Darabos Eszter: Mi vagy te, kortárs néptánc?
Mészáros Máté Mindannyian a Nap alatt
…ha olyan elemeket használnak, amelyek elvontak, megfoghatatlanok, és nem lehet pontosan tudni róluk, hogy mik is azok, akkor ez már biztosan kortárs.
Régóta vártam ezt az előadást, pontosabban a kortárs néptánc jelenség tényleges megtapasztalását egy egész estés produkción, értsd: tehát nem csak azt, hogy az alkotók-előadók törekednek annak megjelenítésére. Érdekes kérdés ugyanis, hogy a kortárstánc és a néptánc között meghúzódó eltérések – akár mozgásnyelvi, ideológiai, zenei, tematikai vagy bármilyen egyéb kifejezőeszközöket veszünk figyelembe – milyen mértékben hozhatók közös nevezőre, hogyan jelenhet meg egyidejűleg a két műfaj, közös nyelvvé olvadhatnak-e. Összemosódhat-e egyáltalán a kortárstánc és a néptánc, vagy együttműködésük csakis Janus-arcú lehet, azaz az eltéréseikből és az időhöz fűződő különböző viszonyukból adódó kettősség miatt egymástól mindig el fognak különülni?
Mészáros Máté Mindannyian a Nap alatt című előadásának beharangozásakor úgy éreztem, minden összeállt ahhoz, hogy valóban kortárs néptáncot láthassunk, amelynek meghatározása jelenkorunk néptáncművészetének egyik legfontosabb kérdései közé tartozik. A kérdés aktualitása tetten érhető a színpadi előadásokban is. A néptáncművészek alkotóvilágában szinte már teljesen megszokottá vált, hogy másfajta táncműfajokkal is vegyítik a hagyományos formanyelvet – fordítva ez viszont kevéssé jellemző. Számos művész, akiket ma már a kortárs táncvilág meghatározó egyéniségeiként ismerhetünk, néptánctagozaton végzett (fordítva ez nem mondható el), és ez nem véletlen, hiszen néptáncművészként sokoldalú egyetemi képzésben részesültek.
Fotók: Dányi Viktória / A fotók forrása a trafo.hu
Mészáros Máté is néptáncon szerzett diplomát, de koreográfusként most először fordult felé. Az általa összeállított alkotói csapat nagyon ígéretesnek tűnt, hiszen a darabban közreműködő hét táncos közül négyen néptáncos múlttal (is) rendelkeznek, de jelenleg főképp kortárs tánccal foglalkoznak. Oláh Balázs énekhangját is hallhattuk az előadás során, amit sajnálok, hogy nem használt ki jobban a koreográfus, mert lett volna még benne lehetőség. A három, néptáncos múlttal nem rendelkező táncos közül, Tran Viktória tánca vitt engem magával a leginkább.A tánc élőzenei kíséretét profi zenészek, Porteleki Áron, ifj. Csoóri Sándor „Sündi”, Horváth Áron és Kováts Gergő biztosították, ők számomra az előadás legerősebb részét képezték. Amúgy a bemutató sokkal inkább kérdéseket vetett fel bennem. Közülük talán ez a leginkább kardinális: lehet-e kortárs táncosként néptáncolni, és néptáncosként kortárstáncolni? Illetve elég-e, ha valaki valamikor néptáncolt, de ma már más stílusban teljesedik ki, és így reprezentálja a néptáncot?
Minden néptáncosnak meg kellene néznie ezt az előadást. Mert a néptáncosok cifrák, bokázók és dobbantók között vonagló karjaikkal előszeretettel nyúlnak az ég felé, mindezt sok esetben szenvedő arckifejezéssel, esetleg földön vergődéssel teszik, majd minderre ráhúzzák a táncszínházi kategóriát, mert ha olyan elemeket használnak, amelyek elvontak, megfoghatatlanok, és nem lehet pontosan tudni róluk, hogy mik is azok, akkor ez már biztosan kortárs. De az idegen mozgást úgy dobja le magáról (a nem professzionálisan képzett) néptáncos test, ahogyan a Trafóban is ledobják magukról a kortárs testek a néptáncot.
