Kritika

Kortárs tánc

Elnémították, mégis beszél

Kutszegi Csaba kritikája az Évszakokról

lead_evszakokA magyar mozdulatművészeti és orkesztikai hagyomány arra elvileg alkalmas lehet, hogy belőle kiindulva kifejlődjenek kortárs mozdulatnyelvek, de a Pálosi István – Fenyves Márk duó vezette társulat jelenleg (például az Évszakokban) alkalmazott formanyelve és színpadi stílusa olyan messze van a kortárs tánctól, mint Fehér Feri Woyzeckje Marius Petipa Csipkerózsikájától.

Cikk folytatása

Kortárs tánc

Intellektuális póker a Valamiről és a Semmiről

Török Ákos kritikája a Nous-ról

lead_nousA Nous egyértelműen gondolkodásra akar késztetni, azonban elgondolkodtatás helyett csak jól meggondolkodtat minket, mindannyiunkat pillanatnyi állapota szerint. Művészien kimunkált, ágáló jelbeszédével jelentéskeresésre ösztönöz, miközben az általa nyújtott gondolkodnivaló – az előadás nyolcvanperces hossza mellett – legfeljebb ha fél óráig tart ki.

Cikk folytatása

Kortárs tánc

Kutyadal, kutyadal

Szoboszlai Annamária kritikája a Humus Vertebra előadásáról

lead_wilfHogy miről szól a Humus Vertebra, hogy akar-e egyáltalán szólni bármiről azon túl, hogy ceruza-animációjának gnóm lényeivel korrumpálja furcsa, bizarr mesévé a három derék táncos legény faláda-tologató cirkuszi tornaszámát – hát, nem tudom.

Cikk folytatása

Kortárs tánc

Variációk támasztékra

Kutszegi Csaba kritikája a Wa(h)rEsGelogen előadásáról

lead_tancA szólókban is gyakran láthatunk jelentéses eldőléseket, egyensúlyvesztéseket. A lényeg az, hogy ezek a motívumok artisztikus mozdulatokká lényegülve, mozdulatnyelv elemeivé válva illeszkednek a táncba, létrehozva ezzel téma és variáció folytonos egymásba csapását.

Cikk folytatása

Kortárs tánc, Balett

Halászlé betűtésztával, avagy Tisza menti Ablak – Zsiráf

Török Ákos kritikája a Testek filozófiájáról

lead_szegedA fejezetcímként és előhangként vetített videón a Lélek két oldalán áll a Szellem és a Test, fejüket a Lélek vállán összehajtják. Innen már csak három lehetősége van a darabnak: vagy egy kínosan felszínes, mozgásos teoretikai idiotizmust fogunk látni, esetleg valamiféle szellemeskedő, bárgyú filozófiaparódiát, illetve valami egészen mást.

Cikk folytatása

Populár

Szívdobogás

Halász Glória kritikája a Bernarda Alba előadásáról

lead_mupaAz amerikai musical- és operakomponista 2006-ban bemutatott Off Broadway-darabja a Művészetek Palotájában keresi az utat a hazai nézőkhöz. Az anyaszínházában mindössze egy hónapig futó, leginkább kritikai sikereket aratott mű szenvedélyes, de rendkívül nyomasztó elegye többek között a Lorca-drámának, a musicalnek, az autentikus zenének és az operának.

Cikk folytatása

Kortárs tánc

Erkel 64 mezőre

Kónya Orsolya kritikája a Sakk-játékról

lead_tancforteValljuk be, nagy a kontraszt az élő zene és a felvétel között, még akkor is, ha a rendező kegyes volt színészéhez: Krisztik a tépelődő Erkelt játssza, s ennek megfelelően nem a legharmonikusabb és legsikerültebb zongoradarabok jutnak neki…

Cikk folytatása

Mozgásszínház

Lankadó szex – termékeny aktus

Kutszegi Csaba kritikája a Kvartettről

lead_gergyeGergye Krisztián és táncművész partnere, Virág Melinda sokszor hosszú ideig csak merev pózt tartva áll a színpadon. De sohasem jelentéktelenednek el. Mindig közük van az elhangzó szavakhoz, ha inaktívak, némiképp bizarr külsejük látványával nyomatékosítják a hallottakat, ha pedig dinamikusan megmozdulnak, azt jelenítik meg (fizikalitásban), amire a verbalitás önmagában nem lehet képes.

Cikk folytatása

Kortárs tánc

Úton innen, úton túl

Markó Róbert kritikája a k.Rushról

lead_frenak…a k.Rusht is sokszorosan összetett utalásrendszere, asszociáltató mechanizmusai felől közelítheti meg a közönség. Ugyanakkor a felkeltett allúziók is sokfélék – Pasolini és Lynch például egyszerre jelenhet és jelenik is meg Frenák színpadán –, közülük a néző saját nyitottsága és/vagy tájékozottsága függvényében ismerhet fel többet vagy kevesebbet.

Cikk folytatása

Kortárs tánc

Netán bizony paródia?

Szoboszlai Annamária kritikája az Overdose-ról

lead_overAz Overdose bőrszín alapra varrt fekete vonalai, szakaszocskái, négyzetei ugyan nagyszerűen passzolnak az elektronikus zenei aláfestéshez, de egy, a nemekről folytatott gogo-diszkó stílusú történeti értekezést nehéz komolyan venni, különösen, ha a koreográfus még olyan kínos interakciókba is belevonja táncosait, mint amikor egy kerge-félnótás kanördög körbelegyeskedi az egyre kevesebb életjelet mutató táncosnőket, majd mindet magára rángatva, elterül a színpad előterében.

Cikk folytatása