Kritika

Kortárs tánc

Horeczky Krisztina: Robottól az avatárig

Huang Yi & KUKA; AI_am: AI am here

Meg lehet-e tanítani egy gépet táncolni?

A csúcstechnológia innovatív alkalmazása a táncprodukciókban elsősorban az alábbi kérdéseket veti föl: mennyire egészíti ki, teszi teljessé, vagy uralja el, esetleg gyűri maga alá a hightech a munkát? Milyen minőséget képvisel a koreográfia, a mozgásnyelv? Mennyiben érvényes a darab táncműként? A technológia és a tánc-, mozgásművészet kitűnő összhangját példázza a néhány éve a Trafóba is meghívott, 2009-es Sans objet (Tárgytalanul), és a 2012-es Plexus, melyek alkotója a francia fizikus, színpadi rendező, koreográfus Aurélien Bory, a Compagnie 111 alapítója. Az előbbi opusban a Bory építette másfél tonnás, két ember magas, használaton kívüli ipari robot üldözi, tartja folyamatos fizikai nyomás, fenyegetettség alatt a két férfi előadót, a lábuk alól is kihúzva a talajt; utóbbiban Kaori Ito japán táncművésznő mozog virtuózan a színpadra kifeszített damilerdőben. A vizuális művészet e varázslatos remekében alapvető a fény- és világítástechnika.

huang1Huang Yi & KUKA / Fotók: Jacob Blickenstaff

A 2013-as ausztriai Ars Electronica digitális művészeti és multimédia fesztiválon debütáló, majd 2015-16-ban világ körüli turnéra vitt tajvani produkció sarokköve, hogy Huang Yi és az általa fölépített ipari robot között mennyire teremthető meg az összhang, sőt, a harmónia. Vagyis ‒ éles ellentétben a „Terminátorát” színpadra szabadító Boryval ‒ a táncos-koreográfus feltalálót az foglalkoztatta, mennyire tud kicsiholni emberi érzelmeket a robotból, így elő tud-e adni vele egy duettet Bach csellószvitjére, vagy a metronóm hangjaira? Mindennek ihlető forrása személyes traumája: tízévesen végignézte módos szülei egzisztenciális lecsúszását, csődjét, öngyilkossági kísérleteit. Egyszerre sóvárgott egy robotra – mint megannyi gyerek a képzelete szülte, láthatatlan barátra ‒, és létezett úgy, mint a vágya tárgya: érzelmek nélkül, tökéletességre törekedve, inkább működve mint élve.

A Bach, Arvo Pärt és Mozart szerzeményeire készített, 65 perces darab legfőbb sajátja a redukáltság. Ez egyaránt áll a könnyített kéz- és lábmunkára, egyszerű fejmozdulatokra és a takaréklángon sem égő érzelmekre. A mérsékelt humor a szokatlan helyzetből adódik. Az 1898-ban verbuvált, mára kínai tulajdonú német KUKA AG által elkészített, narancssárga robot (a cég hivatalos színe a „KUKA-Orange”) ugyanazokat a mozdulatokat hajtja végre, mint az „idomárja”. Ennek élvezeti értéke jóval szerényebb, mintha egy büszke gazdát néznék, amint bemutatja, mi mindenre sikerült megtanítania rakoncátlan ebét (ül, fekszik, visszahozza az eldobott labdát stb). Egy technológiai kiállításon nyilván fölvillanyozó, hogy KUKA mozgatja a „karját”, meghajol, odatol a sztoikus Huang Yinek egy széket, átad neki egy lézerfényt kibocsátó világítótestet, vagy egy metronómot, ám mindez kortárs táncprodukciónak sovány. Főként ha a „pas de deux”-nek kifundált attrakciót több mint félóra elteltével megismétlik.

huang2Huang Yi & KUKA

Mindemellett a szükségszerű technikai átállások miatt meg-megszakad a produkció, így a dramaturgiai szempontból eleve suta munka különálló jelenetekre esik szét. Végül azonban esztétikailag is újat hoz a művet lezáró elégikus etűd Mozart A-dúr zongoraversenyének (No. 23.) legismertebb részletére. A lírai, elégikus danse macabre-ban az elegáns pantallót, mellényt, nyakkendőt viselő Hu Chien és a fehér ruhás Lin Jou-Wen egy-egy széken ül, mellettük középtájt a vörös lézerfénnyel világító, és őket majd elválasztó robot. Az álomszerű jelenet a marionettbábuként mozgó táncosokkal olyan, akár egy lassított felvétel. A több mint egy óra során ebben, a nagyjából ötperces epizódban tanúskodik először Huang Yi bizonyos koreográfusi képességről, tehetségről. Részint ezért is alakult ki az a benyomásom, hogy kreatív alkotói energiáit elsősorban a technológiai kérdésekre, fejlesztésekre fordította.