Szép, görbe, jelzésszerű visszatükröződés, hogy hasonlóan suta élményt kelt, ha a néptáncosok kortárskodnak, mint ugyanez fordítva. Csak az utóbbit nem szoktuk megtapasztalni, mert más táncstílusok alkotói között a néptánc ritkán merül fel témaként, és ha mégis, akkor legtöbbször karikírozva, vagy csak stilizáltan jelenik meg. Mészáros Máté előadásán határozottan úgy éreztem, és most is azt gondolom, hogy a zene valahogy mindig előrébb tart, mint a tánc. Porteleki Áronék olyan kortárs (?), mai (?), dzsesszelemekkel teli (?) népzenei hangzásvilágot alkottak, amely nagyon erősen hatott a nézőkre és a táncosokra.
A „kortárs néptánc” meghatározás számomra még az előadás után is bizonytalan. Mert vannak ugyan az estnek olyan pillanatai, időszakai (sajnos ezekből van kevesebb), amikor nem lehet eldönteni, hogy néptáncot vagy kortárs táncot nézek – olyankor tényleg mutatkozott valami új a Nap alatt. Fel sem tűnik, hogy fiú fiúval, lány lánnyal táncol, mert mindegy is, nem zökkent ki a komfortzónámból a jelenet. Ám a bonchidai invertitánál minden igyekezetem ellenére nehezen tudtam elvonatkoztatni az elrontott ritmusoktól vagy a nagyon civilnek ható, oda nem illő, néptáncot csak imitáló mozgásformától. Meglepően nagy arányban hagy meg, használ a koreográfus tiszta néptáncos elemeket, ezeket ráadásul sokszor elnyújtja, mindez engem a 80-as évek táncházainak önfeledt, de nem a stílushű táncolására, hangulatára emlékeztet. Ha ez szándékos alkotói cél, akkor nagyon jól működik. De nem gondolom, hogy ezek a jelenetek a néptáncot kevésbé ismerőket negatív értelemben kizökkentenék.
Az előadás egyfajta lehetőség a néptánc felé nyitásra, amiért hálásak lehetünk az alkotónak, még akkor is, ha az előadást néző néptáncosok sokszor mélyen sóhajtoztak. Engem viszont szabályosan bevonzott a gyimesi kettős jártató alapján épülő mozgásanyag, a párok kar alatti ki-be forgása, a lendületesség, az egymásból építkező, kifejező mozdulatok. Remélem a májusi Szolnoki Országos Néptáncfesztiválon elindulnak ezzel a jelenettel, mert ennek a részletnek a népszerűsítésével sokkal inkább a helyére kerülhetne a kortárs néptánc.
Az est másik hozadéka a különféle táncstílusokból érkező táncosok közös öröme. Az összhangjukat látva, szívesebben lettem volna benne a kreatív alkotói folyamatban, a gondolkodásban a darabról, mint a hivatásos nézői szerepben. De éppen ebben találom meg az előadás legautentikusabb pontját: a kortárs világból a néptánchoz fordulás színpadra állítását. Mert hiszem, hogy amatőrök és profik minden helyzetben, falusi vagy polgárosodott, urbánus környezetben, pontosan ezért a közös örömért táncolnak ma is. Nagyon kíváncsi lennék, milyen koreográfiát készítene Mészáros Máté professzionális néptáncosokkal, akik maximálisan ismerik a néptánc mozgásvilágát, de másfajta tánctechnikákat és stílusokat is. Ők vajon hogyan tudnák megvalósítani a koreográfus kortárs, átgondolt, kifinomult, újító gondolatait?
Mészáros Máté Mindannyian a Nap alatt (Közép-Európa Táncszínház – SÍN Művészeti Központ)
Alkotók és előadók: Bundschuh Vera, Kisbakonyi Edmond, Nagy Noémi Gizella, Oláh Balázs, Steer Attila, Szász Zsófia, Tran Viktória. Zenekar: Csoóri Sándor, Horváth Áron, Kováts Gergő, Porteleki Áron
Koreográfia: Mészáros Máté. Zeneszerző: Porteleki Áron. Zenei koncepció: Porteleki Áron. Fény: Pető József. Jelmez: Rabi Júlia. Külön köszönet: Horváth Nóra.
Trafó Kortárs Művészetek Háza, 2026. október 9.
