Sárosi Emőke: Kapcsolatok és tükrök
HEPA; SHOW; Mirror –
A közönség (jelen)léte és az üzenetátadás megtörténte is kell ahhoz, hogy a kommunikáció érvényessé váljon.
Hogy mi a sikeres kommunikáció titka? Két egymás iránt figyelmes partner, ideális közeg és a legfontosabb: az üzenet. Ez a stabil modell jól alkalmazható a koreográfiák befogadására is.
Az elszigeteltség, a magány és az emberi természet gyarlóságának, a kapcsolódáskényszernek szánt estén Finta Gábor és Újvári Milán legújabb koreográfiáit tekinthette meg a mélyen tisztelt publikum 2020. március 7-én a Nemzeti Táncszínházban. Másnap, nőnapon pedig a tízedik születésnapját ünneplő Duda Éva Társulat Mirror című előadásában az emlékezés tükrét használva várták az érdeklődőket és rajongókat.
Mirror / Fotó: Ódor Dorottya
Finta Gábor a Hepa című előadásában létünk láthatatlan küzdelmeiről, kötöttségeiről, kapcsolatairól elmélkedik. Az emberi élet kötelékekkel teli keretek közé van szorítva, melyben újabb szálakon függünk, mozgunk, indulunk vágyaink, kötelességeink, érdeklődésünk irányait követve, azok húzásának engedelmeskedve vagy éppen ellene feszülve. Ennek ábrázolására a holland látványtervező Morgana Machado Marques piros-zöld-kék-sárga szalagokat álmodott. A szálak felfüggesztve, csak lógnak a térbe, megfogni, elérni nem lehet, mintha eleve felesleges lenne küzdeni ellenük. Így csak öt kisbolygó létezik magányosan a színen, ők is talán szeretnének kapcsolódni a világhoz – a nagy színes szálakhoz –, de az számukra nem elérhető. Ezért csoportba rendeződnek, és az addigi szólisztikus létüket egy apró változtatással folytatják: felváltva lesznek irányítói a társulásnak, mindenki táncol mindenkivel mindegyik vezető regnálása alatt. Ez a csoportdinamika és a közösségi együttlét katalizálja a vágyott lelki kapcsolódásokat, míg végre megtörténik a transzformáció: boldogan folytatják útjukat önálló kisbolygóként, a helyükön.
HEPA / Fotó: Mészáros Csaba
Mondják, az ember társas lény, és jól alkalmazkodik, ha kap egy kis kapaszkodót. Jelen előadásban tényleges kapaszkodó sincs, és valódi társas kapcsolatok sem jelenítődnek meg, de a néző számára érezhetően van valami érthető és logikus folyamat az előadás dramaturgiájában: mégpedig az elképzelt valóság belső rendszerében. Kasza Emese jelmezei egységes, finoman droid-uniformis hanglatot kelteknek: a lányok megjelenését a melltartó nélkül viselt áttetsző dekoltázsos „nude” fél garbó mellett a váll és a vádli részén egy-egy díszítésként funkcionáló világos anyagdarab teszi izgalmassá. Bartók Tamás ijesztően laza vállízülete és az ennek csavargatására felépített jelenet kissé sokkoló ugyan, azonban mindannyian (a többiek: Gyevnár Réka, Hoffmann Luca, Sinka Lídia, Szigethy Norbert) lelkes, fiatal, szép és tehetséges táncosok, óriási hit és megmutatás-vágy van bennük – lényegében ez adja az előadás erejét.
HEPA / Fotó: Mészáros Csaba
Újvári Milán egyszemélyes Show-ja egy nagy kérdés. Az alkotó és előadó papírzacskóval a fején üdvözli közönségét. Tekintet- és érzelemmentes ügyességi feladatokból építkezik: bohócvigyor és fejenállás-sorozatok, erőltetett groteszk humor, mégis hatástalan marad. Feloldást a várva várt stroboszkóp ad, és egy erős képben megelevenedik a film varázslata. Akrobatikus és break tánc elemek gazdagítják az előadás eszköztárát, majd az unalomig használt szárazjég-effektus és az alsónadrágra vetkőzés. Fájdalom, mert Újvári erős, jó mozgású táncos, csodás technikai tudással, de ebben a show-ban nem érzi, meddig lehet nyújtani a közönség türelmét. Az elhúzott jelenetekkel percről percre veszti el a közönséget, a nézői figyelmet. Kicsúszik a keze közül az átadás lehetősége egy olyan érzés- és gondolathalmazról, amely az előadás szórólap-ajánlójában megtalálható.
