Esszé

Balett

Horeczky Krisztina: Ridegtartás

Három tánc – Halász Glória dokumentumfilmje -

A Három táncban a balett kemény, személytelen, lélektelen robot, az ukázok kötelező-automatikus végrehajtása.

Bizonysággal állítható, hogy a balett-táncossá válásról szóló legismertebb, legkedveltebb mozifilm mindmáig a Billy Elliot. A Nagy-Britanniát alapjaiban megrázó, 1984-’85-ös angliai bányászsztrájk idején, egy észak-kelet angliai városkában játszódó történet elsősorban a sokrétű szociális érzékenysége, mély embersége miatt vál(hatot)t kultfilmmé – túl a ragyogó karaktereket megformáló, pompás színészeken. Stephen Daldry abban az országban forgatta le a társadalmi előítéletességre is reflektáló alkotását, s eztán ‒ öt évvel később, 2005-ben ‒ ott állították először színpadra filmje musical-változatát, ahol a balettművészet olyannyira népszerű, akár az oroszoknál és a franciáknál. Oroszországban (valamint az egykori Szovjetunióban), Franciaországban és Angliában a balett a nemzeti kulturális identitás része; presztízskérdés.

haromtanc still 01Három tánc / A képek forrása: mecenatura.mediatanacs.hu

Az Andrássy úti dalszínház főigazgatója, Ókovács Szilveszter és a Magyar Nemzeti Balett direktora, Solymosi Tamás annak idején egyként hangsúlyozta, hogy az Operaház történetének debütáns musicaldarabja, a Billy Elliot a balett-táncos utánpótlás-nevelés ügyét (is) szolgálja. Ekkor, a 2016-os bemutató évében hívták életre a Magyar Nemzeti Balettintézetet, mely fizetős balettkurzus a Magyar Táncművészeti Egyetem ‒ az 1950-ben alapított Állami Balett Intézet jogutódja ‒ balettművész-előkészítő szakának konkurenciája. A Billy Elliot igen rokonszenves, stílusos választás volt, függetlenül a Szirtes Tamás által színpadra állított produkció milyenségétől. És függetlenül attól, hogy a Magyar Idők provokációjának, rágalom- és aljas támadássorozatának fölülő főigazgató ma hogyan nyilatkozik meg a hajdani választásról.

Beautiful tragedy

Míg tehát a Billy Elliot az Operaház (kvázi) imázsdarabja, Halász Glória dokumentumfilmje, a Három tánc roppant kedvezőtlen képet fest a Magyar Táncművészeti Egyetemről (MTE), és az ott zajló balett-táncosképzésről. A dokukon kívül (Dr. Lala, Rupa Butikja, Mi ez a cirkusz?) reklám- és imázsfilmeket is készítő alkotó nem ellenkezik (sőt!), amikor párhuzamot vonnak műve és Hajdu Szabolcs kiváló nagyjátékfilmje, az életrajzi ihletésű Fehér tenyér között. A 2006-os, komor karriertörténet az élsportolóvá válás sötét oldalát mutatja meg a rendező-forgatókönyvíró testvére, Hajdu Zoltán Miklós – a Cirque du Soleil egykori tagja – szereplésével is.

