Esszé

Balett

Horeczky Krisztina: Róna Viktor hercegsége – 1. rész

Életmű-kiállítás nyílt, könyv jelenik meg a 20. század leghíresebb magyar balett-táncosáról -

Hazánkban ő volt a nemzedéke egyetlen nemzetközi sztártáncosa.

„Azt az öt ládát el kell rendezni” – így a nagybeteg Róna Viktor 1993 decemberében, mikor elhatározta, ha ereje engedi, hozzáfog pályája emlékeinek áttekintéséhez. Régi barátjával, állandó látogatójával, Behuminé Szúdy Eszter tánctörténésszel, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) Táncarchívumának vezetőjével és Szilágyi Ágnes munkatárssal elkezdték módszeresen átnézni a rózsadombi, Bolyai utcai lakás pincéjében őrzött gyűjteményt – fényképeket, leveleket, plakátokat ‒, hogy az akkor már a fél szemére nem látó balettművész, -pedagógus halála után az anyag az intézménybe kerüljön. Utoljára karácsony előtt találkoztak; Róna Viktor 1994. január 15-én, ötvenhét évesen elhunyt.

29. Karlovy Vary 1958Róna Viktor 1958-ban, Karlovy Varyban

Szeptember 2-án az örököse és anyai nagybátyja, Dán Zoltán átadja a Táncarchívumnak a hagyatékot, melynek a fennmaradó, időközben Párizsból hazakerült részét 25 évvel később, 94 évesen bocsátja a rendelkezésükre, értesülve a Róna életmű-kiállítás előkészületeiről. Mindezt Halász Tamás, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) – OSZMI Táncarchívumának vezetője, a Herceg a Vasfüggöny mögül című tárlat kurátora osztja meg az olvasóval a tervek szerint ősszel megjelenő, első Róna-könyvben; a kötet a Bajor Gizi Színészmúzeumban június 24-én megnyílt, és 2021. január 17-ig látogatható, páratlanul gazdag és informatív kiállítás alkalmából készült el.

Róna Viktor hercegsége egyfelől az általa megtestesített danseur noble balett-táncostípust, hősi, méltóságteljes karaktert és szerepkört fémjelzi, másrészt mindazt, ahogyan ezeket a nemes ismérveket, sajátosságokat a színpadi-színházi léten kívül hordozta, nem csupán a felszínen. Hazánkban ő volt nemzedéke egyetlen nemzetközi sztártáncosa. 1963-tól professzionális utazóművész, a Magyar Népköztársaság kiváltságos keményvaluta-kereső dolgozója, aki 1965-től több társulatnál, országban és szerepkörben működött párhuzamosan. A világ 132 városában lépett föl táncosként, és 12 városában tanított balettmesterként, utóbbi munkakörben a legmagasabbra jutva. Soklaki életet élt, fenntartva státuszát az Operaház balettegyüttesénél, gyakran lépve föl Budapesten – itt táncolt utoljára is.

Deszkára születve

Róth Győző néven született 1936. augusztus 17-én, Budapesten. A késői egyke világra jöttekor az anya 36, az apa 46 éves. Róna (Róth) Zoltán operettszínész, táncoskomikus, s a maga alapította, kispesti gyerekszínház vezetője. Második felesége Csillik Mária (Róna édesanyja), Csillag Mary néven szubrett, majd a Royal Orfeum, a Vígszínház, és 1940-től a Fővárosi Operettszínház színházi súgója. A néhány hetes csecsemőt már magával vitte a teátrumba, a fiúcska kétévesen mutatkozott be apja gyerektársulatánál, négyévesen beíratják Utassy Gizi neves tánciskolájába, és gyerekszínészként ekkortól számít aktív keresőnek a családban. Részt vett az Operettszínház előadásaiban, a Magyar Rádió gyerekműsoraiban, nyolcéves korától kisebb szerepei voltak az Operaházban, feltűnt Apáthi Imre A „28-as” című, 1943-as filmjében, és 1947-ben debütált a Vígszínházban Madeleine Bingham A szélhámos című darabjában, Marton Endre rendezésében. Öröklött színészi vénája, aktori adottságai, rutinja okán feltételezhető volna, hogy a színészi pályára termett, ám a hangszíne korántsem volt ideális. Ezért beszél majd magyar hangja, Gábor Miklós fülbe lopakodó orgánumán Máriássy Félix Kötelék című, 1968-as filmjében, melyben a női szíveket összetörő, tragikus sorsú Molnár Karcsi mezőgazdasági repülőt, egykori sportpilótát alakítja ‒ aki inkább törik, mint hajlik. Gábor és első neje, Ruttkai Éva amúgy a Róna-család barátja volt.

