesterséges intelligencia –, a lány révén; aki a férfiakat az ujja köré csavarja. A leírás szerint ez a mesterséges intelligencia öntudatra ébredése. Az előadást a lány jelenléte teszi élénkké. Talán nem ez a fő csapásvonal, de egyértelmű, hogy nem kiegyensúlyozottak a nemi erőviszonyok. Az első rész nyomasztó jellege és a második üdesége szembe kerül egymással. Nem eldönthető, milyen műfajt látunk, az egész talán nem több egy érdekes gondolatkísérletnél. A néző folyamatosan megpróbálja megérteni, mit lát. Az nem kérdés, hogy a nő jelenléte túlmutat önmagán: így vagy úgy, de lehengerlő alakításával egyértelműen uralkodik a férfiakon.

exPre (Zadam Társulat)

Fény: Galkó Janka. Koreográfus-asszisztens: Sebestyén Tímea. Koreográfus: Zambrzycki Ádám.

Előadók: Eller Gusztáv, Frigy Ádám, Krizsán Dániel, Bujdosó Anna.

Bethlen Téri Színház, 2018. január 18.