Lénárt Gábor: Élettani jelentések a Budapest Táncfesztiválról
Győri Balett: A halál és a lányka; FrenÁk Társulat: F_EvER/ Nemzeti Táncszínház /
Csábosan meztelen mozdulataikkal a felhevülést keresik, amely az utánzásukba életet lehelne.
Csábosan meztelen mozdulataikkal a felhevülést keresik, amely az utánzásukba életet lehelne.
Az előadás a konkrét történet szociális gondozó által leírható tanulságain túl nyilván szimbolikus jelentéstartalmakat is megfogalmaz.
Erős nemzetközi kezdés után átmeneti hazai megtorpanás – leginkább talán ezzel lehetne jellemezni a Budapest Táncfesztivál első két napját a Nemzeti Táncszínházban.
…technikai tudásukkal és előadói jelenlétükkel határozottan elhitetik a nézővel, hogy tudják a saját miértjeikre a választ, és ezt a testükkel fejezik ki.
…az alkotók és előadók jelentős része nem valódi értéket akar immár teremteni, nem művészi eredményt próbál elérni, hanem meg akar felelni a politikai oldalának, annak reményében, hogy ezzel több pénzhez és befolyáshoz juthat.
… a koreográfia hanghatásokban erős, sejtelmes kezdőképpel indul, ami ugyan nem hat az újdonság erejével, de hangulatot teremt, képként beleég az emberbe.
…a Horizont az elmúlt években gyökeret eresztett a városban, érdeklődő és értő közönség várja az előadásokat, a társulatoknak pedig sokat jelent, hogy a megszokott közegük mellett itt is bemutatkozhatnak.
A míves, kiválóan prezentált táncjelenetek dinamikájának, repülésének az ellenpontja Kulka János súlyos, lassan mozduló jelenléte.
Ez a két szereplőre készült koreográfia a kortárstánc-műfaj egyik védőbástyája jelenleg: ékesen bizonyítja, hogy üres térben, csupán fény- és hangkíséretben, egyszerű, stilizált, hétköznapi (gyakorló)ruhában még mindig lehet újat és többet mondani…
…ebben az előadásban nem is az a lényeg, hogy milyen, hanem az, hogy egyáltalán van.
…a Toldit nemcsak elszavalni, hanem verselés közben eljátszva elmozogni is lehet.
Nemzeti Táncszínház /
…ez a felütés – egy kiszáradt, domináns anyán keresztül – García Lorca elfojtott vágyakkal teli, vérgőzös világát idézi.
V4 Tánchétvége/ Nemzeti Táncszínház /
Hatásosságban és készségekben nem volt hiány a tánctalálkozón…
…humoros áthallás, hogy a Kubát idéző latin tánc mellé mintha a Havanna lakótelepet vetítenék ki.
Az alkotók célja a szerelem három fázisának (a vágy születésének, egy ambivalens kapcsolatnak és a kapcsolat végének) a megjelenítése volt.
Itt is (miként az est másik darabjában is) csúcsra vannak járatva a Budapest Táncszínház előadóművészei. Szemmel láthatóan sok-sok munka van ebben az estben.
„…egy ilyen darabnál a narratíva, még mielőtt a függöny felmegy, és bejönnek a táncosok, már ott honol a színházteremben. Én már a függönyt úgy nézem, hogy ez a Cseresznyéskert, mert arra vettem jegyet.”
Az előadás hosszabb-rövidebb, egyértelmű és többjelentésű performanszok egymásutánja, amit már megszokhattunk az Artus nagyobb lélegzetű előadásainál. Azonban most hiányzik a Goda Gáborra jellemző játékos szabadság…
…ha meg is maradnak a kinyújtott térdek és a lefeszített spiccek, önmagukban azok nem teszik korszerűtlenné a koreográfiát – ha az alkotás egésze színházfelfogásban, mozgáshoz fűződő viszonyában adekvátan friss, kortárs szemléletű.
…az össztársadalmi bolondozás közben elszórakozzuk a jövőnket. Ez a bölcselet ténylegesen elhangzik az előadásban…