Kritika

Kortárs tánc, Balett

Kutszegi Csaba: SŐT!

sissi kampf leadSissi Őszi Tánchét (első három nap) – KRITIKA

Két együttes is az idei, negyedik Sissi Őszi Tánchétre időzítette a bemutatóját. Ez egyértelműen a rendezvény rangosodását jelzi, hiszen a (tánc)fesztiválok jelentőségét leginkább az emeli, ha színvonalas bemutatók találhatók a műsorán. A SŐT7 szervezői mindemellett hasznos szakmapolitikai elveket is szolgálnak: élénkítik az országos táncélet vérkeringését.

 

A SŐT7-en évről évre fellépési (SŐT: premierlehetőséget) nyújtanak olyan vidéki együtteseknek, melyek nem elégszer vendégszerepelnek a fővárosban. Ez fontos a Budapesten koncentrálódó szakmának, mert megismerheti a vidéki műhelyek munkáit, a vendégszereplők számára pedig kiemelten fontos valamennyi újabb megmutatkozás.

Az első napon a házigazda, a Bethlen Téri Színházban működő Közép-Európa Táncszínház mutatta be Click című új előadását, melyet Ujszászi Dorottya koreografált, aki egy éve az Ifjú Koreográfusok Fórumán tűnt fel az erzsébetvárosi táncteátrumban. Ujszászi a Clickben folytatja a tavaly a KET-tel elkezdett kísérletét: a kortárs táncot a salsával igyekszik társítani. Szót is alkotott az új stílus megnevezésére: consla.

sissi click montazs 3

Horváth Adrienn, Kovács Péter és Hargitai Mariann a Clickben / fotó: Dusa Gábor

A koreográfia ezúttal is szakmailag színvonalas, ügyesen kapcsolódnak össze benne a különböző táncstílusok, de – a Click alapján – a conslából az újszerűség varázsa elillanni látszik. A kísérletek második, harmadik fordulóiban jelentősen emelni kell a tétet, a már nem annyira újszerű ötlet többedszerre csak akkor él meg, ha további fejlesztés és/vagy elmélyült, invenziózus alkotómunka van belefektetve, és társul hozzá valamilyen tartósnak mutatkozó, egyedi kifejezésmód. Az elmélyült munka a Clickből sem hiányzik, de valahogy nem üt az előadás úgy, ahogyan az ember azt várná. Mondanivalóból, üzenetből nem markol sokat (ez táncnál egyáltalán nem nagy baj, SŐT...), de akkor koreográfiai leleményekben gazdagnak, tánctudásban és előadásmódban sziporkázónak kellene lennie. Leginkább – az alkotóktól és az előadóktól is – a kockázatvállaló bátorságot hiányolom a Clickből. Salsát (és semelyik formációs táncot) nem lehet visszafogottan, szerénykedve interpretálni. Bár jómagam nem szeretem az amúgy általam igencsak csodált versenytáncosok ízlésem szerint túlzóan hivalkodó mimikáját és a hasonló testgesztusaikat, de a „pasztellszínű" latintánc-elemekkel sem tudok mit kezdeni. (Ráadásul a salsa szó eredetileg fűszeres szószt jelent.)

sissi click hargitaiHargitai Mariann a Clickben / fotó: Dusa Gábor 

A Clickben persze vannak felfokozott, hangulatos jelenetek is, de ezekben sem annyira koreográfiai ötletek (vagy ezekhez társuló különleges tartalom) forrósítják a hangulatot, mint inkább egyes szereplők kedves, szolid humora, vagy éppen harsány, parodisztikus „hülyéskedése". (Az előadás örök témákról szól: szerelemről, párkapcsolatról, magányról, felfokozott vágyakról, csalódásról, búsongásról – hol játékosan, hol komolyabban. Beszédes és reális, de kicsit egysíkú az a megfelelés, hogy a vidámabb tartalmakhoz általában salsa-elemek, a bánathoz pedig kortárs tánc kapcsolódik.)

A kortárs táncnak is nagyon jót tesz, ha eredeti egyéniségek tolmácsolják, a salsában meg egyenesen nélkülözhetetlen a megfelelően kivitelezett-adagolt hivalkodó nőiesség és macsós férfiasság. E kritériumoknak a Click előadói közül Hargitai Mariann, Horváth Adrienn és Ivanov Gábor felel meg – különböző egyéniségekkel, eltérő módokon, stílusban, de végig érdekesen-tartalmasan. A többieknek nem ártana egy erős kézzel abszolvált, használat előtti lelki felrázás; ez Jakab Zsanettra is igaz, aki amúgy mindig megbízhatóan és elnyűhetetlenül abszolválja a tánctechnikát.

