Sárosi Emőke: Gaia lányai
Bozsik Yvette Társulat: Bolero; Tavaszi áldozat – KRITIKA
A tavaszi szél veszedelmes szenvedélyét árasztja a Bozsik Yvette Társulat áprilisi bemutatója a Nemzeti Táncszínházban. A Bolero és a Tavaszi áldozat a megújuló természet és a Tűzmadár újraértelmezésének felkavaró, szélsőségesen szeszélyes áprilisi pillanata.
Bozsik Yvette Társulat: Bolero; Tavaszi áldozat – KRITIKA
A tavaszi szél veszedelmes szenvedélyét árasztja a Bozsik Yvette Társulat áprilisi bemutatója a Nemzeti Táncszínházban. A Bolero és a Tavaszi áldozat a megújuló természet és a Tűzmadár újraértelmezésének felkavaró, szélsőségesen szeszélyes áprilisi pillanata.
Bozsik Yvette Bolero-koreográfiája eredetileg a Budapesti Fesztiválzenekar 2011 karácsonyi Titokkoncertjére készült. A koreográfia új feldolgozásában született meg most „a dzsungel Aphroditéja". Bozsik visszatérően topikus, egzotikus mágiát hordozó barbadosi táncosnője, a gyönyörű Valencia James ismét varázslatos. Az üstkagylóból hosszas éledezés után előbújik, és a dzsungel Aphroditéjaként születik újjá.
Valencia James / fotók: http://www.facebook.com/ybozsik
A afroamerikai táncosnő egzotikus ízzel tölti meg Ravel monoton ritmusát. Gaia elementáris szenvedélyének lüktetése épül a szemünk láttán, amely megidézi az egész őserdőt: a kígyó csábító tekergőzését, a fekete párduc ruganyosságát... Majd elhatalmasodik a Nílus hercegnőjének pusztító szenvedélye. Hatásvadász és működik. Természet közeli, ősi, ösztönös – törzsi termékenység- és harci tánc – mozdulatokká válnak a művészi kifinomultság gesztusai, a Bolero zenéje pedig naturálisabb értelmezési síkra emelkedik. A teljes önfeledtség állapotának kimerült révületében tekergőző nő egyetlen kelléke a fehér szatén stóla. Az őrjöngő nőstény téboly rebbenékeny pillangószárnyaként és a vágtató paripa kantára gyanánt egyaránt funkcionál a születés előtt az üstöt fedő, csodásan bevilágítható lepel. Valencia James a Tűzmadárból már ismert érzéki, vad madárka szerepét tökéletes átéléssel formázza.
Jelenet a Tavaszi áldozatból
A Le Sacre du printemps (Tavaszi áldozat) az eredeti mű 1913-as bemutatójának századik, valamint a Bozsik Yvette Társulat húszéves évfordulójának alkalmából került ismét színpadra – az 1999-es változat felújításával. A balett ősi mítoszt dolgoz fel: évente ismétlődő rituáléként egy pogány szüzet áldoznak fel a tavasz istenének, hogy fölébressze a földet. Bozsiknál mindez a Tűzmadár jelmezeinek, kellékeinek utóízében játszódik le. Sztravinszkij e két zenéje között is folytonosság fedezhető fel, így érthető a két előadás közötti vizuális megoldások huncutul ismerős attitűdje.
Vati Tamás és Fülöp Tímea
A hatalmas, kör alakú, ezüstös fémketrecben hét férfi és hét ezüstszürke ruhába öltöztetett nő látható. A nőket egymástól csupán a ruhájuk nyakkivágásán található hideg színű virágokból álló füzér és a színben megegyező táncos bugyi különbözteti meg: pink, kék, lila, neon narancs, neon zöld és a rendszeridegen vörös. A mitikus, időhurokba zárt körketrecben mindenki ismeri a sorsát, tudja a feladatát. A tavaszébresztő papnő rítusba hívó tánca után felgyorsulnak az események. Kiválik egy férfi: a domináns hím és a tavaszisten keveréke (Vati Tamás). A Bozsik-koreográfiák emblematikus jegyei köszönnek ránk: agresszív férfiak, alávetett, áldozatszerepbe kényszerített nők, törzsi arc- és testfestés stigmák, valamint a szexualitás hatalmi játszmái. A férfikar csupán a tradíció biodíszlet-transzformációja: a hagyomány katonáiként fogják és viszik a nőket, tálalják az alfahímnek. A kopasz kis isten minden nőt magáévá tesz – gondoljuk naivan – lófarokba fogott hajukat kibontja, megtermékenyíti őket az új tavasz hívószavát követve. Az aktus általában gépies, érzelemmentes, de az intenzív egyesülés a papnővel a halott természetet újraéleszti. A nő szexuális energiája az avarszerű szemétbe temetett férfit feléleszti, és a rítus befejezésére készteti. A végpont az áldozat kiválasztása: a férfi a vörös bugyit és virágdíszt viselő lányt (szűzi mivoltát kislányszerű vékonysága is megerősíti) egy csókkal jegyzi el a halálnak. Ekkor kezdődik az áldozat tébolyult haláltánca. Az alfahím visszautasítja a lány nyiladozó szexualitását, majd vörös fehérneműre vetkőzteti, és kidobja a ketrecből.
Erőteljes, expresszív, átgondolt (következetesen építkezik a Tűzmadárból) az évfordulós előadás. Rítus, hagyomány, brutalitás, szenvedély – fekete párduc és lány vörös fehérneműben.
Bolero (Bozsik Yvette Társulat)
Zene: Maurice Ravel. Fény: Pető József. Koreográfus: Bozsik Yvette.
Táncolja: Valencia James.
Tavaszi áldozat (Bozsik Yvette Társulat)
Zene: Igor Sztravinszkij. Tér, fény: Pető József. Jelmez: Juristovszky Sosa. Koreográfus-asszisztens: Krausz Alíz, Vislóczki Szabolcs. Koreográfus: Bozsik Yvette.
Táncolják: Fülöp Tímea, Vati Tamás, Góbi Rita, Hasznos Dóra, Samantha Kettle, Krausz Alíz, Somorjai Judit, Szent-Ivány Kinga, Feledi János, Gombai Szabolcs, Kalmár Attila, Székely Szilveszter, Vida Gábor, Vislóczki Szabolcs.
Nemzeti Táncszínház, 2013. április 27.
Budapest Táncfesztivál
