Táncosok! Írjatok!
címmel új rovat indul a Tánckritika.hu virtuális hasábjain. A rovat szellemi és anyagi támogatója az Új Előadóművészeti Alapítvány, mert a kortárstánc-művészet és -tanítás gyakorlása és fejlesztése mellett az alapítvány céljainak szerves része a tudatos, reflektív viszony kialakítása magával a tánccal.
mert a tánccal hivatásos formában foglalkozók feladata, hogy kialakítsák és továbbadják azt a szemléletet, mely megkönnyíti a jelen és a jövő táncművészetének befogadását.
Ezért mondjuk:
Terveink szerint itt olyan írások jelennek majd meg, melyekben táncosok – táncos növendékek – számolnak be az általuk élőben látott, átélt előadásokról, esetleg táncórákról, workshopokról.
A rovatba várt írások sajátossága az, hogy szakmai szempontú, tárgyszerű beszámolót, leírást adnak arról, ami a színpadon (táncteremben) történt.
A várt írás tartalmazza az alábbiakat:
Cím:
Alkotó(k), előadó(k), illetve Mester:
A látott esemény helye, időpontja:
Milyen eszközökkel él az előadás/kurzus?
Táncnyelvezet
Dramaturgiai sajátosságok
Előadói minőségek
Mint látható, e rovatban háttérbe szorul a befogadói élmény, és előtérbe kerül az elemzés. Sokaknak ez nem újdonság, hiszen a módszer hasonlít ahhoz, ahogyan táncosok egymás bemutatóit, társaik vagy tanáraik teljesítményét elemzik. Cél a – pozitív vagy negatív irányú – elfogultság kerülése.
Ez a megközelítés tudományos. Hamis előítélet, hogy a művészetről nem lehet, vagy hiábavaló tárgyszerűen, tényszerűen írni, gondolkodni. Semmivel sem intimebb, semmivel sem jobban vagy kevésbé varázslatos dolog a tánc, mint az étkezés, a lelki élet, a szülés, a szexuális élet, vagy az élet értelméről való gondolkodás. Mégse vonja kétségbe senki a gasztronómia, a szakácsművészet, a pszichológia, a ginekológia, a szexológia, a filozófia létjogosultságát. Persze nem lehet, és nem kell összekeverni a kettőt. A szakács se főz evés közben és fordítva. A szexológusnak is van magánélete, amikor nem tudományosan közelít „tárgyához”.
Az is előítélet, hogy a tánctudóst elfogulttá teszi, ha maga is táncol, míg a táncost lebénítja, ha tudatosan is képes reflektálni a táncalkotásra, saját táncára, a táncelőadás egészére. Persze meg kell tanulni a két megközelítés disztingválását, ahogyan meg kell tanulni, hogy például a tudatos étkezés és a jóízű étkezés ne zavarja, ne akadályozza egymást. Ismerünk rossz megoldásokat, de ismerünk kompromisszummentes, ugyanakkor jó megoldásokat is. Utóbbiak közös vonása a hitelesség, hogy a tevékenység legalább annyira önfeledt, mint amennyire reflektív, hogy egyik se fontosabb a másiknál, hogy aki cselekszik, hisz mindkettőnek. Az érzéki és tudatos megközelítés gazdagítja, inspirálja egymást.
arról, amit láttatok, amiben részt vettetek. Másról és magatokról.
mert bár az ösztönösség, a természetesség, a játékosság aligha hiányozhat a táncból, nem szabad félnünk attól, hogy a tudatosság, a tudományok tapasztalatai, a verbalitás elnyomja az előbbieket. Tanuljunk, merjünk fogalmakat használni, rendszerezni. Ebben segít az írás: írónak, olvasónak egyaránt.