A hazai kortárs tánc képviselőjét, a barbadosi születésű Valencia Jamest ugyanaz a kérdés foglalkoztatta, mint tajvani pályatársát: meg lehet-e tanítani egy gépet táncolni? Jelesül egy számítógépet. A táncos-koreográfus és férje, a Szilícium völgyben dolgozó Bognár Botond ‒ a Singularity University Summit Europe alapító-igazgatója, magyarországi nagykövete ‒, valamint nemzetközi csapatuk 2013-ban kezdődő együttműködésének homlokterében a mesterséges intelligencia (Artificial Intelligence / AI) áll. A svéd Alexander Berman kutatómérnökkel, Papp Gábor és Hajdu Gáspár kódoló kreatívokkal (XORXOR-csoport) megalkottak egy Jamesről modellezett 3D-s avatárt, melynek ő a Mercedes nevet adta, egyenrangú alkotópartnerének tekinti, és igyekszik vele „empatikusnak” lenni. Berman 2014-re fejlesztette ki azt a szoftvert, amely túl azon, hogy leutánozta James mozgását, önállóan is képes volt az improvizációra egy előzetesen rögzített mozgássor alapján. 2017-ben a Microsoft Kinect-szenzoráról áttértek a Perception Neuron mozgásérzékelőre; az eszközt tánc közben Jamesre erősítik, így az komplex mozgásokat is képes rögzíteni valós időben.

valencia2AI_am: AI am here / Fotók: Jókúti György

A svéd-magyar projektről beszámoltak tudományos (szak)lapokban, azt bemutatták konferenciákon, szimpóziumokon, workshopokon, a MU Színházban ‒ Budapesttől Göteborgon, Buenos Airesen át Vancouverig. A Cafe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál és a Trafó közös programját e több éves kutatómunka, kooperáció összegzésének vélem. Az AI am here esztétikai értelemben is Huang Yi darabjával rokon; merthogy maga a tánc-, pontosabban a leginkább minimalista mozgás(nyelv) ebben a negyvenperces opusban is másodlagos. Emellett – nyilvánvaló okokból ‒ korlátok közé van szorítva a három táncosra és a mozdulatokat lemásoló avatárra írt koreográfia. James elsősorban a többiektől külön mozog, Lakatos-Varga Boglárka és a svéd Nea Landin kettőseinek alapja a szoros testi kontaktus: összeérintik a fejüket, azt a másik mellkasához szorítják, megérintik egymás hátát stb. Ez a fizikai közelség ‒ mely magában hordozza a bensőségességet, intimitást ‒ kontrasztban áll a hűvös kék, vetített digitális látvánnyal és magával a vetített alakkal, amely nem tud átkerülni a fizikai térbe.

valencia3AI_am: AI am here

A Los Angelesben élő Scott Cazan interaktív zenéjére megalkotott kísérleti performansz legelsősorban a létrehozói számára hoz(hat) élményt, izgalmat – engem legalábbis untatott. Ugyanakkor az inkább nagyvonalú, igényes prezentáció, semmint önértékkel bíró művészi produkció egységesebb stílusú, mint Huang Yi opusa, emellett létrejön a párbeszéd a gép és az ember(ek) között. Problematikusnak érzem azonban, hogy a gép elevenebbnek hat, mint az untermannak tűnő ember és az emberi mozgás; ez a remek, érzéki mozgású James esetében különösen feltűnő. Nagyszerű, hogy a sokoldalú, szellemileg élénk és nyitott Valencia Jamesnek módjában áll XXI. századi csúcstechnológiát alkalmazni privát jelleggel is, hiszen mint egy interjúban elmondta, a szoftvert a táncstúdióban is használja gyakorláskor. Alkotóként azonban adós maradt azzal, hogy művészi(bb) formába öntse, mit profitált mindebből. Miként az is érdekes volna, hogy együttműködése Mercedesszel vajon hogyan formálta, alakította a viszonyát a tánchoz, és általában a művészetekhez. Merthogy egyelőre olybá tűnik: a gép az úr.

Huang Yi & KUKA

Huang Yi – koreográfus, táncos, feltaláló. Hu Chien – táncos. Lin Jou-Wen – táncos.

CHENG Hao-Ting – technikai vezető. GUAN Sheng-Zhu – technikai asszisztens. LUO Sih-Wei – turné menedzser / Huang Yi asszisztense.

  1. október 5.

AI_am: AI am here

Koreográfia: Valencia JAMES. Előadók, társalkotók: Valencia JAMES, LAKATOS-VARGA Boglárka, Nea LANDIN. Koreográfiai konzulens: Nina KOV. Tanácsadó, dramaturg: ARDAI Petra. Látvány- és jelmeztervező: Linnea BÅGANDER. Fénytervező: Tanja RUEHL. Zene és hang: Scott CAZAN.

Technikai menedzser: ÉLTETŐ András. Kutatás és kreatív koncepció: Valencia JAMES és az alkotói csapat. Technológia és koncepció konzulens : BOGNÁR Botond. AI kutatás és fejlesztés: Alexander BERMAN. Kreatív technológia: HAJDU Gáspár, PAPP Gábor / XORXOR. Produkciós menedzser: KOVÁCS Andrea / Let it Be! art agency.

  1. október 10.

Trafó – Kortárs Művészetek Háza

CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál