Lénárt Gábor: Táncoló szavak
Magyar Nemzeti Táncegyüttes: Alvó szegek / Nemzeti Táncszínház /
Kiss Ferenc költeményének jaj-mantra refrénjében, hajlékony dallamívű, ütemes ritmusában siralom-ének sejlik fel.
„Nála éreztem a legerősebben a magyar néptáncra oly jellemző »egyenesbeszédűséget«” – méltatja Jálics Kinga a Film Színház Muzsika hasábjain Zsuráfszky Zoltánt a nyolcvanas évek végén. „Az embernek az üres fecsegéstől, mellébeszéléstől mentes, becsülettel végzett munka jut eszébe. És a szép, egyszerű, emberi érzelmek.” Az akkori közönség a koreográfus önálló estjét láthatta a Szkénében, melynek névadó darabját Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című verse ihlette. Több mint negyven éve ennek, és időközben egész sorozatnyi táncköltemény született. Most a Nemzeti Táncszínház színpadán Zsuráfszky Zoltán Alvó szegek címmel tekint vissza pályájára. Verseket idéző korábbi koreográfiáit olyan új munkákkal is kiegészíti, mint a Pilinszky János Négysoros költeményére megalkotott háborús látlelet, melyből az est címe is származik.
Fotó: Cseke Csilla
Lírai anziksz keletkezik vers és tánc kapcsolatából. Szarka Tamás Tánc a hóban verses szövegére, sötét árnyalatokba öltöztetve hat páros alkot horizontot a színpad közepén. Be nem zárt öleléssel közeledik egymáshoz férfi és nő. Meghitt, ahogy a sötét térben a lámpákból áradó fényháromszögek visszaismétlik a széttárt, nyitott karok befogadó mozdulatát, és a színpad felületére érve teret jelölnek az alakok köré. A befejezetlen közeledések hátteréből aztán előtűnik az épp egymásnak rendelt pár, akik könnyed-játékos, világosan fénylő jelenléttel különböznek a többiektől. Ismétlődik a férfi dinamikájában a nőé és fordítva, egyenrangú partnerekként mérik, ízlelik duettjük összetartó vonzását. A néptánclépések ismerős meghatározottsága mindehhez hozzátesz egyfajta archaikusat, mintha múlttá változna az épp most születő. A színpad végül egyfajta szép fájdalommal telik meg, ahogy a légies mozdulatokkal egymást érintő fiatal párt egyre nagyobb tér választja szét: eljött az első próbatételük.
Fotó: Cseke Csilla
Az estet Zsuráfszky Zoltán tavaly elhunyt alkotótársának, Kiss Ferencnek ajánlja, aki a Ballada anyámról című koreográfia megzenésített versének is szerzője. A jelenet a még testetlen, nemiség nélküli szerelemről szól, melyet az a fiú érez az anyja iránt, aki sohasem tud elég közel kerülni a látó-elfogadó, mindenható biztonsághoz. Apró rezgések ritmusa előlegezi a megfogalmazódó női körtáncot és férfi együttmozgást. Az így formálódó közösségben járja útját a fiú, próbákat áll ki, hogy újra visszataláljon a tekintethez, de mire meglelné, a gyermeki vágy tárgya élettelenül újra elérhetetlenné válik. Kiss Ferenc költeményének jaj-mantra refrénjében, hajlékony dallamívű, ütemes ritmusában siralom-ének sejlik fel. A hangszeres kíséret később egyre sokszínűbbé válva, énekes vokállal kiegészülve, örvénylő akusztikus közegbe ágyazza az emberközelire fókuszált szöveget: a fiú vándorlását. Szülő és gyermek keserű bújócskáját a nagy fekete kendők eltakaró, felfedő, teret kijelölő játéka teszi még plasztikusabbá (jelmeztervező az alkotótárs-feleség: Zs. Vincze Zsuzsa).
Szikár, keresetlen hang tölti be a nézőteret, nem lehet tőle szabadulni. Vendégek jövetele című versével Nagy László narrálja a táncnyelvi összeállítás megrázó szólóját. Tókos Attila sárral bekent, karizmatikus akarása az emberi méltóságot célozná, de az elérhetetlen. A mázsás, kövér terményes zsákok felszöknek előle a magasba. Harcol velük, ellenük. Létének terhe és meghatározója is ez a környezet, melyben zsinóron rángatott csalik irányítják cselekedeteit. A félmeztelen, izmos alak maszkulinsága ellenére is híján van az életmegváltó eszközöknek. Ha össze is nyalábolja zsákmányát, csak kimerülten rájuk zuhan. Majd utoljára újrafeszül a magányos alak harcos kapaszkodása, és felakasztja magát az egyik hiányára.
Fotó: Cseke Csilla
Zsuráfszky Zoltán estje a néptáncművészet és az irodalom kapcsolatát kutatja, miközben testnyelvi költészetet hoz létre. A táncolt verses asszociáció annál hatékonyabb, minél inkább beleívódik a költemény üzenete a mozdulatokba, megjelenítve a szavak addig kimondatlan többlettartalmát. A Nemzeti Táncszínház színpadán ennek a kreatív transzformációnak lehetünk tanúi egy formanyelvi visszatekintés keretében.
Alvó szegek
Zeneszerzők: Kiss Ferenc, Rossa László, Szarka Tamás. Jelmeztervező: Zs. Vincze Zsuzsa. Digitális látvány: Juhász Péter. Fény: Hlinka Mónika.
Társrendező: Zs. Vincze Zsuzsa. Rendező-koreográfus: Zsuráfszky Zoltán.
Előadja: Magyar Nemzeti Táncegyüttes.
Szólót táncol: Barka Dávid, Eredics-Fekete Zsuzsanna, Juhász-Paput Júlia, Tókos Attila, Szeverényi Barnabás, Tókos Zsófia, Sánta Gergő.
Nemzeti Táncszínház, 2025. november 12.