haromtanc still 05

A balettszcéna válságtüneteiről az utóbbi években készült legfontosabb doku az Emmy-díjas amerikai dokumentumfilmes, Steven Cantor 2016-os BBC-opusa, A táncos (Dancer). Protagonistája az Angol Királyi Balett hajdani, rock’n’roll csillagként ünnepelt első magántáncosa, az üstökös pályájú Szergej Polunyin. (Esszém az HBO-n vetített dokuról és az egykori principalról itt olvasható: A balett James Deanje https://tanckritika.hu/kategoriak/essze/1055-a-balett-james-deanje.) Az ír David Kinsella 2008-as dokuja, a világhálón is megtekinthető Beautiful tragedy az ukrán Okszana Szkorik hétköznapjait vette górcső alá a permi balettiskolában, 2004-2005-ben. A pétervári Mariinszkij Balett majdani első magántáncosnője az édesanyja álmait volt hivatott megvalósítani, így vált áldozatául a verbális és egyéb bántalmazásnak, küzdött az anorexiával. Gyógyultan nyomott 45 kg-ot, 173 cm-es magasságához. Az iskolában lustának, kövérnek, csúnyának, haszontalannak nevezték. Szkorik elmondta Kinsellának, hogy oroszföldön egy balett-táncosnő ideális testsúlya 39 kg. A 2000-es évek elején XIX. századi, dickensi körülményekről számoltak be a The Guardianben a Párizsi Opera Balettje 1713-ban alapított iskolája és a „balettpatkányok” oktatása kapcsán. A démonival szembesít Darren Aronofsky nagyszerű és lényeglátó mozija, a 2010-es Fekete hattyú – amely a balettszcénán belül heves fölháborodást, ellenérzéseket váltott ki.

haromtanc still 04

Az elmúlt, nagyjából húsz évben gyökeres változások zajlottak le a balettéletben, és mindezek egyik következménye, hogy egyre többen hangsúlyozzák a rokonságot a ma már emberfeletti technikai kunsztokat követelő művészet és az élsport között. Jó ideje a világ vezető balettegyütteseiben sincs egzisztenciális biztonság strukturálisan, csökkentek a gázsik, egyre rövidebb időre kötnek szerződéseket a művészekkel, kevés helyen van szakmai nyugdíj és ún. lifetime contract. Eközben a társulatok nemzetközivé váltak, a színpadokon fehér holló a karizmatikus egyéniség, megváltozott a társulati lét, a menedzsment, a repertoár. Az elit-tánc egzisztenciális értelemben is összeomlóban, a balett-táncosi hivatás pedig rég’ nem társadalmi mobilizációs tényező. Számos egyéb, húsba vágó társadalmi és szociálpszichológia jelenség mellett szükséges volna, hogy a föntiek hatással legyenek a művészképzésre (is). Mégis tényszerűségként kezelik, hogy a világ jelentős balettiskoláiban – mint például az Angol Királyi Balett, a Párizsi Opera Balettje, és a Bolsoj iskolája ‒ évekre traumatizálják a növendékeket. A nemzetközi trendeket behatóan ismerő informátorom állítása szerint a norvég Kunsthøgskolen I Oslo (KHI – Oslo National Academy of Art) kétségtelenül gyerekbarát, de ez idáig nem bocsátott ki „értelmezhető” balett-táncost. Mindez azonban mégsem igazol(hat)ja lakmuszpapírszerűen, hogy száműzni kellene a humánumot és a humánus, a korral szinkronban lévő pedagógiai módszereket. Mindazonáltal aggasztó tény, hogy leginkább azok a gyerekek maradnak bántalmazó közegben, akiknek a szülei normálisnak tekintik, és/vagy normalizálják az abúzust. Márpedig ilyen szülőkből – főleg ha a gyerek hivatott megvalósítani az ambícióikat ‒ bőséggel akad. Ördögi kör.

