Kritika

Kortárs tánc, Balett

Sárosi Emőke: „V” mint vonzerő

Veszprémi Táncműhely – Pannon Várszínház tagozata: Faun – Nimfa – Danaida -

Krámer György gesztusrendszere letisztult, mozdulatai klasszikus baletten kristályosodtak. Nem a robbanó hév vezérli, a finom erotika a maximum, ami nála megengedett.

A lecserélhető nő tragédiáját eleveníti meg Krámer György a Faun – Nimfa – Danaida című előadásban. A Pannon Várszínház Veszprémi Táncműhelye 2016. április 29-én mutatta be a táncjátékot, Budapesten 2017. március 12-én a MOM-Kult kupolájában találkozhattak az érdeklődők a produkcióval.
Debussy és kortárs szerzők zenéivel korjelenségünkre reflektál a koreográfia. Napjainkban nőnek, többgyermekes anyának lenni, valamint még tánc- és előadóművészként is helytállni több mint kihívás. Ezt a tényt Turós-Máté Kinga – az előadás egyik szólistája és az ötletet, a privát inspirációkat hozó négygyermekes édesanya – nem fogadja el. Nagy visszatérés ez számára, hiszen tíz év kihagyás után áll újra színpadon. Krámer György nemcsak rendező-koreográfusként, hanem három év után újra táncosként is részt vesz az előadásban.

faun1Iker Bianka és Krámer György

A nemek közti örök, feloldhatatlan igazságtalanságról szól a történet. Hiszen a férfilét kortalanságával nem veheti fel a versenyt a női lét és a női szépség időkerekének pusztító gyorsasága. A három főszereplő egyenlő harmadokra tagolt, párhuzamos belső meséje az előadás. Adott egy kortalan férfikarakter, akinek teszetosza, tétova gesztusai bizonytalanságot sugallnak. Nem tudja, mit akar. Csábulásra kész, de rendszert akar maga köré. Mozgási energiájában szerteágazó, próbálkozó, majd rá-rácsodálkozó passzív gondolkodó – végül nem tesz semmit. A férfi szólisztikus részét követi a nimfa könnyed repkedése. Kettejük találkozása a pillangók villanásnyi összekapaszkodását idézi. A várakozó nihilbe libben be a fehérruhás, hamvasan bájos, ruganyos testű nimfácska (Iker Bianka), aki mit sem tud még az életről, csak repked, és csodásan ugrik. Loknis, fél lófarkas gyermeki fürtjeivel csábít, feldúl, majd tovalibben – végiggyalogolva a férfi létét szegélyező téglákon.

faun2Krámer György, Turós-Máté Kinga és Iker Bianka / fotó: Gáspár Gábor

És jön a 35 pluszos, érett asszony, buja, barna loboncával, vörös selyem hálóingben, aki már nem olyan hamvas és rebbenékeny, ám démonikusan delejező. Ő a biztonságot akarja már, és tudja is biztosítani azt. Vele lehet tervezni, építeni. Az érett nő etapja játékos ötletekkel teli. Kényszeresen próbál a férfi komfortzónáját jelképező zárt, nyolc fatéglás körből valamilyen stabil alakzatot alkotni, amin elterülve uralkodhat, és meglelheti a vágyott biztonságot. Mindkét nő a maximumra optimalizálja a csábító dinamikáját, ezzel pillanatnyiságukat hangsúlyozzák.
Az előadás klasszikus, archetipikus történeteket, érzelmeket sző egybe, értelmezhetővé is válik a cím mitologikus áthallása. Ám a faun karakteréből – a kecskelábú görög szatír római megfelelője – kimarad a frivol pikantéria és a humor. Krámer György gesztusrendszere letisztult, mozdulatai klasszikus baletten kristályosodtak. Nem a robbanó hév vezérli, a finom erotika a maximum, ami nála megengedett. A nimfa szűzies érzékiségében kerek egész, nincs hiányérzetünk. A danaidák fogalomköre azonban nem világos. A nászéjszakán férjük gyilkosává váló asszonyok előjelét nagyon figyelve lehet csak felfedezni. Az embermagas fapolc izgalmas játékra és asszociációkra biztosít lehetőséget: egyszerre fejfa és a közös ágy fejtámlája, ami magában hordozza a férfidominanciát és az ijesztő fallikus erőt. Dévaj szexuális energia azonban itt sem jelenik meg. A nőiség egyetlen visszatérő, finomkodó gesztusa a csípőemeléses tárt „V”, a csábító öl nyitott pillanatai.
A döntésképtelen férfi egyedül marad, és a nők uniszónószerű záró kettőse a feminin energiát dicsőíti. Hiszen a nő folytonos megújulásra képes, főnixként hamvaiból újjáéled, hogy beteljesítse létét a férfival – vagy nélküle.

Faun – Nimfa – Danaida (Veszprémi Táncműhely – Pannon Várszínház tagozata, Nemzeti Táncszínház)

Szereplők: Krámer György, Turós-Máté Kinga, Iker Bianka. Koreográfus: Krámer György.

MOM Kulturális Központ − Kupola, 2017. március 12.