Kortárs tánc

Varga Kinga: Amikor véget ér a szerelem

GG Tánc Eger: Carnations and Roses

 Egy kínokkal teli kapcsolat szakítás utáni újragondolása lehet az, amit látunk…

Mi a szerelem és hogyan működik az agy szemszögéből? A színlap alapján erre keresi a választ a GG Tánc Eger, a Gárdonyi Géza Színház tánctagozatának előadása, Clébio Oliveira koreográfiája, a sejtelmesen buja névre hallgató Carnations and Roses (Szekfűk és Rózsák).

ggFotó: Kelemen Dorottya

A keretes felépítésű táncjáték – szintén a műsorfüzetből kapjuk a műfajra vonatkozó információt – színpadi rendetlenséggel kezdődik, és azzal is fejeződik be: lakásbelső tárgyai hevernek szanaszét, állólámpa, kanapé, összecsavart lila polifon matracok, vödrök, szőnyeg. Egy széthulló párkapcsolat relikviái? Talán. Gramofonnal a kezében, a kapcsolat romjain körbe-körbesétáló, szuggesztív jelenlétével a figyelmet erősen magára vonó, kibontott göndör hajú női táncosé az emlékezetes nyitó jelenet. A földön, a kanapé mögött férfi fekszik. A rendetlenség után kiürül a tér, maguk a táncosok viszik el, hogy majd a záró képben visszahozzák és szanaszét dobálják a tárgyakat. Aztán a koreográfiában képek váltakoznak, szólók, duók és csoportmozgások, mind zaklatottságot fejeznek ki az ütemes, elvont hatást keltő ritmikus zenei alapra.

A mozgás egységesen kecses és légies. Jellemző rá a vertikalitás, például a kapaszkodás a falakra. A táncosok beszédhez hasonló kiabáló hanghatásokat is adnak. Emlékezetes, ahogy egy nő egy férfi felé kiabál, mondatfoszlányokat az angol „do”, „csinálni” ige elferdítéseivel – afféle szemrehányás gyanánt, míg a fekete ruhás férfi az egész koreográfiát átható jellegzetes szökellésekkel nyughatatlanul táncolja körbe a teret, a falra is felugorva. Aztán képek egymást váltva villannak fel. Egy kanapén kínjában vonagló nő, az elsötétülő térben egy férfi–női duó, vagy a földön akár a szeretkezést is mímelő férfi–nő páros átfordulása. A nők lobogó haja és szoknyája, egy elővillanó meztelen férfi felsőtest, ahogy egy nővel táncol. A göndör, lobogó hajú nők kvintettje. Egyszer a „gyöngyhajú lány” mondatfoszlány is hallható, ami szépen rárímel a lobogó fejékekre.

817 5756 eger Gal Gabor webFotó: Gál Gábor

Egy kínokkal teli kapcsolat szakítás utáni újragondolása lehet az, amit látunk, kétségbeesett válaszkeresés a miértekre. A nő mint princípium erősebben van jelen, mint a férfi. Ez alapvetően adódik a táncosok nemének arányából: több a nő, mint a férfi – de nem kizárólag ebből… Nincs megszemélyesítés, nincsenek szerepek. Csak erős jelenlétű táncosok, élénk színek (pl. a fekete alaptól eltérő vörös). Arra következtethetünk, hogy egy kapcsolat fázisai villannak elő a különböző női alakok révén. Kapaszkodó azonban ehhez nincs, elvont szinten zajlik a koreográfia, csak a bennünk születő érzeteket megfigyelve találgathatunk. A gyötrelmes önmarcangolás, a zaklatottság kínja. Hiába próbálja a műsorfüzet az értelemre irányítani a figyelmet, az érzelmek sokkal inkább jelen vannak ebben a túlfűtött hatvan percben.

Carnations and Roses (GG Tánc Eger)

Zene: Matresanch. Jelmez: Szaniszló Tamásné. Szcenika: Engler Imre–Fodor Zsolt. Asszisztens: Kelemen Dorottya. Ügyelő: Kiss Alexandra. Koreográfus: Clébio Oliveira; Tagozatvezető: Topolánszky Tamás.

Táncolják: Kelemen Dorottya, Tóth Karolina, Joni Österlund, Törteli Nadin, Emődi Attila, Rovó Virág, Novák Laura.

Nemzeti Táncszínház, 2019. június 6.