Az előadás jól ismert belső konfliktusokkal szembesíti a nézőt: hogyan lehet eligazodni a külső ingerek tengerében, úgy, hogy megőrizzük a személyiségünk jellemzőit?
Szaltóznak, vetődnek, mindezt akrobatikus ügyességgel, de korántsem mutatványként, hanem táncművészetként, vagy inkább táncköltészetként teszik.
Az emberiség Prométheusz révén jutott a tűz birtokába, de ezzel a titán nem csak ajándékot adott a földi halandóknak.
Csábosan meztelen mozdulataikkal a felhevülést keresik, amely az utánzásukba életet lehelne.
Az előadás a konkrét történet szociális gondozó által leírható tanulságain túl nyilván szimbolikus jelentéstartalmakat is megfogalmaz.
Erős nemzetközi kezdés után átmeneti hazai megtorpanás – leginkább talán ezzel lehetne jellemezni a Budapest Táncfesztivál első két napját a Nemzeti Táncszínházban.
Megteszi azt, amit kevesen tudnak: ki tud emelkedni a közegéből úgy, hogy közben tökéletesen azonosul vele.
…technikai tudásukkal és előadói jelenlétükkel határozottan elhitetik a nézővel, hogy tudják a saját miértjeikre a választ, és ezt a testükkel fejezik ki.
… a koreográfia hanghatásokban erős, sejtelmes kezdőképpel indul, ami ugyan nem hat az újdonság erejével, de hangulatot teremt, képként beleég az emberbe.
…a Horizont az elmúlt években gyökeret eresztett a városban, érdeklődő és értő közönség várja az előadásokat, a társulatoknak pedig sokat jelent, hogy a megszokott közegük mellett itt is bemutatkozhatnak.
