Kritika

Kortárs tánc

Horeczky Krisztina: Taoista táncok

TAO Dance Theater: 5 & 9 -

…az előadók mintha az alvajárók tudatállapotában volnának; a szemük végig csukva.

Az „experimentális minimalizmus” kínai képviselője, Tao Ye 2008-ban alapította meg a világ egyik legkülönlegesebb kortárstánc együttesét. Az 1985-ben Csungkingban született, rendkívül rugalmas testű táncos-koreográfus viszonylag későn, 12 éves korától kezdett el táncolni ‒ nagymamája biztatására, támogatásával. A Shanghai Army Song & Dance Ensemble, a sanghaji Ji Xing Dance Theatre, majd a Beijing Modern Dance Company tagjaként tapasztalatot szerzett a tradicionális, a néptánc, és a modern tánc terén is.

Numerical Series (Számsorok) című sorozatának első darabja, a Steve Reich zenéjére készített Weight x3 programdarabnak is tekinthető. A magát filozófusnak is mondó-valló Tao a 3-assal kezdte a számsort – kihagyva az 1-et. Merthogy ezt az opust követte a 2011-es 2, majd sorban a 4, az 5, a 6, 2014-ben a 7, a 2015-ös 8, és három évre rá a 9. A 2017-es Straight Line Trilogy (Egyenes vonal-trilógia) a 6, 7, és 8-as opusokból áll. A 7-es kivételével, melynek komponistája Tao Ye, mindegyik konceptmű zenéjét, hangkulisszáját az avantgárd Xiao He szerezte. A társulat először 2016-ban lépett föl hazánkban; a Trafóban adták elő a 6-ot és a 7-et. A kompánia alapításának tizedik évfordulóján, 2018-ban közölte a The Theatre Times a szabadúszó újságíró-kritikus Yue Zhu igényes esszéjét az együttesről, főleg a Straight Line Trilogyra összpontosítva. Az írásba beékelt előadás-trailerek meggyőzően igazolják, hogy Tao azonnal fölismerhető vízjegyekkel bíró, senki máséval össze nem téveszthető, és senki máséhoz nem hasonlítható világot teremtett.[1]

5 9 tao dance theater original 134094A fotó forrása: Nemzeti Táncszínház

A művek többsége ‒ így az eddigi oeuvre ‒ a „body art” meghatározással írható le talán a legpontosabban; Tao alkotásai ugyanis olyanok, mint a mozgó szobrok. Eltekintve a rendkívül sokszínű, 2009-es Weight x3-tól, a Numerical Series darabjai hagyományos értelemben nem tánc-, hanem sokkal inkább mozgás- és/vagy mozdulatprodukciók. A koreográfus számára az alfa és ómega a test; munkáiban a hajlékony gerincű, fizikai megjelenésükben nemtelen előadók ismétlődő mozdulatsorokat hajtanak végre egyszerre – és ritkán van köztük fizikai kontaktus. Azaz: általában még csak nem is érnek egymáshoz. (Amennyiben nem tévedek, az 5-ben 3 férfi és 2 nő, a 9-ben 5 nő és 4 férfi táncos szerepel.) E mozgásnyelvben a felsőtest a hangsúlyos. Az egyenes vonal – mint alapmotívum is ‒ mindegyik műben megjelenik; a tapsrendnél az ugyanolyan uniszex-öltözetet viselő szereplők katonás, egyenes sorba állnak.

Tao Ye nemiségtől mentes, mégis érzéki androgün-esztétikájára fogékony volt a kínai divatipar is; a rangos társulat együttműködött több divatmárkával, -magazinnal, -fotográfussal, és eddigi történetében háromszor szerepelt a kínai VOGUE-ban. A 2015-ös párizsi divathéten közreműködtek az ikonikus japán kreátor, Yohji Yamamoto Y-3 című divat-showjában. Tao Ye felesége, Duan Ni külföldi karrierje során táncolt Shen Wei New York-i együttesében és a londoni székhelyű Akram Khannál is. Az alkotó igen visszafogottan beszél arról, hogy ki mindenki hatott a művészetére, de afféle példaképének nevezi a Cloud Gate Dance Theatre alapítóját, a tajvani Lin Hwai-mint és Shen Weit. (A Cloud Gate Dance Theatre 2009-ben, a Shen Wei Dance Arts 2008-ban, majd 2011-ben vendégszerepelt Magyarországon, a Nemzeti Táncszínház meghívására.)