1. 1959 KotnyekOrosz Adél és Róna Viktor a Gajane-kettős Nyina Anyiszimova vezette próbáján a Magyar Állami Operaház balettjének régi próbatermében, 1959-ben / Fotó: Kotnyek Antal

Fölfedezőjének Honthy Hannát tartotta; az ünnepelt sztárprimadonna az 1930-as évektől ápolt jó kapcsolatot a szülőkkel, 1940-től a keresztanyja, majd karrierje követője és lelkes támogatója. 1941-ben az ötéves „Viki” Huszka Jenő Gül Baba című operettjében alakította a Latabár Kálmán által megformált cigány Mujkó pulyáját, Petykót, mikor Honthy fölfigyelt rá, amint a színfalak mögött, a beszűrődő muzsikára táncol. Eztán javasolta, hogy mutassák meg az Operaház balettmesterének, az Enrico Cecchettinél tanult Nádasi Ferencnek. 1945-ben nyert felvételt a legnagyobb hatású hazai magán-balettiskolába, az 1936-ban alapított Nádasi Ballett Stúdióba, miközben Jármay Edit balettmester Jármay-Balett-Studiójába is jár. Az Andrássy úti dalszínházzal szemben működő Nádasi Stúdió államosítása után a Mester növendéke lett az 1950-ben létrehozott Állami Balett Intézet (ÁBI) első, legendás évfolyamában. Hajdani tanítványaként úgy nyilatkozott, neki köszönheti a legtöbbet; ő mondja majd a gyászbeszédet a növendékek nevében Nádasi temetésén, 1966-ban. Az ÁBI-felvételije évében, 1950. augusztus 1-jén szerződtetik az Operaházhoz, ekkor táncolja el első jelentősebb szerepét, Pierre-t, a kis dobost a Párizs lángjaiban, emellett a Diótörőben „főegér”, és szerepel a gyerek pas de trois-ban is. Tizenkét évesen, az Esti Szabad Szó 1949. áprilisi számában azt mondja: „Az ország minden híres írójának és színészének dedikált fényképe megvan az emlékkönyvemben”, ezért erre a legbüszkébb.

  

„Róna Viktor csak egy van”

