…a sok ismétlődés, a sok vissza-visszatérő jelenet miatt egy idő után olyan élmény nézni, mint sokadjára is végighallgatni azt a barátunkat, aki újra és újra ugyanazokat a köröket futja magában, és sosem halad igazán előre az életében.
Eszedbe jutott az erdő istenének neve, két perc múlva tudni fogod, hogy hová kell menned, mit kell tenned.
A színház előtti téren bemutatott, a város közönségének szánt ingyenes bemutatóhoz két, testre erősített, bordákkal tagolt hatalmas „szárnyat” használnak…
A művészet először is tanult szakma (nem muszáj iskolában!), vagy szakmák többsége, és az a kérdés, hogy valaki tényleg tehetséges-e, művész-e egyáltalán, csak a tanulás után merülhet fel relevánsan.
…bármi mehet kontroll nélkül a levesbe, mert a gesztus maga a fontos, és nem az, hogy fogyasztható-e a végtermék.
Egy férfi és egy nő egymásra találásának mozgóképei: egy igaz mese a közeledés és a távolodás drámáiról, béklyókról és éltető kapcsokról, találkozásról és elmúlásról.
Barta Dóra felvázolja nekünk a „kereteket”, a „lassú égést”, aztán ráépíti a húst, hadd piruljon.
A világ legolvasottabb krimijét és egy személyes szólóelőadást láthatott a közönség március végén a Nemzeti Táncszínházban, melyek közös pontja a halál volt.
Olykor szaggatottan, máskor klasszikus elemeket vegyítve belelendülnek a karok, a törzsek, a lábak egyfajta szépségbe, hogy aztán a következő pillanatban tudomást se vegyenek a délceg egyensúlyokról, maszkulinná energetizálják a feminint, és megszabadítják a nőiest a szerénykedő sztereotípiáitól.
A már említett katonazubbonyon kívül nincs más erős utalás a jelenre. A világ változott, és mi, nézők is változtunk az elmúlt években…