Feledi János következetesen megy a maga útján, dolgozzon a Feledi Project produkcióiba meghívott kitűnő táncművészekkel, avagy a Kecskemét City Balett fiatal, tehetséges gárdájával. A Kampf című legújabb koreográfiáját a kecskemétieknek komponálta, ennek bemutatójával jelentkezett az együttes a SŐT7-en.

sissi kampf1

Matkovics Norbert, Domán Dalma, Szóka Roland, Földesi Milán és Szőllősi Krisztina a Kampfban /  fotó: Jókúti György

Feledi következetessége abban is megnyilvánul, hogy ezúttal is irodalmi mű ihlette, melyet persze igencsak szabadon kezel. Tehát nem cselekményes táncjátékot állít színre, hanem az ihlető forrás eszenciáját megragadva, hangulatokat, kapcsolatokat, konkrétumoktól elvonatkoztatott emberi kérdéseket fogalmaz és jelenít meg táncnyelven. Ez nem újdonság a tánctörténetben. Minden hasonló próbálkozás aktualitását, létjogosultságát, sikerét és értékét nem a megdöbbentő újszerűsége, hanem a létrehozott előadás táncminősége adja. Persze a szűken értelmezett táncminőség mellett nem lényegtelen tartozék a színháziság, a látványvilág és a technikához-formához társuló üzenet, mondanivaló sem. SŐT: ez utóbbi nagyban meghatározza az opus egészét, a legtöbbször úgy, hogy a túl bonyolult, utalásos (irodalmi-társművészeti-történeti) alapképlet súlyos koloncként nyomja agyon a táncot. Mert nagyon rossz, ha azt a bizonyos alapképletet szájbarágós jeleneteken keresztül sulykolják a nézőbe, de az is tönkreteszi a koreográfiát, ha a benne megjelenő absztrakciók megfejthetetlenek, vagy nagyon nehezen értelmezhetők. Ha bármelyik irányba elbillen az előadás, hiába a sokat gyakorolt, nehéz, technikás tánc, a koreográfia üres, érdektelen látványossággá válik.

sissi kampf2

Domán Dalma és Földesi Milán a Kampfban / fotó: Jókúti György

Borotvaélen kell tehát elegánsan végigtáncolnia annak a koreográfusnak, aki a Felediéhez hasonló, modern-kortárs balettnyelven nyilvánul meg. Inog is a kecskeméti Kampf már a kezdetektől fogva. Ha bele is nézek egyáltalán előadás előtt az „alkotói" szóróanyagba, általában csak felületesen átfutom azt. A Kampf esetében azonnal szembeötlik, hogy az előadást két nagyon ismert (talán a két legismertebb) Radnóti-vers ihlette. Ilyenkor engem rögtön kétségek kezdenek el gyötörni, nem véletlenül, hisz nem egyszer közeli tanúja voltam olyan esetnek, hogy a premier előtt néhány nappal, a koreográfia elkészülte után „derült ki" róla, hogy tulajdonképpen egy ismert vers ihlette. Feledi Jánosról persze nem tételezek fel semmiféle ilyen sandaságot, de szerintem általánosan ismert irodalmi alaphoz csak akkor szabad nyúlni, ha a táncalkotónak egészen markánsan újszerű mondandója, víziója van a kiválasztott alkotásról. E tekintetben nekem nem elégséges az, hogy az Erőltetett menetről és a Hetedik eclogáról aktuális, „mindennapi küzdelmeinkre" is asszociálhatunk.

Ha eme eredendő lazaságon túlteszem magam, örömmel nyugtázhatom: a Kampf még a Radnóti-utalással sem billent le a megjárandó borotvaélről, mert keretek között marad, artisztikuma végig ízléses, nem nagyon elvont és nem akar szájba rágni, valamint az elvárhatónak megfelelő a táncminősége. Az előadás Radnóti-utalás nélkül is megállná a helyét, SŐT: szerintem érdekesebb, értékesebb volna.

