Kutszegi Csaba: Got talent tánc
Coincidance Táncszínház: 2_elle_y | mint(H)a -
A coincidance-es – önmeghatározásában ír szteppre épülő – stílust jómagam olyan eurovíziós dalfesztiválos, x faktoros, got talentes stílusnak nevezném inkább, amelynek legfőbb jellemzője az, hogy minden mehet bele, ahogy a csövön kifér.
Még néhány évtizeddel korábban is (a kritikusok nyilván mint aranykorra gondolnak az időszakra) stiláris alapon el lehetett különíteni a szórakoztató műfajokat a „komoly” műalkotásoktól.
2_elle_y / fotók: Mészáros Csaba
Szórakoztatónak minősült például a revü, a musical, az operett, a show- és diszkótánc, a könnyűzenére készült táncbetétek, a dzsessz-balett, majd később a népies show-táncok, az akrobatikus rock és még sorolhatnám. Velük szemben komolynak minősült a klasszikus és a modern balett, a tiszta forrásból táplálkozó színpadi néptánc, és egyes pantomimes mozgásszínházi stílusok… A műfajhatárok átlépése pedig annyiból állt, hogy Antonio Gades flamencóját és Igor Mojszejev attraktív „Szojvetunió népei”-táncait ide is, meg oda is besorolhatónak véltük.
Ungi Krisztián, Gyulai Júlia, Csibi László, Szarvas Krisztina a 2_elle_y-ban
A helyzet mára igencsak megváltozott, a képlet bonyolulttá vált. Nem kérdés számomra, hogy mai tudásunk szerint a Coincidance Táncszínház minap bemutatott estjét a szórakoztató tánc kategóriájába kell sorolnunk, arra viszont nem tudom a választ, hogy mi is az a szórakoztató tánc. Stiláris alapon legalábbis egészen biztosan nem tudom meghatározni a fogalmat. A coincidance-es – önmeghatározásában ír szteppre épülő – stílust jómagam olyan eurovíziós dalfesztiválos, x faktoros, got talentes stílusnak nevezném inkább, amelynek legfőbb jellemzője az, hogy minden mehet bele, ahogy a csövön kifér. Ennek kicsit sem mond ellent az együttesvezető Gyulai Júlia nyilatkozatokban hangoztatott közlése, mely szerint munkáikban az ír sztepptáncot a kortárstánccal ötvözik. A kortárstáncra ugyanis éppen ugyanez jellemző: minden mehet bele, ahogy a csövön kifér. Ezen a ponton – félreértések elkerülése végett – határozottan hangsúlyoznom kell: kicsit sem áll szándékomban a komoly műfajba sorolt kortárstáncot a got talentes stílussal (alkottam egy fogalmat!) egybe mosni, hiszen a két dolog különbözik egymástól. A kortárstánc-koreográfusok nem szórakoztatni akarnak elsősorban (bár ők is sokszor szívesen és direkt nevettetnek), hanem komolyan foglalkoznak önmagukkal, a műfajukkal, helyzetükkel, a világgal, amelyben élünk. Ezen kívül persze még számos különbség fellelhető a két irányzat között, mindnek felsorolása szétfeszítené e cikk kereteit.
Szarvas Krisztina és Gyulai Júlia a 2_elle_y-ban
De vannak ám hasonlóságok is. Például az, hogy ahogy mindkét stílusban eltűnnek a műfaji határok, úgy a „szórakoztató szándék” vs. „komoly tartalom” dichotómia és egyre inkább feloldódni látszik, azaz, egyre több a nevettetés a komoly műfajú kortárstáncban (nyilván mert igény van rá), és egyre határozottabb a komolyüzenet-közlésvágy a szórakoztató gottalent-táncban (nyilván mert igény van rá). Ha ez így megy tovább, ember legyen a talpán, aki majd megmondja: miért nem szórakoztató műfaj a nevettető kortárstánc, illetve miért nem kortárs a szórakoztató got talent stílus. Határozottan állítom, hogy globális és szabad világunkban zajlik egyfajta ilyesféle nivellálódás, miközben a táncról leszakadni látszanak az önterápiás-szerepjátékos performerek, a szabadidős önismeretitréning-koreográfusok és minden olyan irányzat hívei, akik teljesen meg akarják szüntetni színpad és nézőtér között a különbséget. Ezen a ponton – félreértések elkerülése végett – határozottan hangsúlyoznom kell: ez utóbbi kísérletek kiagyalói értékes és érzékeny művészi tevékenységet folytatnak, csak különleges munkáik eredményei nem mérhetők össze a színpadon maradó táncművészet produkcióival.
