Lénárt Gábor: Élettani jelentések a Budapest Táncfesztiválról
Győri Balett: A halál és a lányka; FrenÁk Társulat: F_EvER/ Nemzeti Táncszínház /
Csábosan meztelen mozdulataikkal a felhevülést keresik, amely az utánzásukba életet lehelne.
Csábosan meztelen mozdulataikkal a felhevülést keresik, amely az utánzásukba életet lehelne.
Erős nemzetközi kezdés után átmeneti hazai megtorpanás – leginkább talán ezzel lehetne jellemezni a Budapest Táncfesztivál első két napját a Nemzeti Táncszínházban.
Megteszi azt, amit kevesen tudnak: ki tud emelkedni a közegéből úgy, hogy közben tökéletesen azonosul vele.
… a koreográfia hanghatásokban erős, sejtelmes kezdőképpel indul, ami ugyan nem hat az újdonság erejével, de hangulatot teremt, képként beleég az emberbe.
…a Horizont az elmúlt években gyökeret eresztett a városban, érdeklődő és értő közönség várja az előadásokat, a társulatoknak pedig sokat jelent, hogy a megszokott közegük mellett itt is bemutatkozhatnak.
A míves, kiválóan prezentált táncjelenetek dinamikájának, repülésének az ellenpontja Kulka János súlyos, lassan mozduló jelenléte.
Ez a két szereplőre készült koreográfia a kortárstánc-műfaj egyik védőbástyája jelenleg: ékesen bizonyítja, hogy üres térben, csupán fény- és hangkíséretben, egyszerű, stilizált, hétköznapi (gyakorló)ruhában még mindig lehet újat és többet mondani…
… Siegfried a boldog találkozás energiájától megbabonázva, olyan lendületesen könnyed emelésekkel ünnepli Odettet, mintha soha nem is akarna véget vetni kitörő örömének.
Az Isteni színjáték mindhárom, dantei utazás ihlette koreográfiája minimalista. Annak ellenére, hogy más-más dimenziók különböző stációit jelenítik meg, a hasonló ábrázolásmód némi hangulati hasonlóságot teremt az egyes felvonások között.
…a Toldit nemcsak elszavalni, hanem verselés közben eljátszva elmozogni is lehet.
V4 Tánchétvége/ Nemzeti Táncszínház /
Hatásosságban és készségekben nem volt hiány a tánctalálkozón…
Az alkotók célja a szerelem három fázisának (a vágy születésének, egy ambivalens kapcsolatnak és a kapcsolat végének) a megjelenítése volt.
Itt is (miként az est másik darabjában is) csúcsra vannak járatva a Budapest Táncszínház előadóművészei. Szemmel láthatóan sok-sok munka van ebben az estben.
„…egy ilyen darabnál a narratíva, még mielőtt a függöny felmegy, és bejönnek a táncosok, már ott honol a színházteremben. Én már a függönyt úgy nézem, hogy ez a Cseresznyéskert, mert arra vettem jegyet.”
…ha meg is maradnak a kinyújtott térdek és a lefeszített spiccek, önmagukban azok nem teszik korszerűtlenné a koreográfiát – ha az alkotás egésze színházfelfogásban, mozgáshoz fűződő viszonyában adekvátan friss, kortárs szemléletű.
Ezek a táncosok már profi művészek, fiatal felnőttek, nem tanulók, a kamaszkori felfelé törekvő világhódítás naiv bája már lekopott róluk.
A Budapest Táncfesztivál hazai bemutatói közül a FrenÁk Társulat és a Győri Balett legfrissebb kreációi tartanak össze leginkább.
…a sok ismétlődés, a sok vissza-visszatérő jelenet miatt egy idő után olyan élmény nézni, mint sokadjára is végighallgatni azt a barátunkat, aki újra és újra ugyanazokat a köröket futja magában, és sosem halad igazán előre az életében.
A színház előtti téren bemutatott, a város közönségének szánt ingyenes bemutatóhoz két, testre erősített, bordákkal tagolt hatalmas „szárnyat” használnak…
A művészet először is tanult szakma (nem muszáj iskolában!), vagy szakmák többsége, és az a kérdés, hogy valaki tényleg tehetséges-e, művész-e egyáltalán, csak a tanulás után merülhet fel relevánsan.