Kritika

Kortárs tánc

Török Ákos: Kifordított opera

Philipp György: O/A – DE PERSONIS -

Az operai emelkedettség és a legprózaibb hétköznapiság váltakozik az előadásban, dagad és lohad a szenvedélyesség, és az érzelmek is vele hullámzanak.

Nem tudom, milyen kereslet van kortárs operára hazánkban, de nem árasztanak el minket effélével. Ebben a tekintetben az Operettszínház Lőrinczy György vezetése alatt – a Székely Kriszta által rendezett Kreatív kapcsolatokkal– többre jutott, mint az Operaház a maga általában többszáz éves darabjaival.

Monteverdi Tankréd és Klorinda és Pergolesi Úrhatnám szolgáló című darabjainak fúziója Philipp György kétrészes új operája. A részek inkább mondanivalójukban függnek össze: a történetek ideális összhangról, igazi partneri egységről szólnak. Két mai történet: egy fiatal szerelmespárról és egy fogorvosról, aki beleszeret az asszisztensnőjébe.

opera

Az O/A – DE PERSONIS című alkotás már a címével is leleplez. Formáját tekintve inkább tűnik egyfajta lázadásnak az operasablonokkal szemben. Operaélcnek, ellenoperának. Nem egyszerűen csak hétköznapiak a történetek, de egyenesen ellene mennek mindannak, ami egy operát klasszikusan operává tesz: ének itt is van, de a játszók folyamatosan rápakolnak a bevett operai színpadiasságra, majd a következő pillanatban prózába zuhannak át. Mintha mindaz, ami egy operában színházias lenne, itt visszafordulna valódiságba, éppen a színháziasság túltolása, majd az abból való kizuhanások miatt.

Philipp György különleges hangterjedelmű énekes, most is énekel (és zenél), de ebben az esetben a Gergye Krisztiánnal közös, performansz-jellegű munkái legalább olyan mértékben határozzák meg az előadást, mint az operai tapasztalat. Nem véletlen, hogy az előadásban Gergye Krisztián is részt vett koreográfusként és egyfajta alkotótársként. Az installált térnek és a mozgásoknak sokkal hangsúlyosabb szerep jut, mint egy hagyományos operaelőadásban.

opera2Két szerelmi történetet láthatunk, amelyek egyként halállal végződnek, mi pedig az előre odakészített virágok bedobálásával jutalmazzuk a kiszenvedőt. Az operai emelkedettség és a legprózaibb hétköznapiság váltakozik az előadásban, dagad és lohad a szenvedélyesség, és az érzelmek is vele hullámzanak.

Az első történet egy fehérrel leterített térben játszódik, ami eleve elemeltté teszi a love storyt, ezt az elemeltséget közeli videófelvételek és emeletnyi flegmaság rántja le a kortalanból a mába. Philipp György rendezése azonban nem áll meg ott, hogy valamiféle ki- és befordított operaparódiával szórakoztasson minket; a bábszerű mozgások ugyanis (mintha akaratukon kívüli erő irányítaná a történéseket) éppen a bábszerűségük miatt önmagukban is többletjelentést adnak minden színpadi történésnek. Mózes Zoltán (aki otthon érezheti magát az Artus Stúdióban, hiszen Goda Gábor csapatának a tagja hosszú évek óta) szerelmét Bojtos Luca operaénekes alakítja, aki prózában és énekben is otthon van. Ezúttal egy butácska lányka szerepét formálja meg. Erdős Attila énekli el a történetet, amelyet Gergye Krisztián mozgása emel el teljesen a hétköznapi valóságtól.

A második történet még konkrétabb: egy fogászati love story, amelyben Erdős Attila a szerelmes fogorvos – meglehetős sármmal és érzékletesen. Ez a történet már inkább hajaz a hagyományos kortársoperai alaphelyzetre, amikor a leghétköznapibb történéseink válnak darabbá. Az első annyiban túlmegy ezen, hogy próza is van benne jócskán.

A színház nem egyszerűen lelepleződik, az élet jelenik meg általa színházként. Ami persze ordas nagy közhely, de ebben az operai kiszerelésben még nem nagyon kaptuk meg az arcunkba.

Philipp György: O/A – DE PERSONIS

opera két részben Monteverdi és Pergolesi műveiből

Alkotó előadók: Bojtos Luca, Mózes Zoltán, Erdős Attila, Philipp György // Heureka Orchestra, Lombos Pál.

Jelmez: Béres Móni. Maszk: Haraszti Janka. Mozgás: Gergye Krisztián.

Korrepetítor: Laufer Szilvia. A rendező munkatársa: Veres Borcsi. Rendezte és vezényel: Philipp György.

Artus Stúdió, 2019. március 2.