Részlet az 5-ből

A 2013-as 5 erős vizuális élményként átlép a képzőművészet határterületére is. A szürke ruhát viselő öt előadó a felütéskor egymásnak háttal, egyenes sorban fekszik. Eztán – gyakran ellenpontozva az egyre harmonikusabb, líraibb zenét, többször zongorajátékkal – egy testté válva gurulnak, gördülnek át egymáson, különös alakzatokat leírva, többször fölfelé meredő, a magasba felnyújtott lábakkal. A nagyon lassú tempójú, hipnotikus hatású koreográfia néhány motívumra épül, ezek ismétlődnek rendre – miközben az úgynevezett öt taoista elem (Fém, Fa, Víz, Tűz, Föld) által inspirált zene folyamatosan változik, egyre harmonikusabb, zenei motívumaiban egyre gazdagodik. A lenyűgözően eredeti munka sajátja, hogy az előadók mintha az alvajárók tudatállapotában volnának; a szemük végig csukva. Az érzéki bravúrmű számos képzettársítást kínál(hat), ám hasonlóképp a legmegragadóbb, legmélyebb, minden sallangtól megszabaduló költészethez, ellenáll annak, hogy köznapi szavakra fordítsuk le – líráról prózára.

Mindenesetre a roppant koncentrált, meditatív munka számomra szoros kapcsolatot mutat a születéssel, a halállal, továbbá a való/földi világon kívüli létezéssel, ha úgy tetszik, a szellemvilággal, a másvilággal is – bizonyos pillanataiban pedig a szexualitással. A félórás darab leginkább a 8-cal rokonítható, melyben a hátán fekvő nyolc előadó fekete, testhez simuló dresszben végez minimálmozgást, tökéletes szinkronban, főleg a felsőtestük mozgatásával.

A szünet után látható 9 – mint az ismertetőben olvastam ‒ a TAO Dance Theater által kidolgozott, mára lezárt és befejezett „Körkörös mozgásrendszer” summázata, melyben az előadók mozdulatai „a »káosz« alatt rejlő kódszerű rendszert képeznek”. Jelentsen ez bármit is: Tao Ye-nek egy-egy remeklése után nem okoz gondot előállni egy újabb mesteri (pár)darabbal az estjein – ám a legutóbbi, 2018-as műve közel sem bizonyult olyan magával ragadónak, mint az 5.

Eltérően a Numerical Series többi opusától a huszonegy perces munka hagyományosabb kortárstánc-darab, a megannyi kortárstánc műre jellemző megoldással, sőt, panelekkel, klisékkel. A meglehetősen ingerszegény produktumban emberi hangokra vagy hangkulissza nélkül, csendben mozog a kilenc előadó – az emberi hangok a meditációs hangokra, kvázi-énekre emlékeztetnek. A repetitív mozgásnyelv improvizatívnak tűnik (de nyilván nem az); egy-egy táncos néha fölborítja a rendszert: fejen állásból átfordul, vagy cigánykerekezik, és van, hogy az összes szereplő egyszerre eldől. El kellett telnie egy bizonyos időnek, mire rájöttem, hogy a koreográfiában fel-feltűnnek az 5 bizonyos elemei – de kétségeim vannak afelől, hogy ez a szellemesség, játékosság a szakmabelieken kívül szemet szúrt-e bárki másnak is. Főleg merthogy nem pusztán az előadók vannak szürkében, hanem kissé szürke, jellegtelen maga a darab is – amely nem ad lehetőséget a táncosoknak arra sem, hogy az egyedi képességeiket, virtuozitásukat megmutassák. A mozgásuk a térben pedig nem eléggé érdekes.

Ennek dacára: a TAO Dance Theater estje különleges élményt hozott, nagyszerű pillanatokkal. Figyelemmel repertoárjuk rendkívül magas nívójára is (például: Weight x3; 4; Straight Line Trilogy), jó volna őket újra látni.

TAO Dance Theater: 5 & 9

Koreográfia: Tao Ye. Zene: Xiao He. Jelmez: Tao Ye (5 & 9), Duan Ni (5 & 9), Li Min (5). Világítástervező: Tao Ye, Ma Yue.
Előadók: Duan Ni (5), Huang Li (5 & 9), Ming Da (5 & 9), Yan Yulin (5 & 9), Guo Huanshuo (5 & 9), Zhang Qiaoqiao (9), Fan Min (9), Liu Xichao (9), Yi Yi (9), Huang Ting (9).

Nemzeti Táncszínház – Nagyterem, 2019. május 8.

.

 

[1] Yue Zhu: A return to the body: TAO Dance Theatre and its „Straight Line Trilogy”. The Theatre Times.com, 2018. október 11. https://thetheatretimes.com/a-return-to-the-body-tao-dance-theatre-and-its-straight-line-trilogy/