 Előnytelen fizikai adottságai, erőtlen-puhány izomzata, alacsony termete, nem különösebben jó lábai nem predesztinálták a balett-táncosi hivatásra: „a legkisebb és leggyöngébb gyerek voltam az osztályban. Tizennégy évesen úgy néztem ki, mint aki csak tizenkettő. A moziba nem engedtek be tizenhat évesen” – emlékezett 1991-ben. Tizenhat éves volt, mikor behívatták a szüleit az Intézetbe, hogy eltanácsolják a pályáról, mondván, „kicsi és kövér”. A lányok eleinte nem akarták a partnerüknek, féltek, hogy emeléskor leejti őket. Orosz Adélt citálva egy 2019-es nagyinterjúból: „Én a Havas Feri partnere akartam lenni, de Nádasi Ferenc azt mondta: »Neked igenis a Viki lesz a partnered, és nagyon nagy karriert fogtok befutni«”. (…) egy kövér, undok eminenske volt. Nem is igazán fogadtuk magunk közé. (…) Gyönyörű férfi lett belőle, akinek a kilóival együtt tűnt el az undoksága is. Ráadásul okos volt, intelligens.” Ami bizonyos, Rónára epitheton ornansként ragaszthatták rá az osztálytársai, hogy „undok” ‒ merthogy ez a jelző áll a káderlapjában is. 1956-ban „kiszórták” az Operaház tagjainak a káderlapjait; megszerezte, és élete végéig őrizte a sajátját. Noha a végkicsengés igen derűlátó, (szak)tanárai több pontban megkérdőjelezték a pályaalkalmasságát; hangsúlyozták kivételes szellemi képességét, gyors felfogóképességét, élénk fantáziáját, kombinatív készségét, szókincsét, jó modorát, szorgalmát, makulátlan megjelenését, kitérve még a tömött fogai állapotára is. Különösen figyelemre méltó az alábbi megjegyzés 1951-ből: „Nem mondható beképzeltnek, de a felnőttek kiskora óta annyira adorálták, hogy kénytelen volt elhinni, hogy Róna Viktor csak egy van”.[1] Ez a sokakban irigységet, féltékenységet keltő imádat nem majomszeretet volt. A serdülő a magára szabott edzésmódszerrel néhány év alatt teljesen átformálta a testét, úgy, hogy még húszévesen is növésben volt. Az önlegyőző, rögeszmés küzdelem, és a nagymértékben a szülők által belé plántált, saját magába vetett hit az életpálya vízjele. A 183 centiméteres, szálkás izomzatú, arányos fiatalember eztán majd’ az egész pályája során a kondíciója fenntartásán dolgozik, miközben az arisztokratikus megjelenése, sármja a költőien romantikus Jean Marais-t idézi. „Annyira szerettem a táncot, hogy azt mondtam, ha beledöglöm is, csinálom. Éreztem, hogy erre születtem” – nyilatkozta 1992-ben. 1954-ben végez az ÁBI-ben az alábbi osztálytársakkal: Ángyási Erzsébet, Boros Erzsébet, Koren Tamás, Menyhárt Jacqueline, Miklósy Margit, Pethő László, Szépvölgyi Imre, Szumrák Vera, Tóth János, Wellisch Annamária, valamint az intézeti és majdani örökös partnere, Orosz Adél, akivel 1960-tól kapcsolódik össze a nevük a balettszínpadon, közel húsz éven át. 1965-ben vele és Havas Ferenccel részesül megosztott Kossuth-díjban is.

 

4. 1959 KotnyekRóna Viktor és Orosz Adél a Gajane-kettős Nyina Anyiszimova vezette próbáján a Magyar Állami Operaház balettjének régi próbatermében, 1959-ben / Fotó: Kotnyek Antal

„Az az igazság, hogy nekem sokkal többet kellett gyakorolnom, hogy olyan szintre jussak, mint Adél. Ehhez a plusz munkához az ő tudása inspirál. Ő mindig mérce a számomra” – mondta 1973-ban a Táncművészetnek. És így fogalmazott ugyanennek az orgánumnak az utolsó interjújában: „Adélka két évvel fiatalabb volt nálam, de segítő, gondoskodó, figyelmes lényét csak az édesanyáméhoz hasonlíthatom. Ma is köszönöm Nádasi mesternek, hogy engem választott ki állandó partneréül.”

 