mint(H)a / fotók: Mészáros Csaba
Mint ahogy a Coincidance Táncszínház got talentes stílusa is csak a közönség egy (igaz, szélesebb) rétegének művészetfogyasztás iránti igényeit tudja kielégíteni. A 2_elle_y (koreográfus: Szarvas Krisztina m. v.) és a mint(H)a (kor.: Gyulai Júlia) című opusok azokat elégítik ki, akik a színházban nem a világ és önmaguk baján akarnak rágódni elsősorban, hanem inkább táncörömöt szeretnének ülve átélni. Ez lehetséges az előadáson, és ehhez sokaknak bőven elég is az a gondolati-tartami alap, amely Szarvas koreográfiájának táncürügyéül szolgál. Ezt röviden így lehetne összefoglalni: sokan vagyunk sokfélék a világban, és törekszünk közelebb kerülni másokhoz, hogy bennük önmagunkat is megismerhessük. Én ehhez még örömmel hozzáfűzöm azt is, hogy a világot különösen széppé teszi, hogy nők és férfiak élnek benne. Mivel a 2_elle_y szerintem abszolúte felvállalja, hogy ennél (sokkal) többet nem akar mondani, továbbá a társulat láthatóan nem kerüli meg a kőkemény, folyamatos technikai fejlődést célzó munkát, egy rossz szavam nem lehet a koreográfiára. Még akkor sem, ha jól látom, hogy eltérő képességű, képzettségű és ennek megfelelően különböző tudású táncosokból áll a csapat, és az a bizonyos gondolati tartalom leginkább táncosi-színészi helyzetgyakorlatokból, táncszínpadon évtizedek óta jól ismert, immár közhelyesnek tetsző mozgásakciókból, mozdulatmotívumokból épül fel.
mint(H)a
A mint(H)ában annyiban más a képlet, hogy megjelenik benne a társulat mozdulatnyelvének hivatkozási alapját képező ír sztepptánc, sőt, végül kiderül: „alfa és ómega” szerep jutott neki, ugyanis sorra beszippantja magába a más mozgásnyelven fogalmazó táncosokat, talán egy kivétellel. Az egyik központi figurát táncoló, koreográfus Gyulai Júlia ugyanis ellenáll a beszippantásnak, mintha egyfajta köztes tartományban maradna. Lehet, hogy az ő személyében-karakterében valósul meg a kortárstánc és az ír sztepp szimbiózisa? Mindenesetre (hogy itt is beszéljünk gondolati üzenetről) absztrakt módon különböző csoportmozgások (és csoportérdekek), összhangzó együttműködések és elkülönülések, valamint szigorúan szabályozott világban zajló egyéni törekvések jelennek meg a koreográfiában – sokszínű táncnyelven.
mint(H)a (elöl: Gyulai Júlia)
Már említettem, hogy a táncosok tudása, felkészültsége nem egységes, erről az is árulkodik, hogy mindkét koreográfia legjobb táncos teljesítményét maga a koreográfus nyújtja. A 2_elle_y-ban Szarvas Krisztina példamutatóan ötvözi az sokat tapasztalt vezértáncos dinamikáját a szakma iránti tisztelettel, a művészi alázattal. Gyulai Júlia a mint(H)ában pedig nem egyszer különlegeset produkál: egyedi mozdulatai lazán-léhán erotikusak, jelenségét a szokványostól eltérő, kissé egzaltált táncos gesztusai sokszor bizarrá teszik, akármit is tesz, szinte mindig rá kell figyelni (és nem csupán a megkülönböztetett jelzésként funkcionáló sminkje miatt). Igen, igen, lehetett volna akár ezzel is kezdeni: a szórakoztató táncba minden műfaj belefér, de a produkció csak akkor jár csúcsra, ha a színpadon egy egységesen magasan kvalifikált csoport élén egy sztár tündököl. Viszonylag hamar kiderülhet, hogy a Coincidance Táncszínház eljut-e idáig: még minimum 4-5 év kemény, elmélyült munka, és meglátjuk…
2_elle_y | mint(H)a (Coincidance Táncszínház – Nemzeti Táncszínház)
2_elle_y
Előadják: Albert Réka, Csibi László, Gyulai Júlia, Kulin Virág, Szarvas Krisztina, Ungi Krisztián, valamint Bencze Judit, Béres Fanni, Joó Gyöngyvér, Szilágyi Violetta, Szombati Tamás, Vidermanova Laura.
Dramaturg: Hegedűs Sándor. Jelmez: Székács Zsófia. Koreográfus: Szarvas Krisztina.
mint(H)a
Előadják: Kodak Adrienn, Gyulai Júlia Székács Zsófia, Csibi László, Péter Szabó Richárd, Potornai Norbert, Dervalics Dóra, Nové Valéria, Scheirich Gerda.
Zene: Maurice Ravel – Bolero. Dramaturg: Hegedűs Sándor. Jelmez: Székács Zsófia. Koreográfus: Gyulai Júlia.
MOM Kulturális Központ, 2017. március 31.