Show / Fotó: Várnagy Kristóf
A tízedik születésnapját ünneplő Duda Éva Társulat a Mirror című jubileumi előadását mutatta be a Nemzeti Táncszínházban. A társulat munkásságát a műfaji sokszínűség, a különböző stílusok jellemzik, előadásaikban közös a maximális energiaszint, a lendületes, dinamikus, precíz formavilág és a szenzitivitás a világra. A Mirrorban négy nagy egységben látunk egy-egy kész dudaévás koreográfiát. Színpadra kerül a harcos generáció akciófilmekbe illő, precízen kidolgozott mozgásanyagával, a reflektálás a szenvtelen droid-létre, a zsigeri emberi-állati ösztönök és a szabad szerelem szenvedélyes tangója. A társulat széles közönséghez szól: a kortárstánc előadások mellett az akrobatikus, újcirkuszi és néptánc-elemeket ötvöző produkciók is megtalálhatók a repertoárjukban. Az elmúlt években a társulat számára hazai és külföldi vendégalkotók is készítettek koreográfiákat, Duda Éva saját előadásai mellett. Ezt a tendenciát folytatva, a 10 éves születésnapi est első, rövid, Parting Ways című előadását Maciej Kuźmiński lengyel koreográfus jegyzi – a társulat három női táncművészének előadásában. A melankolikus hangvétel és a nőiség stációinak repetitív mozdulatsorai, a csend majd az „utolsó esély a táncra” kellemetlen hanganyaga nem épp a bulizós érzetet erősíti az est nyitányaként. Azonban a Mirror visszabillenti a tánc varázsába vetett hitünket, és végül a közönség hatalmas ovációval köszönti az alkotókat.
Mirror / Fotó: Ódor Dorottya
Egyetlen dolgot nem szabad soha figyelmen kívül hagynia a művészeknek: a (színpadi) tánc (is) mágikus mozgásforma, egy különleges nyelv, amit csak a kiválasztottak képesek beszélni; de a közönség (jelen)léte és az üzenetátadás megtörténte is kell ahhoz, hogy a kommunikáció érvényessé váljon, és az alkotás életképes maradjon.
HEPA
Táncosok: Bartók Tamás, Gyevnár Réka, Hoffmann Luca, Sinka Lídia, Szigethy Norbert.
Mentor és fénytervező: Földi Béla. Díszlettervező: Morgana Machado Marques.
Zeneszerző: Pacsay Attila. Jelmeztervező: Kasza Emese. Konzultáns: Dr. Nagyillés János. Koreográfus: Finta Gábor.
SHOW
Dramaturg: Laboda Kornél. Zene: Fancsikai Péter. Fény: Vida Zoltán. Díszlet és jelmez: Kiss Julcsi. Fotó és videó: Várnagy Kristóf.
Előadó és koreográfus: Újvári Milán
Nemzeti Táncszínház, 2020. március 7.
*
Mirror (Duda Éva Társulat)
Táncosok: Bacsó Gabriella, Csuzi Márton, Füzesi Csongor, Gaál Júlia, Ivanov Gábor, Lukács Levente, Temesvári Zsófia, Vitárius Orsolya.
Zene: Kunert Péter, montázs. Zenei szerkesztő: Kovács Jeromos. Fénytervező: Pető József. Koreográfus-asszisztens: Csák Beatrix. Produkciós vezető: Kárpáti Lili Melánia. Vendégkoreográfusok: Gregor Lustek, Rosana Hribar, Maciej Kuźmiński. Rendező-koreográfus: Duda Éva.
Nemzeti Táncszínház, 2020. március 9.
Budapest Táncfesztivál
