Kritika

Néptánc

Varga Kinga: Színkavalkád

Magyar Nemzeti Táncegyüttes: Mátyás, a világ királya -

Az előadás egészében a szép ruhák, a mozgalmasság, a hangos, ütemes verbunkos zene dominál.

Szép kiállítású, az erős hangosítás miatt jól hallható, és a gyerekek igényeit a látszat szerint kielégítő a Magyar Nemzeti Táncegyüttes gyermekelőadása, a Mátyás, a világ királya. Az új épület nagytermében, a Millenárison a délutáni premieren vidám gyermekzsivaj és jókedv fogadja a társulatot. A gyerekek értik a didaktikusan nekik szánt poénokat – veszik a lapot. A vezetőség részéről a köszöntőbeszédben elhangzik annak az örömnek a kifejeződése, hogy ismét saját játszóhelyen, ráadásul gyermekelőadást nyújtva bővül a repertoár.

 

Matyas kiraly Nemz Tanc 272 Fotók: Jókúti György

A pontosan meg nem határozható műfajú előadás táncos, szöveges és énekes elemeket is tartalmaz; mintha a Magyar Nemzeti Táncegyüttes egy, a kisgyermeki korosztálynak szóló csomagot nyújtana át, saját névjegyét (brandjét): ezek vagyunk mi. Nem véletlen azonban a bevezető sorok ironikus felhangja.

A szerkezetet nézve keretes történetet – négy Mátyás királyról szóló mesét –játszanak el, amelyeket a narrátor(ok) és négy kivetített nagy kép választ el egymástól. Az aktuális történet címe nagy betűkkel vetítődik a hátsó vászonra. Ezt a még olvasni nem tudó korosztály nem érti. A biztonság kedvéért ezért el is mondják. Merthogy inkább kisebbeknek szól ez a mese, a nagy gesztusok, az élénk színek, a túlzó, egymástól elkülöníthető karakterek volta erre utal. A mikroportok és az erős hangosítással bejátszott, ismétlődő verbunkos zene, az állandóan újra és újra elmondott „Mátyás, a magyarok királya”-mondat skandálása egyszerű eszközökkel ér el erőteljes hatást.

Matyas kiraly Nemz Tanc 083

A cím disszonáns, túlzó nemzeti önképet sugall. Az előadás egészét tekintve ez árnyalható, a koncepció mégsem válik egységessé. Négy történet különíthető el, melyekben leegyszerűsítetten archaikus hagyományok fedezhetők fel. Két narrátor mesél: a kocsmáros és a Mátyás királlyal együtt hozzá betérő Galeotto Marcio. Az első három történetet a kocsmáros meséli el, a negyediket Marcio. Az elsőben Mátyás a kocsmában álruhában tartózkodik, egy, a zsoldját elmulató katona betör a kincstárnokhoz, aki éppen Mátyás megmérgezését tervezi – így Mátyás időben megtudja az ellene tervezett gyilkosságot. Jutalmul a katonát tábornokká nevezi ki. Ez nem Mátyás-történet. Mátyás nem szokott csendestársként rablásban részt venni. Annyi stimmel, hogy ő maga pozitív szereplő, és igazságot tesz.

Matyas kiraly Nemz Tanc 007

A második, az ismert kolozsvári bíró története, a harmadik, amelyet a kocsmáros már Galeotto Marcio távollétében mond el a feleségének, egy olyan mese, amelyik Mátyással kapcsolatos, de nem kanonizált Mátyás-sztori (nem Galeotto Marcio írt meg, ugyanis a nem létező burkus királyról szól). Mátyás itt is pozitív alak, a mese megoldása szerint egy csodálatosan jó juhásznak adja oda a burkus király lányát. A juhokat fiatal táncosnők alakítják, csoportosan bégetnek, és tánckari formákat alkotnak fehér bundájukban. Óriáscsecsemőkhöz hasonlítanak. A nőkről ez semmiképpen sem árnyaló kifejezésmód.

Matyas kiraly Nemz Tanc 154

Érződik, hogy ezt a képet az alkotók nem gondolták végig, még ha szándékos rosszindulat nincs is mögötte. A negyedik történetet Galeotto Marcio beszéli el, mese a királyhoz férjhez adott okos lányról, amely semmilyen aspektusból nem kapcsolódik a Mátyás-mondakörhöz. A királyné sokkal okosabb: értelmes döntéseket hoz ostoba férje ellenében. A király elismeri szerető felesége nála magasabb rendű alakját. A történet nem jellemző sem Mátyásra, sem Beatrixre.

Az előadás egészében a szép ruhák, a mozgalmasság, a hangos, ütemes verbunkos zene dominál. A táncosok párokba rendeződnek, ez alakul át csoportos alakzatokká. Ennek esztétikai megnyilvánulása vitathatatlanul szép, és harmóniát sugároz.

Matyas kiraly Nemz Tanc 263

A négy történet konfúz mese-egyveleg, részleteiben egymásnak ellentmondó. Nem tükrözi a Mátyás-történetek képét, nem is értelmezi őket, de ugyanakkor nem is kritizálja. Kérdésként merül fel, hogy elég-e, ha ennyit nyújtunk a gyermekeknek? Kétségtelen, hogy nem csalódnak, sem a kicsik, sem a nagyok, sőt, kifejezetten élvezi a közönség azt, amit lát. Úgy tűnik, ami eléjük tárul, az a gyermek-táncelőadás elvárási horizontján helyezkedik el. De miért nem törekedtek ennél többre az alkotók?

A meséket színpadra írta: Zs. Vincze Zsuzsa. Koreográfusok: Appelshofer János, Sánta Gergő, Zs. Vincze Zsuzsa, Zsuráfszky Zoltán. Díszlettervező: Tóth Kázmér. Jelmeztervező: Zs. Vincze Zsuzsa. Zene: Rossa László, Szabó Dániel, Papp István Gázsa. Rendező: Zs. Vincze Zsuzsa és Zsuráfszky Zoltán

Magyar Nemzeti Táncszínház, 2019. április 2.