Kritika

Kortárs tánc

Kutszegi Csaba: Változnak az idők…

Közép-Európa Táncszínház – Magyar Állami Népi Együttes: Időtlen idők

…és mi is változunk velük. (Tempora mutantur et nos mutamur in illis)

Március utolsó napján a Nemzeti Táncszínház lehetőséget nyújtott az érdeklődőknek, hogy elgondolkodjanak a magyar néptánc közelmúltján. Az apropót a Közép-Európa Táncszínház 30 éves jubileuma teremtette meg, melynek megünneplésére a KET a Nemzeti Táncszínházzal és a Magyar Állami Népi Együttessel együttműködve hozta létre az Időtlen idők című műsorát.

időtlenFotók: Futár Ernő

Az estre az együttes 1988 és 1992 között bemutatott előadásaiból válogattak részleteket és kis önálló kompozíciókat. A hajdani Népszínház táncegyütteséből alakult Közép-Európa Táncszínház ma a magyarországi táncpaletta egyik meghatározó kortárstánc-formációja, ám hajdanán egyértelműen néptánc- vagy néptáncnyelven fogalmazó együttesként indult. De alapítói és meghatározó alkotói már a kezdetekben sem a folklórkincseink hagyományhű ápolását, hanem sokkal inkább hagyományok által inspirált új formák és tartalmak kutatását tűzték ki célul. Érdekes harminc év távlatából a rendszerváltást övező évek művészet-megújításban is lelkes és tevékeny időszakára visszatekinteni. A legszembetűnőbb az, hogy az akkortájt született fiatalok előadásában ma látható felújított koreográfiák kivétel nélkül őrzik és közvetítik alkotóik egykori valódi újító szándékát.

időtlen2

Aki a közelmúltról elmélkedik, óhatatlanul a máról is gondolkodik – az emberi gesztus mellett a jubileumi visszaemlékezéseknek ez is az igazi értelme. Sok minden megváltozott az elmúlt három évtizedben, például a tánc valamennyi műfajában rengeteget fejlődött a technika, és az országban sokkal több jól képzett táncos kapható a legkülönbözőbb feladatokra. Ez nem kis mértékben annak köszönhető, hogy a táncosképzés körül (is) – igaz, általában elég gyatrán fizető – bizniszrendszer szerveződött, aminek igen sok a pozitív hatása. A néptáncban például ez által élhet és virulhat folyamatosan a műfaj szempontjából felbecsülhetetlen értékű bázisként működő öntevékeny mozgalom, de a kisebb „kortárstánc-képzőkből” is szép számmal kerülnek ki a szcénán jelentős teljesítménnyel megmaradó alkotók-előadók.

időtlen3

Az már kevésbé pozitív tény, hogy időközben az innováció-biznisz is meghonosodott hazánkban, még ha a szereplői a területen meggazdagodásra nem is igen számíthatnak. De a kvázi-elüzletiesedés jelenségében nem is a forgó pénzösszegek nagysága a lényeges tényező, hanem a mentalitás elterjedése. Ez az, ami odavezet, hogy a mai „formai újítások” jelentős része felszínes trendkövetés (a pályakezdő fiatal alkotók egy része így próbál belépőt szerezni az így vagy úgy, de támogatott körbe), míg az egykori jelentős újítók gyakran saját jól bevált – már rég nem innovatív – formanyelvük csapdájába szorulva sorozatgyártják szellemi invenciót csak nyomokban tartalmazó önismétlő kreálmányaikat. Na, ez az, ami – a KET jubileumi estjének tanulsága szerint is – a múlt század nyolcvanas éveinek végén, a kilencvenesek elején teljesen elképzelhetetlen volt.