Aranykor, Nurejev, békegalamb

 Pályája egybeforrt a magyar operabalett aranykorával. A magyar balett nemzeti jellegét megteremtő Harangozó Gyula művészeti igazgatósága idején (1950-1960), a Rákosi-érában formálták át az együttest szovjet mintára, ekkor vette kezdetét politikai akarat, presszió következtében a több évtizedes együttműködés a szovjet-orosz balettmesterekkel, koreográfusokkal. A balettkompánia az Ivanov–Vajnonen-féle Diótörőn tanulta meg, mi a klasszikus pas de deux (kettős, variációk, coda). A szólisták elsősorban Leningrádba szóló ösztöndíjakat kaptak. A Kirov Balett (ma: szentpétervári Mariinszkij Balett) helyett egyedül Kun Zsuzsa választja majd Moszkvát és a Nagyszínházat, s lesz külhonban is megbecsült, pompás képviselője a Bolsoj-stílusnak, -technikának. Lőrinc György balettigazgatói működésekor (1961-1977) vált a társulat nemzetközileg rangos együttessé a világban, komoly repertoárral, átgondolt koncepcióval, és a Róna – Orosz páros mellett olyan művészegyéniségekkel, mint Kun Zsuzsa, Lakatos Gabriella, Ugray Klotild, Fülöp Viktor, Havas Ferenc, Sipeki Levente. A volt szocialista tábor országain, és a nagyszabású szovjetunióbeli turnékon kívül fölléptek többek között Nagy-Britanniában, Párizsban, Monacóban, Skandináviában, Olaszországban, a libanoni Baalbekben, Kairóban. A Vaganova-módszert elsajátító táncosok a Világifjúsági Találkozón (VIT) rendezett versenyeken sikerrel mérettettek meg a szovjet-orosz balett legjelentősebb képviselőivel is, és több ízben szereztek rangos elismeréseket a Párizsi Nemzetközi Táncfesztiválon. A szovjet-orosz balettművek, -klasszikusok mellett beépültek a repertoárba Maurice Béjart, George Balanchine, és szerényebb mértékben Alvin Ailey munkái. A Lőrinc-korszakban indult el Seregi László koreográfusi pályafutása. Ekkor volt az együttes tagja Markó Iván, 1972-1979 között a Maurice Béjart fémjelezte, brüsszeli székhelyű XX. Század Balettje (Ballet du XXe Siècle) karizmatikus vezető szólistája. Ezért mutathattak, tanítottak be Béjart-darabokat, és vendégszerepelt a roppant keresett együttes az Operaházban. 1965-ben hagyta el az országot Nagy Iván. Lenyűgöző Egyesült államokbeli karrierje során, 1968-tól 1978-ig volt a New York-i American Ballet Theatre (ABT) ünnepelt vezető magántáncosa. Mihail Barisnyikov, Gelsey Kirkland, Cynthia Gregory, az ABT-vendég Carla Fracci, Natalia Makarova mellett lett sztár, utóbbi állandó partnereként. 1974-ben a nemzetközi balettéletet 40 évig domináló Margot Fonteyn választja partneréül a Scottish Ballet hosszú ausztráliai turnéjára. Nagy a csúcson vonult vissza 1978-ban.

78. London BBC 1962 februárA magyar delegációval Nagy-Britanniába utazó Székely György rendező, a Színháztudományi Intézet akkori igazgatóhelyettese készítette fotón (mely Róna, Orosz és Nurejev egyetlen ismert, közös képe) Hadics László, Orosz Adél, Margot Fonteyn, ismeretlen, Róna Viktor és Rudolf Nurejev látható a BBC stúdiójában. London, 1962

Róna Viktor karrierjére, annak fölgyorsulására is befolyással volt, hogy 1956-ban, Harangozó Gyula A csodálatos mandarinja bemutatójának évében hagyta el az országot és költözött Nyugatra Csinády Dóra, Müller Margit, a Pásztor Vera – Vashegyi Ernő házaspár, Szarvas Janina magántáncosok, továbbá a balettkar közel 40 tagja. 1953-ban Kováts Nóra és férje, Rab István maradt Nyugaton, a Kossuth-díjuk átvétele évében. Róna 1957-ben lesz az együttes magántáncosa. Huszonegy évesen – túl korán ‒ minden idők legfiatalabb Mandarinja, amely szerep ikonikus megformálója a Spartacusként, Girej kánként, és Simone anyóként is emblematikussá lett Fülöp Viktor.

