Balett
Spicc Manci kritikája a Zorbáról
...ezt szeretném már elég régóta: követni magyar balettszínpadon valamilyen nagy mű felépülését. Helyette azonban (néhány apró, biztató kivételtől eltekintve) a magyar balettművészetet napjainkban az általános elgagyisodás és a visszafordíthatatlannak tetsző szellemi leépülés jellemzi.
Cikk folytatása
Kortárs tánc, Mozgásszínház
Vida Virág kritikája a Ha lesz egy férfinak... előadásáról
A szülei által halálra ítélt, lázadó fiú ajkát egyetlen egy hang sem hagyja el. Csendben ül, lesütött szemmel, amíg szülei egyszerre köszöntik fel a születésnapján és döntenek a kivégzéséről – lázadása miatt.
Cikk folytatása
Kortárs tánc, Balett
Sárosi Emőke kritikája a Bonyodalmas balkáni lakodalmasról
Balkáni virtus, batyus utolsó vacsora, máglyahalál. Zachár Lóránd sírós-nevetős déli koreográfiát kreált a klasszikus Rómeó és Júlia-történetből.
Cikk folytatása
Kortárs tánc
Turbuly Lilla kritikája a Végtelenbe zárva előadásáról
Az üvegláda egyszerre emlékeztet inkubátorra és koporsóra, és arra, hogy az élet kezdetén és végén szűk terekbe szorulunk – ide értve a legtermészetesebb szűk teret, az anyaméhet is. Itt azonban semmi sem természetes, legalábbis első látásra nem az, inkább a sci-fik, űrlények világát idézi.
Cikk folytatása
Kortárs tánc
Szoboszlai Annamária kritikája a Kertről
Előre felé haladtunk a színpadon az időben, vagy épp visszafelé? Ha előrefelé, akkor elborzaszt annak a lehetőség, hogy ilyen hirtelen zöld virtuális éden vár talán majd ránk a mátrixban ébredvén. Ha meg visszafelé, akkor a Teremtő nevében kikérem magamnak ezt a szegényes fantáziát.
Cikk folytatása
Kortárs tánc
Hodászi Ádám kritikája az IZZÁS / GLOW előadásáról
Kristina Chan mély átéléstől csillogó szemét a megfelelő pillanatokban az installáció fényei és árnyékai látni engedik. Hol sikítás, hol kiáltás hagyja el a száját, ezzel emberien lép ki a remek atmoszférát teremtő, és az érzetek dramaturgiát tökéletesen irányító futurisztikus, főként digitális jelekből építkező hangkulisszából, valamint Ben Frost zenéjéből.
Cikk folytatása
Kortárs tánc
Ady Mária kritikája a 100 ölelésről
A valóság nem egyszerűen kívül marad a színpadon, de végletesen relativizálódik, miközben ez a sajátos irracionalitás egyszerre bája és humora az előadásnak.
Cikk folytatása
Populár
Kovács Dezső kritikája a szegedi Mágnás Miskáról
A gondosan adagolt és feszesen kivitelezett táncbetétek mindenesetre hibátlanul simulnak a librettóhoz s a játék lélegzetvételeihez, a „népies" és „arisztokrata" hangzásvilág és jelenettechnika fordulataihoz.
Cikk folytatása
Balett
Kutszegi Csaba kritikája a Magyar Táncművészeti Főiskola IX. évfolyamos hallgatóinak vizsgaelőadásáról
...a tiszta, igényesen megformált, kitartott pózokat igénytelen karmunka és alulteljesített átkötő lépések kísérik, melyek esetenként alaposan le is rontják a produkciót.
Cikk folytatása
Mozgásszínház
Kutszegi Csaba kritikája a Mint a fagyöngy előadásáról
Gemza abban a tartományban társítja a mozdulatot és a szót, ahol mindkettőnek egyszerre van konkrét és szimbolikus értelme, ahol egyik illusztrálja a másikat és viszont (és egyiknek sem zsenáns a szerep), és ahol mindkettő egyaránt hat értelemre és érzelmekre.
Cikk folytatása