kepatmeretezes hu haromtanc 1

Zombik és pudingok

Az ELTE film- és média szakán diplomázott Halász Glória évekig publikált tánc- és színházi kritikákat, emellett öt évig volt a Tünet Együttes kommunikációs menedzsere. A Magyar Média Mecenatúra Program támogatta Három táncnak két változata van: a világhálón is elérhető, valamint a televízióban már sugárzott 50 perces és a június 21-től moziban, a budapesti Cirko-Gejzírben vetített 76 perces verzió. Lényegi tartalmi különbség nincs közöttük. A doku főszereplője az MTE három (I., V. és IX. évfolyamos klasszikusbalett-szakos) hallgatója: Ulrich Marcell, Mezei Ábel és Kóbor Demeter. Utóbbi szokatlanul későn, 14 esztendősen lett az MTE növendéke. (A balettművész-előkészítő szak alsó korhatára 10, ajánlott felső korhatára 12 év.) A két évig készült munka talán legfőbb sajátja, hogy a táncot kizárólag fizikai szempontból láttatja, azaz művészi-esztétikai és kivált szellemi tartalmat nyomelemekben sem tartalmaz. Ennek egyik következménye, hogy a fiútrojka neutrális, és semmit nem tudunk meg a személyes viszonyulásukról a tánchoz. Ellenben Ulrich Marcell hosszasabban, lázas lelkesedéssel beszél a II. világháború, kivált a normandiai partraszállás iránti vonzalmáról, mely „Omaha Beach-i” akciónak szívesen lett volna a részvevője. Amúgy az operabalettbe vágyik, és szorgalmasan dolgozik. Mivel a rendező rögzít, ám nem helyez kontextusba, a látottak ugyanolyan andalítóan egyhangúak, mint hogyha egy monoton, ingerszegény sportágat – például az úszást – űző ifjak hétköznapjait bambulnánk végtelenített felvételen. Esetünkben: kora reggel megszólal az ébresztő óra, elkezdődnek a balettórák, jönnek a vizsgák, eztán az értékelések – majd kezdődik minden elölről egy másik szereplővel, kis színesként a se hús-se hal privát aspektusokkal. A vizuális szempontból fapados doku sajátossága, hogy a tanerők válnak a főszereplőivé; elsősorban is a magát őrmesternek nevező, a növendékeivel játszmákba bonyolódó Németh Nikolett (I. évfolyam) és Macher Szilárd (V., IX. évfolyam). Az alá- és fölérendeltségi viszony a dresszúrát nélkülöző oktatási intézményeknek is természetes velejárója, ám esetünkben ‒ részint a balettműfaj sajátosságaiból, így a feudális tekintélyelvűségből, a szigorú hierarchiából fakadóan – ez jóval markánsabb, demonstráltabb.

kepatmeretezes hu haromtanc werkfoto 05

A nézőben az a benyomás alakul ki, hogy az MTE óráin a növendékekkel folytatott egyoldalú kommunikáció, továbbá az értékelések során az uralkodó hangnem a gúny, a cinizmus, a sértegetés, az alázás, az önbizalmat aláásó verdikt. Az emberi méltóságot két lábbal tipró szóbeli bántalmazás. A vizsgák utáni értékelésekkor ab ovo úgy beszélnek a fiúnövendékekről, mint akiket „rossz anyagból” gyúrtak, és a lányokhoz képest suták, kétballábasak, fizikailag fejletlenek, a velük való foglalkozás idegőrlő, csekély eredménnyel kecsegtet. Mindez súrolja a negatív megkülönböztetés kategóriáját. A túlexponált Macher Szilárd – balettmester, osztályvezető tanár – agyatlan zombinak, pudingnak nevezi a növendékeket. Az üdítően emberi hangot megütő Oláh Zoltán V. évfolyamos tanítványai szerinte csak akkor teljesítenek jól, ha „beidomították” őket, egyébként a mindenki által dicsért vizsgájukat nem látta, és ha volna saját társulata, oda nem venné fel őket. „Várjátok a sült galambot, hogy az univerzum majd megalkot titeket. Nem fog” – közli a balett-teremben, jelentsen ez a bármit is. „Szégyellje magát mindenki, akinek cseppmentes a pólója”. A növendékek közönyösen állnak, arcukról nem olvasható le érzelem.