Életére meghatározó hatással volt az 1959-es év, amely az utazások, külföldi fellépések kimerítően hosszú sorozatának kezdete is. Orosz Adéllal három hónapig pallérozták tudásukat ösztöndíjasként a Szovjetunióban, Leningrádban tanulva be a Giselle-t és A hattyúk tavát Alekszandr Puskintól és Nyina Anyiszimovától. Puskinnal és nejével, Kszenyija Jurgenszonnal lakott akkoriban a sérüléséből lábadozó Rudolf Nurejev, aki a majdani másik leghíresebb Puskin-növendékkel, Mihail Barisnyikovval együtt a pótapjának is tekintette a Vaganova Akadémia balettmesterét. Róna barátságot köt a megzabolázhatatlan tatárral, aki a Kirov Balett csillagaként krimibe illő módon disszidál a társulat 1961-es párizsi, londoni vendégjátéka során, menedékjogot kérve a Le Bourget Reptéren. Róna élete a XX. század leghíresebb balett-táncosa segítségével vesz valószerűtlen fordulatot 1962-ben, ám minderről majd csak 1975-ben beszélhet először a magyar sajtóban.

1961. október 28-án Orosz Adéllal tett eleget egy kitüntető protokollmeghívásnak. A L’Agence littéraire et artistique parisienne igazgatója, az irodalmár Georges Soria váratlan felkérésére lépnek föl a nyolcvanéves Pablo Picasso tiszteletére rendezett születésnapi gálaesten Nizzában, a Palais des Expositionsban, tizenötezer néző előtt. Egy programban adnak elő három műsorszámot Szvjatoszlav Richter zongora-, Leonyid Kogan hegedűművésszel, valamint Yvette Chaviré, Alicia Alonso prímabalerinákkal, és Picasso barátjával, Antonio Ruiz Soler flamenco-királlyal. Picasso másnap a Vallarous-ban rendezett ünnepi ebéden egy-egy a helyszínen fölskiccelt békegalamb-grafikával ajándékozza meg őket.

 

Fonteyn és a »Magyar Tarzan«

 1962 februárjában a BBC londoni stúdiójában vesznek részt több honi művésztársukkal a Hogyan szórakozik Budapest? című esztrád felvételein. Rudolf Nurejev február 21-én debütált a Covent Garden színpadán az Angol Királyi Balett (Royal Ballet, RB) hisztérikus sikerű Giselle produkciójának Albrecht hercegeként. A függöny legördülte után huszonkétszer, 45 percen át tapsolják vissza partnerével, a nálánál 19 évvel korosabb Margot Fonteynnel. A „brit balett” jelképét, Frederick Ashton múzsáját, az RB öt alapítójának egyikét már évek óta erősen a háttérbe szorítanák a royalisták, ám a visszavonulás helyett megalkotja Nurejevvel a XX. század táncművészetének legismertebb, beat- és rocksztárként rajongott, vagányságuk, erős szexuális kisugárzásuk okán máig egyedülálló balett-táncospárosát. Nurejev gyökeresen átformálja a férfi balett-táncosról és a balettművészetről alkotott képet, Nyugaton és az USA-ban végigsöpör a „Rudi-mánia”. Dame Margot belevág a második, még 19 évig tartó karrierjébe, s lesz/marad a világ egyik legtöbbet fotózott celebritása, botrányhőse, bulvár- és showbiznisz-szereplője. Tánctörténeti léptékű bemutatkozásuk után ellátogat Nurejevvel a BBC stúdiójába, és meghívja a magyar pályatársakat az otthonába. „[Nurejev] elvitt Margot Fonteynhez, ami nekem annyi volt, mintha Szűz Máriához vitt volna. Azt sem álmodtam, hogy valaha megfogom a kezét. És milyen kedves volt, milyen emberi!” – áradozott Róna 1991-ben Rajk András portrécikkében.

