Kritika

Kortárs tánc

Kovács Natália: „Holmi álom álma”

Pataky Klári Társulat: We live happily – KRITIKA

…nem kisebb kérdéseket tesz fel, mint a boldogság mibenléte, vagy az élet célja, értelme. De hát miért is kérdezne könnyűt, aki kérdezhet nehezet is?

Üres tér. Fekete takarás, fehér parkett. Színes ruhába öltözött, civilnek tűnő alak töri meg a semmit. Villanó képek: egy póz a fényben, majd újra sötétség. Lufit tartó ember. Sötétség. Most már ketten vannak, és egyikük a kezéből fülhallgatót formáz a másik fülére, úgy duruzsolja, mintha hipnotizálni akarná: „we live happily, we live happily, we live happily”. Eszembe jut, hányszor és hányszor találkozunk hétköznapjaink során ezzel az egyszerű állítással direkt vagy indirekt módon, és mennyire különböző lehet a valós jelentése, kontextustól függően. Lehet őszinte megállapítás, hamis önámítás, vagy akár óriásplakátokon virító üzenet, amely tagadni hivatott a problémákat, amelyeket nap mint nap tapasztalunk. Pataky Klári új koreográfiája a We live happily nem kisebb kérdéseket tesz fel, mint a boldogság mibenléte, vagy az élet célja, értelme. De hát miért is kérdezne könnyűt, aki kérdezhet nehezet is? A fontos csak az, hogy képes legyen érdekfeszítően, releváns nézőpontból megközelíteni a felvetett problémákat. Pataky előadása ebben sajnos egy kissé alulteljesít.

wlive KK1Bot Ádám, Simon Renáta és Sebők Cintia / fotó: Kovács Krisztina

Mikor megint felgyúlnak a fények, már négy alak táncol; egy ütemre lépnek a vidám mandolinzenére. A továbbiakban az egyórás előadás alatt a négy táncos, Bot Ádám, Maday Tímea Kinga, Sebők Cintia és Simon Renáta hol külön-külön, egy érzést és sajátos személyiséget felmutatva, máskor mindannyian együtt, összetartozó csoportként, megint máskor pedig párosával, két ember viszonyát, esetleg konfliktusát elénk tárva jelenik meg a színpadon. Egyszer vidám zenére mozognak összehangoltan, majd komolyabb, lassabb, széteső betétek következnek, vagy olyanok, amelyekben nem is szól zene, pusztán a testek mozgása, a talpak súrlódása, a táncosok zihálása kelt atmoszférát. Akár az élet, Pataky koreográfiája sem nélkülöz fájdalmat és humort.

wlive BR1Bot Ádám és Maday Timea Kinga / fotó: Barkó Rózsa

A gond tehát nem ezzel, inkább a dinamikával van. Lassabb és pörgős részek váltják egymást, és minden egyes ilyen etap eltérő, sajátos hangulatot áraszt, bár a mozdulatok egyre többször visszaköszönnek, egyre inkább ismerősek. Sajnos a váltások nem elég dinamikusak, így gyakran kissé unalmassá nyúlik egy-egy rész, ezáltal ellaposodik az előadás dramaturgiai felépítése. Továbbá a többször elismételt „we live happily” úgy hat, mintha az alkotók kissé erőltetnék, hogy átjöjjön az üzenet.

wlive BR2Simon Renáta / fotó: Barkó Rózsa

Azonban nem ez az egyetlen szereplő szövegelem, elhangzik egy részlet Pedro Calderón Az élet álom című drámájából is: „Mi az élet? Őrület. / Mi az élet? Hangulat. / Látszat, árnyék, kábulat. / Legfőbb jói: semmiségek / Mert álom a teljes élet, / Holmi álom álma csak.” És valóban álomszerű keretezést kap az egész színpadi látványvilág. Álomszerű a fények játéka, a villanásnyi képek az elején, vagy az a rész, amelyben vörös fényárban úszik az egész tánctér, és a táncosok egyre zaklatottabban mozognak, arcukon egyre inkább feldúltság, sőt félelem tükröződik – akár egy rémálomban. De megjelenik az őrület is: Bot Ádám előre görnyedve minduntalan mellét döngeti, majd mellé áll Sebők Cintia, aki egy-egy váratlan pillanatban a földre veti magát, ám egy idő után már nem magától terül el, hanem Bot taszítja őt le; férfi a nőt, kíméletlenül. Szintén őrültségre utal az a mozzanat, amikor a négy táncos, egymás mögé állva sort alkot, és felváltva követik egymást, mindegyik váratlan mozdulatokat tesz, furcsa, bizarr hangokat ad ki magából: mély sóhajok, zavart nevetések, dübörgő melldöngetések hangoznak el. De arra a sorra is reflektál az előadás, miszerint az élet hangulat. Hiszen nem mesél történetet, nem mutat konkrét eseményt vagy történést, sokkal inkább benyomásokat, érzéseket, hangulatokat villant fel.

We live happily (Pataky Klári Társulat)

Előadók: Maday Timea Kinga, Sebők Cintia, Simon Renáta, Bot Ádám.
Koreográfus: Pataky Klári.

Bethlen Téri Színház, 2016. február 13.