Kritika

Kortárs tánc

Turbuly Lilla: Az egy-ség bomlásától a végső zihálásig

Arccal a halnak – KRITIKA

És ha már feszültség és konnektor: összességében is felvillanyozó este volt ez, tele új és alternatív energiaforrásokkal.

A független társulatok befogadóhelyei sorra állnak elő olyan programokkal, kezdeményezésekkel, amelyek célja, hogy színpadot és ezzel lehetőséget adjanak fiatal, pályakezdő alkotóknak. Az egyre szűkülő állami mecenatúra mellett különösen fontosak az olyan kezdeményezések, mint például a Jurányi Inkubátorház TITÁNium pályázata vagy a Bethlen Téri Színház Találkozások-sorozata. Az Artus is indított egy programot, amelynek keretében fiatal alkotóknak nyújtanak próba- és fellépési lehetőséget.
Közülük hárman május 4-én mutatkozhattak be az Artus Stúdióban. A három előadásban a tánc volt a közös pont, és talán még az, hogy a közösség különböző szempontokból, de egyaránt kiemelt figyelmet kapott az alkotóktól, legyen az az előadás tárgya, vagy az alkotó(k) és a közönség közössége.

hal mitosisMitosis - Podmaniczky Dorottya és Mikó Dávid / fotó: Futár Ernő

Podmaniczky Dorottya és Mikó Dávid kettőse, a Mitosis a legteljesebb közösségből, az egységből indult ki. Annyira, hogy sokáig azt sem lehetett tudni pontosan, melyik végtag kihez tartozik, melyikük a nő és melyikük a férfi – karok, lábak, egymásba fonódó törzsek, két tarkó hosszú hajjal, ennyit láttunk belőlük. Nagyon lassan, ültükben csúsztak ide-oda a színpadon, folyamatos gördülésekkel bontották ezt az (akár szeretkezésként is nézhető) egységet, még mindig folyamatos testkapcsolatban. Aztán lassacskán egyre kevesebb lett a találkozási pont, majd – az előadás címének megfelelően – eljött az a pillanat, amikor bekövetkezett az osztódás, az egység végérvényesen véget ért. A koreográfia jól használja a biológiából ismert fogalom asszociációs mezejét: az emberi kapcsolatok többféle variációja is belelátható az egyetlen, gömbszerű együttléttől az egymást már sosem keresztező, külön körökig vezető útba. A vetített köröket itt egy, a mennyezetre függesztett karika is kiegészítette. A koreográfia befejező részében Podmaniczky Dorottya ezen egy, a cirkuszi akrobatikát a kortárs tánccal vegyítő szólót adott elő, megejtő könnyedséggel és szépséggel. A koreográfia gondolati íve e rész nélkül is teljes lenne,hiszen ha azon a ponton fejezik be, ahol Mikó Dávid a karikán függ, Podmaniczky Dorottya pedig a talajon, egy tőle távoli fénykörben áll, nem maradt volna hiányérzetünk. De ha a néző úgy akarja, ezt az utolsó, akrobatikus részt is hozzáillesztheti a gondolati egészhez – bennem például Karinthy A cirkusz című novelláját, az alkotás magányát idézte fel.

hal fogyasztokFogyasztok, tehát vagyok - Arnaud Blondel / fotó: Futár Ernő

A Mitosis erős felütése után egy teljesen más hangulatú performansz következett. Arnaud Blondel Fogyasztok, tehát vagyok címmel a folytonos kísértésnek kitett, reklámokkal, „csak itt, csak most” ajánlatokkal bombázott életünkről szándékozott elgondolkodtatni. Már a kezdettel is: a színpadra két öltözet ruhát fektettek. Miután Arnaud Blondel alsónadrágban bejött, ezek egyikét vette magára, a ruhával együtt pedig azt a képet is, amelyet az öltözet a maga márkájával vagy éppen márkátlanságával sugall. Majd reklámzenékre és reklámszövegekre táncolt. Akortárs tánc és a reklám világának találkozása szinte bizarr hatást keltett. A performansz második felében Blondel elmesélte egy cipővásárláshoz fűződő emlékeit, majd körbeadott egy nagy tálat a legismertebb csokimárkákkal, melyekből mindenki választhatott magának. Egy perc, és szinte mindannyian bizonyítékát adtuk saját márkafüggőségünknek. Később aztán kérte, hogy a fiatal művészek támogatására fizessünk már meg csokinként 300 forintot, és ezzel máris demonstrált egy reklámtrükköt is. (Hogy ezt mennyire gondolta komolyan, azóta sem tudom eldönteni, mindenesetre nem záporoztak a támogató forintok, de mindez megint adott gondolkodnivalót a civil mecenatúráról épp úgy, mint a kultúra árukénti eladásáról.) Végül – egy vetített tábortűzhöz - közös éneklésre hívta színpadra a közönséget. A Fogyasztok, tehát vagyok nem szolgál frenetikus újdonságokkal, inkább visszafogott hangnemmel, egyszerű, mégis hatásos ötletekkel tudatosítja a nézőben mindazt, amit reklámvezérelt életünkről amúgy is tud, és aminek tudatosan vagy tudattalanul, ilyen vagy olyan mértékben, mégis sokszor megadja magát.

hal givein1Give In - Nagy Emese, Várnagy Kristóf és Simet Jessica / fotó: Kővágó Nagy Imre

A DART formáció Give In című produkcióját ellenben éppen nem a visszafogottság jellemezte. A három, kígyóbőrszerű dresszbe öltözött táncos (Nagy Emese, Simet Jessica és Várnagy Kristóf) szinte folyamatosan provokálta a nézőket. Már a táncteret is úgy alakították ki, hogy nagyon közel legyünk hozzájuk. Körbeültük őket, akkora körben, hogy ha a két táncosnő tíz centivel magasabb, Várnagy Kristóf meg mondjuk öttel, akkor az orrunk előtt lendülő karok-lábak elérnek minket. Követték egymást a szólók, duók és triók, olyan intenzitással, mintha a táncosokat konnektorra kapcsolták volna, de nem is 220 voltra, hanem sokkal többre. A koreográfiában erős hangsúlyt kap a már-már állatias vadság és a szexualitás. És – hogy megismételjem ezt a hangsúlyos momentumot – a provokáció. Egyik néző sem lehetett biztonságban, hogy a következő pillanatban nem ő lesz-e a kiválasztott, akit – képletesen szólva – táncba hívnak, és akinek – nem képletesen – akár percekre az ölébe ülnek. Mindezt sok ismétlődő elemmel, mechanikus mozdulatokból összeálló koreográfiával és olyan ádáz arckifejezéssel, hogy tényleg megteremtődött valamiféle baljós, fenyegető légkör. Komoly táncosi (és erőnléti) teljesítmény után jutottunk el a végső ziháláshoz – ami persze itt az előadáshoz tartozó elem –, és a tapsnál, a végre ellágyuló arcukat látva, a nézőtéri feszültség oldódásához.
És ha már feszültség és konnektor: összességében is felvillanyozó este volt ez, tele új és alternatív energiaforrásokkal.

Arccal a halnak (Az Artus Új Generációs Programja)
Mitosis
Alkotók és előadók: Podmaniczky Dorottya – Mikó Dávid.
Fogyasztok, tehát vagyok
Alkotó és előadó: Arnaud Blondel.
DART: Give In
Alkotók, előadók: Varga Kinga, Nagy Emese, Simet Jessica, Várnagy Kristóf.
Zene: DJ Legars (Ujvári-Pintér György).

Artus Stúdió, 2016. május 4.