Az alkotók különböző módokon érik el, hogy a néző önmegfigyelésre kényszerüljön, s ezáltal annyiféle olvasat szülessen, ahányan a teremben jelen vagyunk. Az egyik eszköz az unalom.
… a Krasznahorkaira hivatkozás leginkább azért problematikus, mert a koreográfiának esélye sincs rá, hogy a saját műfajában bármi pluszt is hozzátegyen a regényhez, és hogy a minőség tekintetében akárcsak megközelítse azt.
… a magától értetődőség a befogadói elmét, a komolyabb koreográfiai töltet hiánya pedig az érzelmi/esztétikai élményt csendesíti le.
A darab úgy férkőzik a befogadó közelébe, hogy közben jelzi, nem akar semmi különöset mondani, közölni, nem vár tőled mást, mint azt, hogy jelen legyél.
…nem játszik rá a furaság és a cukiság faktorra, nem komolykodik és nem is idealizál. Nem tesz úgy, mintha mindig mindenki a legnagyobb örömmel akarna és tudna egymáshoz közeledni és egymáshoz érni.
…felmondva férje érdemeit, elsorolta, hol mikor milyen előadásai lesznek a közeljövőben a világ távoli tájain.
…a meztelen koreográfus például metaforaként sem utolsó. Itt-ott kicsit mégis tuningnak hat.
A két erő több stáción keresztül próbálgatja egymást, míg végül átnemesednek egymástól, és elérnek egy érzékeny egyensúlyi állapotot.
Az előadást indító, meglehetősen teátrális szeretkezésnek van egy kiemelt pillanata: amikor a női és a férfi test egymás mellett állva egyetlen ponton ér össze, és mint elhajló, vékony fatörzs dermednek mozdulatlanságba.
Bámulatra méltó a táncosok teljesítménye. A különbözőség és az egység tökéletes harmóniáját teremtik meg a színpadon.