és bátran engedjünk betekintést műhelyünkbe, jót tesz majd táncosnak, nézőnek, s a műhelynek magának is. Kénytelenek leszünk legalább kicsit kitakarítani, rendet rakni.
mert ceruzára, papírra még akkor is telik majd, mikor kevesebben és kevesebbet költenek majd a táncra. Tanuljunk meg áthagyományozni valamennyit tapasztalatainkból egy tehetősebb, művészetkedvelőbb utókor lányainak és fiainak.
hiszen úgy tárul elénk a tánc mai világa, mint enciklopédisták elé az akkori világ: rendszerező tekintetre váró áttekinthetetlen összevisszaságban – ha úgy jobban tetszik – tobzódó gazdagságban.
mert bár annak idején én azért kezdtem táncolni, mert azt hittem, hogy szóban és írásban nem lehet elkerülni a hazugságot, a valóság kisebb-nagyobb meghamisítását, táncban bezzeg az igazság elkerülhetetlen: aki „hazudik”, lelepleződik. Sajnos nem igaz: táncban is lehet sikeresen hazudni, és a szó sem szükségképp hazug. Nem a közvetítő anyagon, hanem az emberen múlik: mondandója hiteles vagy nem – bárhogyan is mondja el.
Csúnyán, hibásan, kezdetlegesen vagy cirkalmasan! Mindegy, ha pontosan írtok. Tárgyszerűen. Nem a szöveget, hanem a benne leképezett valóságot tartva szem előtt. S kis gyakorlattal, szép, hibátlan és egyszerű lesz. Addig is írjatok!
Kiről van szó? Miről van szó? Hogy lehet legjobban leírni a látott vagy átélt táncjelenséget. Miből van? Miből építkezik? Honnan jön? Hová vezet?
– csak úgy.
Vázlat (javaslat)
1. Ki ír?
2. Kinek?
3. Kiről? Miről?
3.1. Ki(k)?
3.2. Hol?
3.3. Milyen címmel?
3.4. Mit csináltak? Mi történt?
4. Milyen szempontrendszer írja le jól a tánccal kapcsolatos jelenséget?
Pl. Előadás
A táncosok képzettségének jellege.
A mozgásanyag milyensége.
A koreográfus milyen hatáselemekkel él, mivel nem?
A tér, idő, dinamikai váltások jellege?
A tánckompozíció milyensége?
Táncon kívüli hatáselemek: színházi hatások, díszlet, zene, szöveg, video, ruha stb..
A mű és a közönség interakciója.
Összhatás.
Pl. Kurzus
A tanár szakmai háttere.
A kurzus célja(i).
A résztvevők szakmai háttere.
A résztvevők célja(i).
A tréning felépítése.
Az egyes szakaszok tartalma.
Pedagógiai eszközök.
A kurzus hatékonysága, sikeres mozzanatok és okaik, kevésbé sikeres mozzanatok és okaik.
A szempontrendszer alkalmazása. A tervezett vázlat feltöltése érzéki megfigyelésekkel és esetleges kategorizálással.
5. Esetleges szubjektív megjegyzések.
A szövegeket word formátumban csatolva küldjétek a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címre.
A szövegeket Szemessy Kinga és/vagy az általa felkért munkatársak olvassák először. Legfeljebb az elütéseket és a helyesírási hibákat javítjuk, tehát, ami jellegében, hosszában idevág, nem tartalmaz sértő megjegyzéseket, vagy nem állít valótlanságokat – azt közölni szeretnénk.
Javasoljuk, válasszatok írói álnevet.
A tárgyba ezt írjátok: / álnév, írás címe
Gázsit nem fizetünk. A megjelenésért fizetni nem kell.
dr. Angelus Iván
a rovat felelőse
BKTF rektor
az MTA tánctudományi munkacsoportjának tagja
Inspirációul egy részlet az Erdély Mikós vezette Indigo csoport 1983-as kiállításának előszavából:
Szakítunk „… a munkamegosztásnak azzal a hamis gyakorlatával, amely művészekre és műértőkre osztotta az ösztönös és tudatos szféra egy személyen belül működő komplex egységét.”
