Kritika

Balett

Pofa be és táncolj!

Hézső István kritikája a berlini fiatal koreográfusok estjéről

lead_hezsoNagyon nehéz lehet ma kezdő, kísérletező koreográfusnak lenni, pláne Németországban, ahol korunk két legjelentősebb koreográfusa, Pina Bausch (aki már sajnos elhagyott bennünket) és a még mindig nem kiégett William Forsythe befolyásol(hat) minden kezdőt. A lényeg és a nehézség az, hogy olyan művek szülessenek, amelyek alig „klónozzák” valamelyikőjüket.

 

Hézső István kritikája a berlini fiatal koreográfusok estjéről

Nagyon nehéz lehet ma kezdő, kísérletező koreográfusnak lenni, pláne Németországban, ahol korunk két legjelentősebb koreográfusa, Pina Bausch (aki már sajnos elhagyott bennünket) és a még mindig nem kiégett William Forsythe befolyásol(hat) minden kezdőt. A lényeg és a nehézség az, hogy olyan művek szülessenek, amelyek alig „klónozzák” valamelyikőjüket.

 

A Berlini Állami Balett olyan együttes, amelynek nincs állandó koreográfusa. Vladimir Malakhov sztártáncos és balettigazgató ritkán készít koreográfiát – lehet, hogy ezért hálával kell tartoznunk neki. De hát szíve, tehetsége inkább a klasszikus balettkánon felé hajlik, és ez persze nem baj. Tavalyi nagysikerű – és kitűnő – La Perije mellett nagyon fontos, hogy új, kortársbalett-alapú táncművek is kerüljenek a társulat repertoárjára. Ilyen workshop jellegű kísérletezést majdnem mindegyik nagyegyüttes folytat – igaz, rendszerint a szezon végén. Itt újdonság azonban, hogy a Shut up and Dance! Reloaded (Pofa be és táncolj! Újratöltve) című műhelymunka lehetőséget ad a kísérletezésre, és nem egyszeri esetként, hanem – recycling alapon – az előadás a repertoár része lesz, a társulat többször is táncolja majd.

 

berlinbalett2
fotók: www.staatsballett-berlin.de

 

Az estet a Komische Operben láttam: más színházak mellett itt is játszik a „Balett”, mivel a Linden Operát éppen renoválják. Amúgy a színház nézőtere nagyon emlékeztet a Budapesti Operettszínházéra, de hát ugyanazok építették mind a kettőt: a híres bécsi Helmer und Fellner cég.

 

A merész cím és koncepció már eleve meglepő, kicsit „berlinies”, a pofa (Schnauze) mellett utal a berlini népség csípős és arrogáns pofázására. Az együttesből hét táncos kapott lehetőséget, hogy többé-kevésbé kiérlelt műveikkel a nézők elé lépjen. A műsor két részből áll, amit a technikai háttér és a művek hosszúsága talán indokol is. Az első részben kizárólag olyan táncdarabokat látunk, amelyeknek nem, vagy alig van díszletük, így a színpad teljes méretében nyitva van, láthatók a zsinórpadlás, a hidak, a húzókötelek. Mindez csodák csodájára csak részben vonja el a figyelmet, például akkor, ha a mű hirtelen érdektelenné válik (sajnos volt ilyen). Egyébként a „meztelen” színpadot a fény (is) öltözteti – már amikor…

 

berlinbalett4

 

 

Nagyon nehéz lehet ma kezdő, kísérletező koreográfusnak lenni, pláne Németországban, ahol korunk két legjelentősebb koreográfusa, Pina Bausch (aki már sajnos elhagyott bennünket) és a még mindig nem kiégett William Forsythe befolyásol(hat) minden kezdőt. A lényeg és a nehézség az, hogy olyan művek szülessenek, amelyek alig „klónozzák” valamelyikőjüket. A táncos zsigeri memóriájában – még ha pillanatokra is, de – mindig ott van a lehetőség meríteni a fent említett két koreográfuszseni műveiből, talán még akkor is, ha egyikben sem táncolt.

 

Feltűnő, hogy a hét koreográfus nagyon táncos darabokat készített, talán egyik-másik még túl is mozgatja a táncosokat. Ácsorgás, kósza lődörgés, profán mozdulatok csak ritkán láthatók. De igazán átütő koreográfustehetséget – én legalábbis – nem fedeztem fel. Amúgy a művek címe és tartalma – ahogy ez ma szokás – nem nyújt fogódzót. Sztori, mondanivaló vagy pszichológiai dimenzió aligha van bennük… Szerencsére?

berlinbalett3

 

Különösen megmaradt bennem a Will című kettős, Martin Buczkó koreográfiája. (Higgyék el, nem azért, mert a koreográfus magyar, hiszen én igazi nemzetiségnek a tehetséget tartom.) A Will lírai, nagyon kimunkált koreográfia, és jól van megvilágítva. Az első részből még meg kell említenem a Sonett XVIII című Tim Plegge-művet, amely három férfire és egy nőre komponált, némi homoerotikát is tartalmazó balett, és Phillip Glass Metamorphosen nr. 4 / nr. 2 című sejtelmes zenéjére nagyon jól táncolnak benne.

 

berlinbalett5

 

 

Az második rész (Egopoint címmel) már díszletek között megy: körfüggöny előtt egy óriási fémcső-háromszöget, mintha egy űrutazás kelléke volna, tekernek, felállítanak, manipulálnak a táncosok. A zene és táncnyelvezet egyfajta diszkóhatást mutat, és a felvonás – nekem legalábbis – túl hosszú: tizenöt-húsz perccel kevesebb talán szerencsésebb lett volna. A koreográfus Nadja Saidakovaja, a társulat igazán kitűnő balerinája. Egyébként az egész est konklúziója, hogy a berlini társulat táncosnői lényegesen jobbak, erősebbek, mint a férfitáncosok. Részemről egy mínusz pont jár azért, mert Európa jelenleg egyik legjobb fiatal balerinája, Pollina Szemjonova nem szerepelt az esten.

 

Berlin, 2010. december 8.