…az alkotók és előadók jelentős része nem valódi értéket akar immár teremteni, nem művészi eredményt próbál elérni, hanem meg akar felelni a politikai oldalának, annak reményében, hogy ezzel több pénzhez és befolyáshoz juthat.
A gazdag, anyagerős előadásban csak egy dolog nincs: kreatív kockázatvállalás.
Kiss Ferenc költeményének jaj-mantra refrénjében, hajlékony dallamívű, ütemes ritmusában siralom-ének sejlik fel.
…a néptánc – minden megkongatott vészharang ellenére – él, mozog, fejlődik, virágzik, átalakul.
A rejtőzködés (legyen szó kapucniról vagy internetes álprofilokról) összekapcsolja a mát a 16. századi álarcos commedia dell’ arte figurákkal.
A Trafó közönsége azért váltott jegyet erre az előadásra, mert fontos neki a környezet, nagy valószínűséggel a maga kis köreiben tesz is érte, amennyit tud.
„Megcsinálták. Mert művészek. Az ilyen pillanatok gazdagítják a műsort, és gazdagítják a táncosokat is.”
…bármilyen furcsa is, de ahol megszűnik a leírt, felkészült, elemző szakkritika, ott néhány évtized elmúltával lyukas lesz a nemzeti emlékezet: ugyanis senkinek nem lesz értékelhető képe arról, mi milyen volt harminc-negyven éve.
…olyan meggyőzőek, hogy nem egy lelkes kritikus mély jelentéstartalmakat lenne képes felfedezni a látottakban… Egyébként kétségtelenül van is bennük – ha a néző is úgy látja.
Ifj. Harangozó Gyula a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar táncművésszel, Orosz Adéllal idézte fel az est főszereplőjének emlékét.