A koreográfusok akkortájt vagy jól, vagy rosszul, vagy tehetségesen, vagy tehetségtelenül, de elhivatottan alkottak: minden egyes kis opusszal valami lényegest akartak megmutatni, hittek a fontosságukban, meg akarták mutatni magukat a világnak, a mindenséggel mérték magukat. Nehéz megítélni, hogy a KET estjén láthattunk-e maradandó remekművet, de mindegyik darabból hitelesen áradt a valódi, felelős újító szándék. Nem egy kis dolgozatban szép számmal hemzsegtek ma már (bájosan) naivnak tetsző megoldások, gesztusok, de ezekről is érződött, hogy sokszor ironikus, sőt, önironikus jellegük ellenére is alkotójuk „véresen komolyan” gondolta őket, azaz: a kérdéses elemeket műgonddal beillesztette a koreográfia kontextusába.

időtlen4

Még egy, a fentiekkel összefüggő (számomra) érdekes jelenséget figyelhettem meg az esten: improvizációnak a leghalványabb nyomát sem láttam egyik jelenetben sem. Ez mai kortárstánc-előadáson szinte elképzelhetetlen. A táncnak, a színpadi táncművészetnek is természetes jelensége, rendezőelve, megtermékenyítő ereje az improvizáció (ez vitán felül így van) – kérdés persze, hogy egy műalkotásban mennyire szabad, avagy kötött, esetleg csak csekély mértékben élhetnek vele az előadók. Az mindenesetre árulkodó, hogy a rendszerváltás korának elhivatott alkotói semmit sem akartak „a véletlenre bízni”, másrészről meg mostanság jogosnak tetszik az óvatosan fel-felmerülő aggodalom, hogy tudniillik a túlzottan és nagy mennyiségben szabadjára engedett improvizáció az elmélyült műgond rovására mehet. És ez utóbbiról, mármint a műgondról az újút-kereső, kísérletező törekvések sem mondhatnak le.

időtlen5

Hogy maradandó remekmű-e vagy sem, azt nem tudom, de bennem mély nyomot hagyott Györgyfalvay Katalin Just for you-ja, amelyben Hargitai Mariann adott elő hihetetlenül érzékeny és muzikális szólót Ölveti Mátyás hasonlóan fenomenális csellókíséretére, és elbűvölt Mosóczi István könnyed-játékos, mégis tartalmas groteszk világa. De már az első darab, Énekes István Kapolcs riadója megfogott, mert átérezhettem általa, hogy a racionális mozdulatelemzés mennyire tartalmas tud lenni, ha az előadók részéről dinamika, lendület, precíz előadás és kirobbanó tánckedv segíti azt. De szerettem Énekes Ritka magyarját, mindhárom IM Örkény Istvánt (koreográfusok: Janek József és Bognár József) és Bognár üdén pimasz Fekete mágikus asszonyát. Továbbá: öröm volt látni a KET és MÁNE táncosainak helyenként szinte újműfaj-teremtő, összesimuló, termékeny együttműködését. Például megújulást hozhatna a jövőben a különböző kifejlesztett készségek valóban tudásalapú, kreatív együttműködtetése, még ha az nem is jár látványosnak és tartalmasnak hitt formai újításokkal.

Közép-Európa Táncszínház – Magyar Állami Népi Együttes: Időtlen idők -

Emlékképek a 30 éves KET hőskorából (1988-1992)

Jelmez rekonstruktőr: Őry Zsófia. Fény: Fogarasi Zoltán. Hang: Jilling Jácint.

Betanítók és asszisztensek: Bonifert Katalin, Fodor Katalin, Kökény Richárd.

Koreográfusok: † Bognár József, Énekes István, † Györgyfalvay Katalin, † Janek József, † Kricskovics Antal, † Mosóczi István, Szögi Csaba. Produkciós vezető: Sóthy Virág. Művészeti vezetők: Feledi János, Pál István Szalonna. Együttesvezetők: Szögi Csaba, Mihályi Gábor. Rendezők: Énekes István, Szögi Csaba.

Előadók: Bánhegyi Nikoletta, Dabóczi Dávid, Dunai Bettina, Füzesi Csongor, Gál Bettina, Hargitai Mariann, Horváth Adrienn, Jávor Katalin, Keszthelyi Zsófia, Kis Zoltán, Kosina Mónika, Mádi László, Magyar József, Mihalovics Márk, Nagy Csaba Mátyás, Nyeste Adrienn, Pálffy Zoárd, Ruzsom Mátyás, Szilvási Anna, Szoboszlai Balázs, Szűcs Gábor, Vörös Laura. Csellón közreműködik: Ölveti Mátyás.

Nemzeti Táncszínház, Nagyterem, 2019. március 31.