Turbuly Lilla: Válogatáskazi
Kulcsár Noémi Tellabor: Magam adom
…humoros áthallás, hogy a Kubát idéző latin tánc mellé mintha a Havanna lakótelepet vetítenék ki.
Kulcsár Noémi új koreográfiája egy korábbi munkáját, a Lacus Pelsót juttatta eszembe (írásunk itt). A laza történetszálra felfűzött etűdök építettek a néző tudására, nosztalgiájára, és egy könnyed műfajkavalkáddal idézték fel a Balatonnal kapcsolatos emlékeinket. Igazi nyári estékre való előadás volt, afféle életérzés-tánc.
A Megadom magam is valami hasonlót céloz meg: a kilencvenes évekről és az ezredforduló környékéről kínál válogatást, sőt, válogatáskazit, hiszen a háttérként kivetített magnón meg is jelenik az A, majd a B oldal, korabeli előadókkal és zeneszámokkal. Az előadás zenéjét a korszak ikonikus Quimby-dalai adják, a háttérvetítésen pedig az akkoriban fiatal, ma már jócskán középkorú nézők ismerhetnek magukra vagy környezetükre.
Fotók: KNi
A 90-es évek változásokkal és reményekkel teli korszaka a maga nem kevés zavaros történetével együtt is a mából nézve „boldog békeidőknek” tűnik. Amikor a fiatalok még itthon akartak boldogok lenni, és mindenki azt hitte, hogy lesz lehetősége a saját szerencséjét kovácsolni. Mint az a több jelenetben visszatérő táncospár, akik a vendéglátásban keresik a boldogulást, az útszéli lakókocsi-büfétől a McDonaldson keresztül a saját presszóig. (A díszletet a vetített háttereken kívül az a néhány sörösláda adja, amit ide-oda pakolgatnak, mindezt a helyszínekre jellemző zajos-zörejes hangkulissza egészíti ki.) Feltűnnek más jellegzetes helyszínek is, koncertek, lakótelepek. Utóbbinál humoros áthallás, hogy a Kubát idéző latin tánc mellé mintha a Havanna lakótelepet vetítenék ki.
Történetdarabkák a többi táncospárnál is megcsillannak, összekötve az oda illő Quimby-dallal. Párkapcsolati és kortárs villongásokat és egymásra találásokat látunk, közben azért haladunk az időben is, a B oldalon már több a rezignáció és a csalódás.
A jelmezek egyszerűek, nem- és korsemlegesek: farmer, sort, ing és atlétatrikó, kivétel egy csábítási jelenetben a rövid, fehér selyemruha. A vetítések hol valós dokumentumrészletek, hol absztrakt grafikák. Vannak metaforikus jelentéssel bíró hátterek is, például az éjszakai erdei út a maga veszélyérzetével és kilátástalanságával, persze szintén a B oldalon.
A koreográfia – hasonlóan a Lacus Pelsóhoz – igen széles körből merít. Latin táncok, diszkótánc és a magyar néptánc elemei vegyülnek a kortárstánccal. De láthatunk mozgásszínházi, már-már pantomimes részleteket is, mindezt magas színvonalon, pontosan kivitelezve. Van az egészben valami fluid áramlás, egymásba folyás, amely egyszerre előnye és hátránya az előadásnak. Előny, mert elringat, jó nézni, de el is könnyíti az előadást, megmarad a jóleső nosztalgiánál. Ha elfogadjuk, hogy tulajdonképpen ez volt a cél: egy könnyen befogadható, széles nézőréteget megcélzó koreográfia létrehozása, akkor mindez a helyén van. Az előadás elején a táncosok csoportképbe rendezőnek, és ugyanez megismétlődik a végén is. Mintha egy osztálytalálkozón emlékeznének vissza a fiatalkorukra, és velük együtt ezt tesszük mi is.
Kulcsár Noémi Tellabor: Magam adom
Táncolják: a Kulcsár Noémi Tellabor táncosai, Hajszán Kitti, Juhász Kristóf, Perjési Patrik, Horváth Attila, Csipán Csenge, Frank Flóra, Kindl Gábor, Mátyók Lilla. Dramaturg: Cseh Dávid. Látvány és vetítés: Rubi Anna, Szentpéteri Áron. Koreográfus: Kulcsár Noémi.
Nemzeti Táncszínház, Kisterem, 2026. február 19.
