Kritika

Kortárs tánc

Péter Márta: Selyemút

dűne-leadKözép-Európa Táncszínház: Dűne – KRITIKA

S bár az első zenei részlet minden szépsége, meditatív lebegése mellett még más irányt, akár kommerszebb „kiteljesedést" is hozhatott volna (ahogyan olykor az egysíkú akusztikai kellemességek mellett ki szokott alakulni a mozdulatok üresbe forduló végtelen ragozása), az egész darabot szemlélve előtűnik egy tiszta alkotói mértan, amelyben minden részlet pontos helyet talál.

Cikk folytatása

Kortárs tánc, Balett

Turbuly Lilla: Csoportterápia

ritus-leadSzegedi Kortárs Balett: Rítus – KRITIKA

Erő, barbárság és a nevetségességig kifinomult dekadencia harcából tehát nem meglepő módon az előbbi kerül ki győztesen. Súlyosabb – bár nyilvánvalóan kevésbé szórakoztató – lehetne az előadás, ha ez a kontraszt nem lenne ennyire éles, és a dekadencia ábrázolása nem lenne ennyire nevetséges.

Cikk folytatása

Szoboszlai Annamária: Az atommag fájdalma és öröme

leadhouse1L-E-V – Sharon Eyal és Gai Behar: House - KRITIKA

Észre kell venni, hogy egy új emberképpel állunk itt szemben, s a kép kialakításának eszközei közé tartozik például a hétköznapi gesztusok – a nyelvöltés – kifejező mozdulatelemmé emelése, vagy a nemi aktus nyilvános volta. Vagyis a profán megemelődik, és nemesedni akar. Új szépség(ideál) akarja megvetni a lábát.

Cikk folytatása

Balett

Varga Kinga: Nem píszí indiánábrázolás

western-leadPécsi Balett: A Jó, a Rossz és a Csúf COLOS – KRITIKA

A felelevenítés tökéletes, tér- és időérzékünket el is veszítjük, csak mikor lovaglást és lövést imitálva mozogni kezdenek, ötlik fel bennünk, hogy hát persze, hiszen ez egy táncelőadás. És ebben a pillanatban igazolódik az előzőleg citált mondat a western táncszínpadi helyénvalóságáról.

Cikk folytatása

Kovács Natália: 1+1=11

lead 111Psix project: 11– KRITIKA

Ahogy a vászon is fehér, úgy eleinte néma csend övezi a színpadot, amíg csak egy tehetetlenül heverő női test uralja a teret. Amint azonban elkezd mozogni, a zene mozgása is követi az övét, s ahogy a képekben, úgy a hangokban is kivetülnek lelkiállapotának különböző fázisai, vidám vagy éppen fájdalmasabb hangulata. A zenében is ábrázolódik a nő infantilis énje, de akárcsak képzelete, úgy apránként a zene is erős, erőszakos káosszá fajul.

Cikk folytatása

Kortárs tánc, Balett

Kutszegi Csaba: Kicsi balettek nagy muzsikára

verdi-leadInversedance – Fodor Zoltán Társulata: Verdi miniatures – KRITIKA

Magyarországon szerintem sokkal jobb lenne, ha a koreográfusok gyakrabban fluktuálnának egymás műhelyei között, és a táncosok sem ragadnának le hosszú évekre egy csapatban. Szóval, Fodor Zoltán jól tette, hogy meghívta Fejes Ádámot, Gergely Attilát és Zachár Lórándot.

Cikk folytatása

Kortárs tánc

Petrova Mira: Az utolsó bolygó

Utolsó vacsora-leadUtolsó vacsora - á la carte Góbi – KRITIKA

...a darab címe nem von maga után semmilyen konkrét történetet, az Utolsó vacsorához kapcsolódó kifejezett mondanivalója nincs. Nem is várom, hogy legyen; az előadás hangulatához és a már említett mozgáshoz az élesen elhatárolható szakaszok ellenére folyton eluralkodó, gyakori gesztushasználattal színesített káosz illik jól.

Cikk folytatása

Kortárs tánc

Kutszegi Csaba: Hollónyomok a vásznon

hollók2 leadNagy József & Szelevényi Ákos: Hollók – KRITIKA

A performansz üzenete nem egyedi, nem is újszerű: minden azonosulás egy másik lénnyel önmegismerés is egyben. Amire az érző-gondolkodó lények azért törekednek, hogy öndefiníciójuk után esélyük legyen nyomot hagyni a múló időben. Ennek személyes sikerében holló és ember között alig akad különbség.

Cikk folytatása

Kortárs tánc

Varga Kinga: George utolsó napja – film után tánc

ongyilkos leadFeledi Projekt: Öngyilkos érzelmek – KRITIKA

Bajári Levente, Feledi János és Pazár Krisztina nem csak táncával, hanem színészi teljesítményével is bizonyít, jelen vannak a színpadon. Attól a pillanattól kezdve, hogy a film diktálta tárgyi kellékeket, díszletet-jelmezt magukon kívül helyezik, és kilépnek abból a pózból, amit a filmkeretek adnak, a tánc lesz a kifejezési forma, az előadók „el is tudnak emelkedni", és akkor igazi színházi pillanatok születnek.

Cikk folytatása