sissi kampf3

Szóka Roland és Matkovics Norbert a Kampfban / fotó: Jókúti György

Az elején háttal állnak a szereplők, egy közülük mindig hirtelen földre esik, majd felkel. Jó az expresszív felütés, kár, hogy elkerülhetetlenül eszembe jut róla: „bolond, ki földre rogyván fölkél...". Később az egy fénycsíkkal határolt négyzet közepén álló Szóka Rolandot a sarkokból verbálisan vegzálják: „mozdulj, mozdulj!" (kár, hogy eszembe jut: „vándorló fájdalomként mozdít..."). Ám a „központi szereplő" mindig a tánc, a míves, koreografált mozgás. Feledi igényes testnyelve kihívás a szereplők számára, de mind az öt fiatal táncos állja a harcot: tehetségesen, szépen dolgoznak, ihletett színészi jelenléttel teremtenek hangulatot. A közös táncokból kisebb szólók és kettősök válnak ki, jó az első női-férfi duett (Domán Dalma és Földesi Milán), energikus a gázmaszkos férfiak kettőse is (Matkovics Norbert és Szóka Roland). Később a férfiak a négyzet fény határvonalán róják útjukat, miközben a két nő (Domán Dalma és Szőllősi Krisztina) belül fekszik (jól sikerült a kép), értelmezhető, erős szimbólum a gazdátlan cipők halma – mint ahogy ellentétként a lábra kerülő, és „menetelni kezdő" bakancsok látványa is. És kellőképpen artisztikus a vérrel írt újabb verbális kommunikáció: a táncosok vörössel szavakat festene a fehér padlóra: „halál, élet, otthon..." A Kampf hibáival és erényeivel együtt fontos esemény a fiatal Kecskemét City Balett életében, de nem gondolom, hogy kiugró teljesítmény volna Feledi János életművében.

sissi utolsók

Utolsók

A harmadik napra a GG Tánc Eger hozta el a friss, tavaszi premierjét, a Gergely Attila koreografálta Utolsók című előadást. Örömmel láttam, hogy a szintén igen fiatal táncegyüttes rengeteget kupálódott, mondhatni, nagykorúvá ért mióta legutóbb láttam, a táncosok technikában, általános mozdulat- és tánckultúrában, valamint előadói felkészültségben is sokat fejlődtek. Gergely Attila eddigi szerteágazó előadóművészi és alkotói tevékenységéért megbecsülést érdemel, de ez a koreográfiája nekem csalódást okozott, SŐT: súlyos tartalmi-dramaturgiai elhibázottsága miatt sem élvezni, sem értékelni nem tudtam az előadást.

A Kampfnál feleslegesnek gondolom a közismert remekművekre utalást, az Utolsók esetében pedig nagyon gyengének, színvonaltalannak tartom a saját készítésű tartalmi-gondolati alapot. Mivel a színlapon másra utaló információt nem találtam, feltételezem, hogy a felhangzó szöveget és a koreográfia alapsztoriját is Gergely Attila írta, találta ki. A világ legelhagyatottabb katonájának története egyszerűen bugyuta és néhány részletében szabályosan visszataszító. A megjelenítésében a durva erőszak nem sokkoló és felháborító (a térden állva életükért könyörgő-zokogó rabokat a hajdani „tiszta ember" katona primitív szövegeket üvöltve sorban lelövi), hanem értelmetlenül, megalapozatlanul és motiválatlanul undorító. És ezek után nézőként ezzel a brutális gyilkossal kéne együtt éreznem, merthogy „nem is másokat gyilkolt meg, hanem önmaga elfelejtett részeit". Sok olyan filmet, irodalmi alkotást ismerhetünk, amelyekben gonosztevők emberi tulajdonságai tárulnak fel, együttérzésre késztetve a nézőt. Ám Gergely Attila katonájának semmilyen hiteles emberi tulajdonsága nem tárul fel. Ezért nem is érdekelnek a vágyai, a látszólagos megtérése, a szenvedése, és nem érdekelnek a kiskoporsóval szürreálisan keringőző iskolás lányok, a meggyilkolt nő szelleme és a fehér leples megbocsátók kara sem, mert ők is csak a primitív gyilkos tartozékai. Így teheti tönkre a táncot, így iktathatja ki élvezetének lehetőség az elhibázott tartalom, az átgondolatlan mondanivaló.

Műalkotásokban az erőszak ábrázolása lehet jótékonyan sokkoló, de ahhoz az alkotónak igen körültekintően mélyre kell mennie. Felszínes, durva keménykedésből még az ellenpontozás sem varázsol művészetet. A szakmának korábban is, de mostanság különösen szüksége lenne a szürke állományának erősítésére. Ehelyett szakmai szervezetek vezető köreiből is elméletiember-ellenes deklarációk hallhatók. Erről persze Gergely Attila mit sem tehet, ő csak jónak hitt egy eleve elhibázott ötletet. De ha a táncművészet kiveti magából a szélesebb látókörű, urambocsá' művelt, gondolkodó embereket, és intézményesen asszisztál a kritika elfojtásához, akkor hamar ki fog iratkozni a jelenünkre, a valós kérdésekre reagálni képes, intellektuálisan is élvezhető, releváns művészetek közül.

Ám ez egy másik történet. Az Utolsóktól függetlenül Egerben újra erősödik a tánc, a SŐT7 pedig idén is pezseg – és ez örvendetes.


A Sissi Őszi Tánchét első három napja

Közép-Európa Táncszínház: Click
Kecskemét City Balett: Kampf
GG Tánc Eger: Utolsók

Bethlen Téri Színház, 2015. november 14-15-16.