Kötelék 8Róna Viktor Máriássy Félix Kötelék c. filmjében, 1967-ben / Fotó: Domonkos Sándor

A táncművész az 1960-as évek elejéig élt a szüleivel az Operaház és az Operettszínház tőszomszédságában lévő Mozsár utca 9. szám alatti házban. November 6-án este az Operából érkezett haza, mikor édesanyja ezzel fogadta: „fiacskám, Londonból hívtak telefonon”, ám azt sajnos nem értette, miért is. Hamarosan újra az éterben volt Margot Fonteyn, hogy a lábsérülést szenvedett Nurejev javaslatára kínáljon rendkívüli ajánlatot. Róna Viktor 1962. december 6-án Dame Margot egyik partnereként lép föl a prímabalerina által elnökölt Brit Királyi Táncakadémia (Royal Academy of Dance) nagypresztízsű, hagyományos nemzetközi gálaestjén a londoni Royal Drury Lane Theatre-ben – Nurejev helyett, beugróként. Nyina Anyiszimova Gajane című balettjéből adnak elő részleteket, melyeket Róna tanított be a prímabalerinának. Fonteyn A hattyúk tava pas de deux-jét az RB vezető magántáncosával, Michael Somes-szal táncolta, akiről úgy vélte, ő volt a legjobb partnere a legjobb éveiben. A Táncakadémia fővédnöke, II. Erzsébet királynő képviseletében Erzsébet anyakirályné és Margit hercegnő, a királynő húga tekinti meg a balett- és a zenei élet kiválóságait fölvonultató műsort. A brit Daily Express napilap december 8-i számának pletykarovatában (The William Hickey Page) „Hungarian »Tarzan«”-nak és „Fonteyn’s »Tarzan«-nak nevezik a hangos sikert arató magyart. Gyanítható, manapság ez súrolná a politikai inkorrektséget. December 10-én a Fonteyn – Róna páros az American Ballet Theatre (ABT) gálaestjén lép föl Washingtonban. Ezúttal Fonteyn ugrik be a kórházba került ABT-sztár, Maria Tallchief helyére. Akkoriban ők a világ legdrágább prímabalerinái. Másnap megtekinti a műsort John F. Kennedy, az Amerikai Egyesült Államok elnöke, valamint hitvese, Jacqueline Bouvier Kennedy, és az elnök öccse, Robert F. Kennedy igazságügy-miniszter. Az estet követően a páros eleget tesz az utóbbi vacsorameghívásának, majd a következő napokban színpadra lép Baltimore-ban is. Róna Viktor az első magyar állampolgárságú balettművész, aki fellépett az Egyesült Államokban; december 18-án érkezett haza New Yorkból.

A pálya tükrében állítható, okkal nevezte a Fonteyn által felkínált, a nemzetközi karrierjére a legfontosabb hatást gyakorló ajánlatot élete esélyének – ilyen jellegű fölkérés több(é) nem érkezett számára. Tudni való az is, hogy a sztárbalerinák kiváltképp több partnerrel táncolnak/táncoltak a karrierjük során, főleg a gálák, turnék, protokoll események, és a számtalan hakni alkalmával. Jelesül Fonteynnek 14 fontosabb partnere volt 1961-től az 1970-es évek végéig Nurejeven kívül, aki idővel meg is jegyezte: egyre többen vannak, és egyre fiatalabbak. Egy, az életmű-kiállításon vetített, 1960-as évekbeli interjúrészletből az is kiderül, hogy Róna a Bolsoj-beli föllépéseket értékelte akkoriban a legtöbbre szakmailag. Az Operaházzal 1965-ben vettek részt nagyszabású moszkvai turnén, és léptek föl a Nagyszínházban is, Orosz Adéllal pedig 1963-ban és 1971-ben is vendégszerepeltek a Szovjetunióban. Még a leningrádi tanulmányútjuk idején barátságot kötöttek – mások mellett ‒ Maja Pliszeckajával, Rajsza Sztrucskovával, Marisz Liepával, Vlagyimir Vasziljevvel, és Róna évekig levelezett Alekszandr Puskinnal.

  1. július 27.

(folyt. köv.)

 

[1] Adorál: csodál, bálványoz, imád, rajong.