Darabos Eszter: Válasz a saját miértjeinkre
Pina Bausch: Vollmond/ Müpa Budapest
…technikai tudásukkal és előadói jelenlétükkel határozottan elhitetik a nézővel, hogy tudják a saját miértjeikre a választ, és ezt a testükkel fejezik ki.
…technikai tudásukkal és előadói jelenlétükkel határozottan elhitetik a nézővel, hogy tudják a saját miértjeikre a választ, és ezt a testükkel fejezik ki.
…az alkotók és előadók jelentős része nem valódi értéket akar immár teremteni, nem művészi eredményt próbál elérni, hanem meg akar felelni a politikai oldalának, annak reményében, hogy ezzel több pénzhez és befolyáshoz juthat.
… a koreográfia hanghatásokban erős, sejtelmes kezdőképpel indul, ami ugyan nem hat az újdonság erejével, de hangulatot teremt, képként beleég az emberbe.
…a Horizont az elmúlt években gyökeret eresztett a városban, érdeklődő és értő közönség várja az előadásokat, a társulatoknak pedig sokat jelent, hogy a megszokott közegük mellett itt is bemutatkozhatnak.
A míves, kiválóan prezentált táncjelenetek dinamikájának, repülésének az ellenpontja Kulka János súlyos, lassan mozduló jelenléte.
Ez a két szereplőre készült koreográfia a kortárstánc-műfaj egyik védőbástyája jelenleg: ékesen bizonyítja, hogy üres térben, csupán fény- és hangkíséretben, egyszerű, stilizált, hétköznapi (gyakorló)ruhában még mindig lehet újat és többet mondani…
…ebben az előadásban nem is az a lényeg, hogy milyen, hanem az, hogy egyáltalán van.
…a Toldit nemcsak elszavalni, hanem verselés közben eljátszva elmozogni is lehet.
Nemzeti Táncszínház /
…ez a felütés – egy kiszáradt, domináns anyán keresztül – García Lorca elfojtott vágyakkal teli, vérgőzös világát idézi.
V4 Tánchétvége/ Nemzeti Táncszínház /
Hatásosságban és készségekben nem volt hiány a tánctalálkozón…
…humoros áthallás, hogy a Kubát idéző latin tánc mellé mintha a Havanna lakótelepet vetítenék ki.
Az alkotók célja a szerelem három fázisának (a vágy születésének, egy ambivalens kapcsolatnak és a kapcsolat végének) a megjelenítése volt.
Itt is (miként az est másik darabjában is) csúcsra vannak járatva a Budapest Táncszínház előadóművészei. Szemmel láthatóan sok-sok munka van ebben az estben.
„…egy ilyen darabnál a narratíva, még mielőtt a függöny felmegy, és bejönnek a táncosok, már ott honol a színházteremben. Én már a függönyt úgy nézem, hogy ez a Cseresznyéskert, mert arra vettem jegyet.”
Az előadás hosszabb-rövidebb, egyértelmű és többjelentésű performanszok egymásutánja, amit már megszokhattunk az Artus nagyobb lélegzetű előadásainál. Azonban most hiányzik a Goda Gáborra jellemző játékos szabadság…
…ha meg is maradnak a kinyújtott térdek és a lefeszített spiccek, önmagukban azok nem teszik korszerűtlenné a koreográfiát – ha az alkotás egésze színházfelfogásban, mozgáshoz fűződő viszonyában adekvátan friss, kortárs szemléletű.
…az össztársadalmi bolondozás közben elszórakozzuk a jövőnket. Ez a bölcselet ténylegesen elhangzik az előadásban…
Ezek a táncosok már profi művészek, fiatal felnőttek, nem tanulók, a kamaszkori felfelé törekvő világhódítás naiv bája már lekopott róluk.
A Budapest Táncfesztivál hazai bemutatói közül a FrenÁk Társulat és a Győri Balett legfrissebb kreációi tartanak össze leginkább.
Olyan mozgásvilágot hoz létre, melynek szereplői megállás nélkül együtt áramlanak, de mégis az egyéni rezdülések pillangóeffektusában szabadulnak fel a terheik alól.