Semmi művészet

Mindezt nézni, hallani lehangoló. Főleg: nehezen felfogható annak a purparlénak az ismeretében, ami az Operaház vezetősége és az MTE rektora, a filmben is hangsúlyosan szereplő Szakály György között zajlott a sajtó bevonásával, évekig. Az adok-kapok tárgya az volt, hogy az Operaház főigazgatója és Solymosi balettdirektor koncepciózusan aláássa az MTE hitelét; külföldi táncosokat szerződtetnek az Operaház balett-társulatába, házi balettiskolát gründolnak stb. Halász Glória dokuja ‒ az MTE rektora, valamint a nevezett pedagógusok támogató együttműködésével – bajosan nevezhető propagandafilmnek vagy pályaorientációs reklámanyagnak. Ugyanakkor – nem mentve a menthetetlent ‒ a gyatra dramaturgiájú Három táncból hiányoznak az árnyalatok, fölborulnak az arányok. Pontosítok: nincsenek arányok, és így eleve sérül az objektivitás. Kivált, ha torzítanak is. Kóbor Demeter – több évfolyamtársával egyetemben – külföldre jár próbatáncra, így elutazik a bécsi Staatsoper balett-társulatába és a Brnói Nemzeti Színházba (NdB). Brnóba felvételt is nyernek, igen jó, 650 eurós fizetésért, külföldi turnélehetőségekkel. Ám Kóbor a drezdai Semperoper balett-társulatába vágyik, azt az együttest tartja izgalmasnak (hogy miért, nem tudjuk meg).

haromtanc still 02

A doku végén azt látjuk, hogy besétál a Semperoper művészbejáróján, majd belép az öltözőbe, melynek ajtaján ott a neve, bár rosszul írva (Kobór). Mindez sikertörténetnek fest. A valóság azonban az, hogy a fiatalember gyakornoki státuszt („apprentice”) kapott, akár Kovács Kristóf és Verbőczi Noémi. Ez a státusz a baletthierarchiában – amelyről szintén nem esik szó – a kartáncosi pozíció alatt van, tudomásom szerint pár száz eurós fizetéssel és kartáncosi funkcióval.

A Három táncban a balett kemény, személytelen, lélektelen robot, az ukázok kötelező-automatikus végrehajtása. Az államilag nagyvonalúan támogatott, országos hatáskörű, felsőfokú képesítést adó intézmény küllemében világszínvonalú, modern épületkomplexum, folyamatos fejlesztésekkel – ebből a doku alig mutat valamit, ellentétben az egyszerre idejétmúltnak, és viszolyogtatóan antihumánusnak láttatott pedagógusi tevékenységgel. Művészetről, odaadásról, megszállottságról, horribile dictu szépségről és örömérzetről a film zárszavaként esik szó, az addigi hangütéstől teljességgel idegenül, hatásvadász módon. A diplomaosztón egy lány Seregi László gondolatait idézi, melyeket a koreográfus a negyvenéves operaházi tagsága alkalmából rendezett gálán mondott el a nagyérdemű előtt, 1998. július 11-én. Hirdessétek a szépséget, az igaz emberséget, a szív melegét – a békességet! Táncoljatok, énekeljetek, mosolyogjatok a világra! A gonoszság nem tud táncolni, a háborúkat nem mosolyogva csinálják. Álljatok ellen a gyűlöletnek, a Tánc gyógyír, a Tánc boldogság, a Tánc fiatalság, a Tánc az Élet!

Mit kezdjünk mindezzel?

Három tánc – magyar dokumentumfilm, 2018. (76 perc)

Rendező-forgatókönyvíró: Halász Glória. Főszereplők: Ulrich Marcell, Mezei Ábel, Kóbor Demeter, Németh Nikolett, Macher Szilárd, Oláh Zoltán, Szakály György. Operatőr: Pataki Ádám, Podányi Dániel. Vágó: Márton Dávid. Zene: Pénzes Máté. Hangmérnök: Balogh Péter. Producer: Osváth Gábor. Gyártó: Filmfabriq. Forgalmazó: Cirkofilm.

Magyar Média Mecenatúra Program